Magyar Cserkész, 1941-1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)
1941-09-15 / 1. szám
BEMUTATKOZOM! Eddigi cserkészkedésem folyamán megtanultam, mi az illendőség. Most, hogy Szövetségünk vezetősége hozzátok küld, mint szerkesztőt, első kötelességem a bemutatkozás. Hiszen ahhoz, hogy jó barátok legyünk, tudnotok kell, kivel van dolgotok! 1912-ben mint harmadikos gimnazista léptem be az 5. KEG. csapatba, ahol azóta dolgozom. Voltam segédőrsvezető, őrsvezető, segédtiszt is és 21 éve vagyok a csapat parancsnoka. Két és fél évig voltam az I. kerület vezetőtisztje, három és fél évig a Vezetők Lapja szerkesztője. Hat év óta parancsnoka vagyok a 160. Mátyás király csapatnak is. Talán ismerik közületek néhányan térképész- és játékoskönyveimet. Életkorom könnyen kiszámítható: mindössze az idei évszámból kell levonni 1900-at. Van feleségem, három gyermekem. Egy harmadikos gimnazista cserkészfiam, egy elsős gimnazista apródfiam és egy hatéves kislányom (ő azonban jelenlegi életkorával aligha érdekel benneteket). Most ősszel lesz éppen húsz esztendeje, hogy a Honvéd Térképészeti Intézetben szolgálok. Ami már most a szerkesztést illeti, igyekszem jó munkát végezni. Kérlek benneteket, legyetek ebben segítségemre mindnyájan. Bizonyára vannak jó ötleteitek, milyen legyen a Magyar Cserkész? Ne sajnáljátok azt a 8 vagy 12 fillért és írjátok meg nekem minél előbb ! Azt nagyon szeretném, ha ti is minél többet írnátok a lapba. Túl kényelmes ugyanis úgy gondolkozni, hogy csak írjanak a felnőttek, mi majd kegyeskedünk elolvasni! írjatok le egy-egy érdekes élményt, gyakorlati ügyességet, megfigyelést. Verset csak akkor küldjétek, ha jó és tárgya nem az elmúlás vagy a bánatos szerelem . .. Nagy örömmel veszem a rajzokat, fényképeket! Hát csak rajta! Különösen az őrsvezetők segítségére számítok! Terjesszétek ügyesen és lelkesen a Magyar cserkészt, mert ezzel a cserkész szellemet terjesztitek.Jó munkát! Velősy Béla cserkésztörzstiszt. Ki tart velünk? Annáid őseink ebben a hazában megtelepedtek, a magyar nem hódított többé. Megvédte, megtartotta, ha kellett visszaveti ezt a szép országot, vagy annak részeit, de más földjén sohasem fájt a foga. Viszont a körmére ütött mindazoknak, akik a mi földünkre áhítoztak. De csak a fegyverrel „áhozók"-nek! Mert a kifelé való nagy éberség mellett mégis úgy adódott, hogy a drága magyar földnek, főképpen indig a magyar föld termésének jórésze idegen kezekbe jutott. A magyarnak csak morzsák jutottak belőle. A magyar Kánaán fejét-mézét idegenek fölözték le. Ne kutassuk most, hogy kik és miért! Ez a „nagyok" dolgog. Nekünk ellenben az a célunk, hogy ezentúl résen legyünk mindenütt, ahol a magyar tudás, munka és verejték kenyérré, arannyá válik és amennyire rajtunk múlik, lehetőleg magyar hombárba gyűjtsük az utolsó fillérig, ami értékes magyar földből magyar kéz kitermelt. Ehhez a résen levéshez azonban nagyon jó szem, független gondolkozás, szívós kitartás és kalapos Ladán kell. Szóval sem mondom, hogy ezeknek megszerzése könnyű! De a magyarságnak ez a gazdasági honfoglalása a mostani magyar ifjúság szent honvédelmi kötelessége. Vállalnunk kell a tanulást, az áttörést, a harcot. Aki velünk tart, nem bánja meg! Ki tart hát velünk? /. Hosszú út a Scell-től a