Magyar Cserkész, 1943-1944 (25. évfolyam, 10-21. szám)
1944-02-01 / 10. szám
XXV. ÉVF. 10. SZÁM A CSERKÉSZ VIDÁM ÉS MEGGONDOLT Nem nevetséges, hogy két ilyen távoleső fogalmat házasít össze a nyolcadik cserkésztörvény? Nem bizony. Nincs benne átlós ellentét. Nem vihar és szivárvány. Nem dinom-bánom és szánom-bánom. Nem rózsabimbó és zörgő haraszt. Nem Mosolyországa és Dante Infernoja. Nem november hús köde és tavasz ifjú tüze. Lehet áprilisi széljárás, de nem áprilisi észjárás. Nem fából vaskarika. Nem kutyából szalonna. Hásból beretva? Nemi Heje-huja és mea culpa? Nem! Húshagyókedd és Hamvazószerda? Nem! Rózsa tövis nélkül? Nem. Hát akkor mi a csoda? A nap meg az árnyéka. Úgy összenőttek, mint a sziámi ikrek. Azt gondolod, válogathatsz köztük, mint a tót a vadkörtében? Nem oda Hurd! Ha akarod az egyiket, akarnod kell a másikat is. Hát akkor mi a csoda? Az érem és a hátlapja. Hiába választod magadnak az érem hátlapját vagy a másik oldalát, nagy bölcsen hajtogatva: kinek a pap, kinek a papné. Ha viszed az egyiket, már markodban szorongatod a másikat is. Fej vagy írás? Mind a kettőt Nem lehet komolykodva hajtogatni, hogy én az életnek csak a napsütötte oldalán akarok sétálgatni. A nap gyakran felhő mögé bújik ,és hát Isten akárhova tegye, kellenek a felhők. Nem érted, mire célzok? Hát azt sem, hogy az életben több a hétköznap, mint az ünnepnap? Hát akkor bizton megérted azt, hogy több nap, mint kolbász. És ha ezt érted, akkor nagy baj, ha valaki csak vidám, meggondolás nélkül. Nagy baj, ha valaki csak meggondolt, vidámság nélkül. Nagy baj, ha valaki se nem vidám, se nem meggondolt. Egyedül csak az jár helyes úton, aki meggondolt tettét vidáman hajtja végre. Ezért ér fel egy prédikációval ez a nyelvtani példává lett történeti esemény. Sokrates vidáman itta meg a mérget. Ezért oly megdöbbentő a . . ma még piros élet, holnap fehér álom ,a katonanótában. Ezért, olyan magasztos a glóriásgolgotás élet. Ezt tanítja a Szentírás is, amikor így szól: Szereti Isten a vidám adakozót. Már most ti döntsétek el, hol a hiba az alábbi esetekben. I. Tompa Mihály nagyerejű ember volt. Egy alkalommal igen megharagudott a kocsisára. Szidta. Az egykedvűen hallgatta. Iszonyatosan dühbe gurult erre és felkaptaa kocsist és zsupszt ledobta a tornácról az udvarra. Azután mintegy tettének igazolásaképpen, lelkiismeretének megnyugtatására utánakiáltotta: „Nem ütlek meg, János, üsd meg magadat.“ Tristan Bernhard a párizsi német konzulnál volt egy estélyen. Ez alkalommal az a szerencse érte, hogy egy termetes hölgyet kellett táncba vinnie. Hiába szabadkozott, hogy nem ismeri a modern táncokat, a túlerőnek végül is engednie kellett. A tánc közben a hölgy irányította. A végén a hölgy azt mondta neki, hogy hiszen egészen jól táncol, csak még vezetni nem tud. Igen — felelte Tristan, — az ember úgy van ezzel is, mint a lovaglással: eleinte mindig arra megyünk, amerre a ló akarja. • XVIII. Lajos francia király, hogy a népszerűségét növelje, sorra látogatta a párizskörnyéki városokat, kifelejtette azonban Montmorencyt. Erre a község bírája a következő levelet írta neki: „Síre! Mialatt a Párizs közelében levő falvakat megörvendezteti azzal, hogy színről-szinre láthatják, Montmorencyről, mely alig négy mérföldnyire van a fővárostól, teljesen megfeledkezett. Ha Felségednek azt mondották, hogy az út ide nem kényelmes akkor félrevezették. A szamarak a legnagyobb könnyedséggel járnak útainkon. Ezért reméljük, hogy nemsokára meglátogatja községünket". Ez volt a bíró esete. De most jön a király esete. Néhány nap múlva valóban ellátogatott a faluba. Egy nagyon szép szamáron tartotta bevonulását és azután a szamarat a bírónak ajándékozta.• Egy apa a Taygetos-hegye alatt hajózott el. Onnan keltezte levelét fiának: „Édes fiam! Itt van az a hatalmas hegy, ahonnan az ókori spártai apák idétlen fiaikat a tengerbe szokták vetni. Szeretném, ha itt lennél”.III. József királyhoz beállított egy katonatiszt, aki a háborúk folyamán többször megsérült a fején és rokkant életének támogatását, kérte tőle. A király azonban kurtán-furcsán azt felelte neki, hogy ő nem oka annak, hogy kilyukadt a zsebe és nincs harapni valója. Erre a katona is megmondotta neki, ő sem tehet arról, hogy királya szolgálatában kilyukadt a koponyája.* Egymás mellett menetelnek huszárok és gyalogosok. Megkérdi a huszár nagy kevélyen a gyalogost : hát aztán nehéz-e a bornyú? A válasz nem maradt el: kérdezd meg a lovadat.* Dugonics András nagyszerű matematikus volt. Egyszer egyik difika előadás alatt elővette tükrét és a tanár szemébe csillantott vele. Az öregúr felkapta a fejét: csak még egyszer és rád akadok, mert a beesés szöge azonos a visszaverődés szögével. A tükör nyomban eltűnt a zsebben. A napóleoni időkben egy alkalommal azzal szórakozott a bécsi udvar, hogy rejtvényeket adott fel. A trónörökös váratlanul azt kérdezte, hogy melyik az ember legerősebb testrésze? Egymásután mondták, hogy a kar, a szív, a láb, a gyomor, a fog stb. A trónörökös csak rázta egyre a fejét. Végül kijelentette, hogy az orr. Igenis az orr, „mert a franciák már húsz év óta vezetik apámat az orránál fogva és mégsem szakadt le.” Folytassam? Ugye, ennyi is elegendő arra, hogy megjegyezd, hogy nem elég, ha az ember vidám, meggondolás nélkül. II. Új területre vezetnek el benneteket az alábbiak. Megint csak rátok bízom, hogy megfelelő helyre raktározzátok el. Pasics Miklós szerb miniszterelnöktől, amikor teljesen ki volt már dolgozva a török háború terve, megkérdezte egy küldöttség, hogy lesz-e háború? —■ Annyit mondhatok, hogyha a frontra megyünk, akkor háború lesz. — És elmegyünk a frontra? - érdeklődtek tovább. — 11a háború lesz, akkor igen — volt a válasz.IV. Sixtus pápa álruhában tanulmányozta Róma népét. Egyik kocsmában azt látta * 1944. FEBRUÁR 1