Magyar Cserkész, 1943-1944 (25. évfolyam, 10-21. szám)

1944-02-01 / 10. szám

XXV. ÉVF. 10. SZÁM A CSERKÉSZ VIDÁM ÉS MEGGONDOLT Nem nevetséges, hogy két ilyen távoleső fogalmat házasít össze a nyolcadik cserkész­­törvény? Nem bizony. Nincs benne átlós ellentét. Nem vihar és szivárvány. Nem dinom-bánom és szánom-bánom. Nem rózsabimbó és zörgő haraszt. Nem Mosolyországa és Dante Infernoja. Nem november hús köde és tavasz ifjú tüze. Lehet áprilisi széljárás, de nem áprilisi észjárás. Nem fából vaskarika. Nem ku­tyából szalonna. Hásból beretva? Nemi Heje-huja és mea culpa? Nem! Húshagyó­kedd és Hamvazószerda? Nem! Rózsa tövis nélkül? Nem. Hát akkor mi a csoda? A nap meg az árnyéka. Úgy összenőttek, mint a sziámi ikrek. Azt gondolod, válogat­hatsz köztük, mint a tót a vadkörtében? Nem oda Hurd! Ha akarod az egyiket, akarnod kell a másikat is. Hát akkor mi a csoda? Az érem és a hátlapja. Hiába választod magadnak az érem hátlapját vagy a másik oldalát, nagy bölcsen hajtogatva: kinek a pap, kinek a papné. Ha viszed az egyiket, már markodban szorongatod a másikat is. Fej vagy írás? Mind a kettőt Nem lehet komolykodva hajtogatni, hogy én az életnek csak a napsütötte oldalán akarok sétálgatni. A nap gyakran felhő mögé bújik ,és hát Isten akárhova tegye, kellenek a felhők. Nem érted, mire célzok? Hát azt sem, hogy az életben több a hétköznap, mint az ünnepnap? Hát akkor bizton meg­érted azt, hogy több nap, mint kolbász. És ha ezt érted, akkor nagy baj, ha valaki csak vidám, meggondolás nélkül. Nagy baj, ha valaki csak meggondolt, vidámság nél­kül. Nagy baj, ha valaki se nem vidám, se nem meggondolt. Egyedül csak az jár helyes úton, aki meggondolt tettét vidáman hajtja végre. Ezért ér fel egy prédikációval ez a nyelvtani példává lett történeti ese­mény. Sokrates vidáman itta meg a mérget. Ezért oly megdöbbentő a . . ma még piros élet, holnap fehér álom ,­­a katona­­nótában. Ezért, olyan magasztos a glóriás­­golgotás élet. Ezt tanítja a Szentírás is, amikor így szól: Szereti Isten a vidám adakozót. Már most ti döntsétek el, hol a hiba az alábbi esetekben. I. Tompa Mihály nagyerejű ember volt. Egy alkalommal igen megharagudott a kocsisára. Szidta. Az egykedvűen hallgatta. Iszonyatosan dühbe gurult erre és felkapta­­a kocsist és zsupszt ledobta a tornácról az udvarra. Azután mintegy tettének igazolása­képpen, lelki­ismeretének megnyugtatására utánakiáltotta: „Nem ütlek meg, János, üsd meg magadat.“ Tristan Bernhard a párizsi német konzul­nál volt egy estélyen. Ez alkalommal az a szerencse érte, hogy egy termetes hölgyet kellett táncba vinnie. Hiába szabadkozott, hogy nem ismeri a modern táncokat, a túl­erőnek végül is engednie kellett. A tánc közben a hölgy irányítot­ta. A végén a hölgy azt mondta neki, hogy hiszen egészen jól táncol, csak még vezetni nem tud. Igen — felelte Tristan, — az ember úgy van ezzel is, mint a lovaglással: eleinte mindig arra megyünk, amerre a ló akarja. • XVIII. Lajos francia király, hogy a nép­szerűségét növelje, sorra látogatta a párizs­­környéki városokat, kifelejtette azonban Montmorencyt. Erre a község bírája a következő levelet írta neki: „Síre! Mialatt a Párizs közelében levő falvakat megörven­dezteti azzal, hogy színről-szinre láthatják, Montmorencyről, mely alig négy mérföld­­nyire van a fővárostól, teljesen megfeled­kezett. Ha Felségednek azt mondották, hogy az út ide nem kényelmes akkor félre­vezették. A szamarak a legnagyobb könnyed­séggel járnak útainkon. Ezért reméljük, hogy nemsokára meglátogatja községünket". Ez volt­ a bíró esete. De most jön a király esete. Néhány nap múlva valóban elláto­gatott a faluba. Egy nagyon szép szamáron tartotta bevonulását és azután a szamarat a bírónak ajándékozta.• Egy apa a Taygetos-hegye alatt hajózott el. Onnan keltezte levelét fiának: „Édes fiam! Itt van az a hatalmas hegy, ahonnan az ókori spártai apák idétlen fiaikat a ten­gerbe szokták vetni. Szeretném, ha itt lennél”.I­II. József királyhoz beállított egy katonatiszt, aki a háborúk folyamán több­ször megsérült a fe­jén és rokkant éle­tének támogatását, kérte tőle. A király azonban kurtán-fur­­csán azt felelte neki, hogy ő nem oka an­nak, hogy kilyukadt a zsebe és nincs ha­rapni valója. Erre a katona is meg­mondotta neki, ő sem tehet arról, hogy királya szolgálatá­ban kilyukadt a ko­ponyája.* Egymás mellett menetelnek huszá­rok és gyalogosok. Megkérdi a huszár nagy kevélyen a gya­logost : hát aztán ne­­h­éz-e­ a bornyú? A válasz nem maradt el: kérdezd meg a lovadat.* Dugonics András nagyszerű matema­tikus volt. Egyszer egyik difik­­a előadás alatt elővette tükrét és a tanár szemébe csillantott vele. Az öreg­úr felkapta a fejét: csak még egyszer és rád akadok, mert a beesés szöge azonos a visszaverődés szögével. A tükör nyomban eltűnt a zsebben. A napóleoni időkben egy alkalommal azzal szórakozott a bécsi­­ udvar, hogy rejtvényeket adott fel. A trónörökös várat­lanul azt kérdezte, hogy melyik az ember legerősebb testrésze? Egymásután mondták, hogy a kar, a szív, a láb, a gyomor, a fog stb. A trónörökös csak rázta egyre a fejét. Végül kijelentette, hogy az orr. Igenis az orr, „mert a franciák már húsz év óta vezetik apámat az orránál fogva és még­sem szakadt le.” Folytassam? Ugye, ennyi is elegendő arra, hogy megjegyezd, hogy nem elég, ha az ember vidám, meggondolás nélkül. II.­­ Új területre vezetnek el benneteket az alábbiak. Megint csak rátok bízom, hogy megfelelő helyre raktározzátok el. Pasics Miklós szerb miniszterelnöktől, amikor teljesen ki volt már dolgozva a török háború terve, megkérdezte egy küldöttség, hogy lesz-e háború? —■ Annyit mondhatok, hogyha a frontra megyünk, akkor háború lesz. — És elmegyünk a frontra? - érdeklőd­tek tovább. — 11a háború lesz, akkor igen — volt a válasz.I­V. Sixtus pápa álruhában tanulmányozta Róma népét. Egyik kocsmában azt látta * 1944. FEBRUÁR 1­ ­

Next