van-ig A legelső érdekeit, úgy-e, pajtás: hová megyünk? Hol az a hely, ahol a munka, a tudás, a magyar verejték kenyérré, arannyá, pénzzé válik? És hogyan válik az pénzzé? Megmondom rövid szóval: ott, ahol gazdát cserél! Vagyis a kereskedelembe. Ne fintorgasd az orrocskáidat és ne mondd azt, hogy ez a téma nem „úriembernek“ való...! Éppen azt akarom a velünk tartóknak megmutatni, hogy főként azért nem jutott morzsáknál több a magyarnak a saját verejtékének hasznából, "mert a kereskedelemtől az általad úriembernek nevezettek legnagyobb része távoltartotta magát. A társadalomnak a kereskedelemre szüksége van és az azért járó dijat megfizeti jó pénzzel. Ha nem magyarnak, hát másnak. Csoda-e, ha szomjan marad az, aki átallja a két markát a forrás alá tartani? Bizonyos mértékig kereskedő mindenki, aki valami tulajdonát másnak „eladja", tehát a falusi gazda is, amikor terményt hoz a vásárra, a gyáros is, amikor gyártmányait áruba bocsátja, a szabó vagy cipész is, amikor a saját készítményű ruhát, cipőt megrendelőjének vagy üzzetbeli vásárlóinak eladja. De a szó szoros értelmében azt nevezzük kereskedőnek, aki azért vásárol árut, hogy azt másoknak ismét eladja. Tehát hidat épít a termelő és a fogyasztó közé és ezzel igen hasznos szolgálatot tesz mind a kettőnek. Ha például egy tanyai gazdának az ötven mázsa kukoricáját megveszem és a városi boltomban kicsinyben eladom, akkor egyrészről levettem a termelő gazda vállairól az értékesítés gondját. Nem kell neki a kukoricáját szekéren bevinnie a városba, ezzel félnapot eltöltenie, esetleg potyára ácsorognia, mert éppen akkor senki sem akadt, aki éppen annyi kukoricát olyan áron akart volna megvenni, mint amennyiért a gazda kínálta. A mi gazdánk így otthon maradhatott, legfeljebb két órai elfoglaltságot jelentett neki a mázsálásnál, zsákolásnál való segédkezés, azonnal, ott helyben megkapta a pénzét és a fölös idejét hasznos munkával tölthette. A tisztességes kereskedő ezen felül tisztességes árat is adott. Másrészről a városbeli kukoricavásárlók kényelmét szolgálta. Milyen bajos lenne, ha mindenkinek, akinek öt kiló kukoricára van szüksége, ki kellene mennie falura és ott házról házra kérdezősködnie, hol van eladó áru! Ha végre talál kukoricát, talán nem állnak vele szóba, mert nem érnek rá, hogy öt kilóért félbehagyják egyéb munkájukat. De ha ki is mérik, még nem biztos felőle, vájjon ez a kukorica nem vizes vagy nem dohos-e , hiszen annyiféle vásárolni valója van az embernek, hogy minden árut nem ismerhet. Milyen kényelmes dolog bemenni egy megbízható kereskedőhöz, aki csak jó árut tart és annak az árát is becsületesen szabja meg! Ott öt perc alatt elintézte az egész vásárt és mehetett egyéb dolgai után. Ezek után igazán nem lehet azt mondani, hogy a kereskedő ingyenélő és a haszna közönséges megzsarolása az eladónak épúgy, mint a vásárlónak. Ellenkezőleg: a becsületes kereskedő haszna éppen olyan jogos és méltányos munkadíj, mint akár az ügyvédé, orvosé vagy mérnöké. Annyival is inkább, mert csak rövideszű ember képzeli azt, hogy amit a kereskedő a vásárláskor beseper a fiókjába, az mind haszon. Még az se mind haszon, ami a vételár és az eladási ár között van! Arról, hogy a kereskedő haszna hogyan alakul, legközelebb beszélünk. ELEKBÁ ti