Magyar Családtörténeti Szemle 1938.
1. szám - Baán Kálmán: Máramaros vármegye birtokos nemeseinek 1604 évi összeírása.
Máramaros vármegye birtokos nemeseinek 1604 évi összeírása. Közli: BAÁN KÁLMÁN. Máramaros vármegye általános története, méginkább nemes családainak története úgyszólván fehér lap, idevágó irodalmunkban. Némi világosságot, a középkori részt tekintve Mihályi János «Máramarosi Diplomák című művéből és Petrovay Györgynek a «Turul» hasábjain megjelent s néhány megyebeli család leszármazását tárgyaló cikkeiből meríthetünk. A vármegye nemességét részletesen feltüntető összeírás volt az 1754 55. évi, amelyet Illésy Petkó adtak ki az «1704/55 évi országos nemesi összeírás» cím alatt, de a régebbi nemességről, különösen a XVII-ik századból mit sem ismerünk. A fennálló hiányokat óhajtjuk némileg betölteni, amikor az Országos Levéltár dicalis összeírásainak suplement kötetében (Liber XLVII.) talált, és Máramaros vármegye birtokos nemességéről 1604-ben készült összeírást közreadjuk. Mielőtt azonban az összeírásra térnénk, néhány szóval megkíséreljük Máramaros nemességét, jobban mondva nemességének, eredetét és kialakulását vázlatosan ismertetni. A helynevek tanúsága szerint kétségkívül ősi magyar megszállás színtere volt a Tisza völgyé fől Máramaros-Szigeten túl Veresmartig, továbbá a Tiszába ömlő Mára, Tarac, Talabor és Nagy-Ág patakok völgyei. Egy bizonyos területen megtelepülő nép, települési helyét s az azt körülvevő földrajzi és természeti alakulásokat saját nyelvén nevezi el, vagy más esetben a település helyén már régebben élt nép elnevezéseit veszi át. Abból a körülményből, hogy a termékeny és megtelepülésre minden szempontból legalkalmasabb folyóvölgyek településhelyei főleg magyar nevűek észszerűen következik, hogy e helyek neveit az itt megszálló magyarság adta. Az ősi magyar településre utaló helynevek közül a következőket említjük: Keselymező, Száldobos, Darva, Kövesliget, Őrmező, Kökényes, Dombó, Ksörtvélyes, Hosszúmező, Fejéregyháza, Veresmart, Farkasrév, Somfalu, Hónaszék, Gyulafalva stb. A magyar elnevezésű helynevek sorában feltűnő szláv eredetű helynevek a rutén, kisorosz nép ugyancsak ősi megtelepülésén utalnak. Mindenesetre feltűnő, hogy a szláv helynevek túlnyomórészt hegyvidéken, tehát a település szempontjából másodrendű területen vannak. Az oláh eredetű helynevek rendkívül gyér volta bizonyíték arra, hogy az oláh elem csak a többi népek (magyar, rutén) után került Máramaros területére. Az oláh népesség betelepülése a XIV. század első éveire tehető, legalábbis az őket első ízben említő oklevelek ebből a "korból valók. Betelepülésük Moldvából történt és számos személynévi bizonyíték utal arra, hol :" vezető kenézeik, előkelőik, akikből később a birtokos nemesség alakult