Magyar Cserkész, 1992 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Gondoltál-e már arra, hogy vajon ki írta a szövegét, ki szerezte a dallamát annak az éneknek, amelyet minden cserkész tud, és vidáman, lelkesen énekel ünnepélyes alkalommal nagy tömegben, vagy szűkebb körben a cserkészélet hétköznapjaiban? Énekeljük mi, kis hazánk határai között, de éneklik mind az öt világrészen, ahol magyar cserkészcsapatok élnek és tevékenykednek. „Fiúk, fel a fejjel...” Vajon mikor hangzott fel először a magyar cserkészinduló? A magyar cserkészet múltjának egyik legkiemelkedőbb alakja volt Sík Sándor piarista szerzetes-tanár, a magyar irodalomtörténet egyetemi professzora, a kiváló költő. Mint fiatal tanár megalapította, megszervezte és vezette az első magyar cserkészcsapatok egyikét, az 1910-es évek elején a pesti piarista gimnázium cserkészcsapatát, s ő is ott bábáskodott a Magyar Cserkészszövetség első megalakulásánál, 1912 decemberében. — Jól látta (körülnézve saját cserkészei körében), hogy a cserkészeknek nincsenek saját dalaik. Ekkoriban a diákok, a fiatalok még nem ismerték a magyar népdalokat, a Bartók és Kodály által feltárt remekmívű magyar népdalkincs még a gyűjtők adatlapjain és viaszhengerein szunnyadt. A fiatalok cigányos mulató nótákat, színházi kuplékat, kabarédalokat énekeltek. „Milyen jó lenne, ha a cserkészeknek saját cserkészdalaik lennének!” — jutott Sík Sándor eszébe. Először a cserkészőrsökre gondolt, és 1913- ban megírta a „Vígan fiúk, cserkészfiúk...” kezdetű, zenébe kívánkozó, ütemes-ritmikus, jókedvű versét. Érdekessége, hogy az őrsi állatok nevét be lehet illeszteni a dal refrénjébe. Íme, a magyar cserkészek számára írt első induló szöveg három strófája: Vígan fiúk, cserkészfiúk, Föl a fejet merészen! A lábunk lépjen peckesen. Szemünk a magasba nézzen! Szelíden búg a vadgalamb Az őrsünk zászlaján. A cserkész bátor és derék, Gyengéd, erős és vidám. CSERKÉSZTÖRTÉNELEM A CSERKÉSZINDULÓ TÖRTÉNETE Bennünk a jó Isten lakik, Erőnk, Urunk, Vezérünk. Kemény, acélos tisztaság Tüzében ég a vérünk. Szelíden búg a vadgalamb Az őrsünk zászlaján. A cserkész Isten harcosa, Jó harcos és vidám. A hőségtől sem rettegünk, És kacagunk, hogyha ázunk, A keblünkön a tenyerünk, És hátunkon a házunk. Szelíden búg a vadgalamb Az őrsünk zászlaján. A cserkész mindig résen áll, Hű mindig és vidám. A költemény felidézi a magyar cserkésztörténelem kezdetének egyik nagy vállalkozását, az 1913 nyarán lezajlott 300 km-es tutaj-expedíciót a felvidéki Vág folyón. A pesti piarista cserkészek tutaja a Vadgalamb volt, parancsnoka Sík Sándor. De már korábban felhangzott ez a vidám cserkész-vers, mégpedig énekelve, friss dallammal: a pesti piarista cserkészek legelső fogadalomtételén, a budai hegyekben lévő Farkasvölgyben, 1913. június 8-án. De a korabeli híradásokból kiderül, hogy más csapatoknál a vadgalamb helyébe a sas került a refrénbe: „Jó sasmadár büszkén repes az őrsünk zászlaján...”. Sík Sándor e cserkészversét Turry Peregrin zenésítette meg, az ő dallamával énekelték a piarista cserkészek is, mások is. Családnevét egyszerűen Turi-nak kell mondani; keresztneve egy nagyon ritka férfinév: Peregrin. Ő a budapesti Operaház zenekarának tagja volt az 1910-1920-as években. Számos magyar költő lírai versét öntötte muzsikába, kisebb-nagyobb kamarazenei darabokat írt, több sikeres szerzői estjét rendezték meg a Zeneakadémia Nagytermében, de operáját és daljátékait is bemutatták Budapesten. Nagy ünnepély keretében avatták fel első zászlójukat 1914. május 24-én a pesti piarista cserkészek a Belvárosi templomban és a gimnázium udvarán. Az újság részletesen tudósított róla, s a tudósításban többek között ez olvasható: „Az ünnepély műsora: 1. Felvonulás; 2.Turry-Sík: Fiúk, fel a fejjel (cserkészinuló)...” Ekkor hangzott fel tehát először — hetvenhét évvel ezelőtt — a mindnyájunk által jól ismert induló cserkész-elődeink ajkán. Sík Sándor írta a versét, Turry Peregrin a dallamát. De ekkor még csupán egyetlen szakaszból állt, nem háromból. Az új cserkészdal széleskörű tetszést aratott a cserkészek körében, és gyorsan elterjedt az országban. A társadalmat szétziláló, lelkeket romboló, az ifjúságot megzavaró kommunista tanácsköztársaság vezetői természetesen betiltották a cserkészetet, de a gyászos 133 nap után rögtön újjáéledt a mozgalom. 1919. szeptember 21-én a Magyar Cserkészszövetség ismét megalakult. Ezután merült fel a gondolat: szükség lenne egy szövetségi indulóra, hogy ez is dokumentálja a szövetség csapatainak egységét, összetartozását, egy cél felé tartó irányát, de menetelésre is alkalmas legyen, emelje a cserkészünnepélyek fényét, s emellett derűt, ifjúi elszántságot, tiszta hazafias érzést sugározzon. A választás a „Fiúk, fel a fejjel..." kezdetű indulóra esett, ez minden tekintetben megfelelt a kívánalmaknak. De felmerült az igény, hogy további szakaszokkal legyen énekelhető. 1921 elején tűnt fel a korabeli hazai cserkész-kiadványokban a hirdetés: megjelent a cserkészinduló négy szólamú énekkarra írt kottája Sík Sándor két új strófájával. Két vidám szakasszal gyarapodott tehát a cserkészinduló. A derűs hangulatot árasztó sorokban csupán egyetlen — költői képben megjelenített — gondolat villantja fel a nagy nemzeti gyászt, azoknak a napoknak minden magyar ember számára megdöbbentő fájdalmát, az 1920.június 4-én aláírt trianoni békediktátumot. Tudjuk, ez az igazságtalan döntés szétdarabolta a történelmi Magyarországot, és szétszaggatta az 1910-es évektől az ország mindegyik táján oly hirtelen virágzásba borult magyar cserkészetet is. A Magyar Cserkészszövetség vezetősége 1921. június 24-én ülést tartott, s ezen a „Fiúk, fel a fejjel...” kezdetű három szakaszos dalt szövetségi cserkészindulóvá nyilvánította hivatalosan is. Éppen hetven éve történt... A három szakaszos magyar szövetségi cserkészinduló ott él azóta a magyar cserkészek ajkán, hazánkban és határainkon kívül, szerte a világon. Akkor is élt, amikor az elmúlt évtizedekben elhallgattatták, amikor tilos volt énekelni. Akkor is meg-megrendült — halkan, dúdolva — családi körben, erdőkön-hegyekben, szűk baráti társaságban, börtönökben, kirándulásokon, folyóparti esti tűz mellett. De ma már újra szabadon száll a magyar cserkészek indulója: Fiúk, fel a fejjel, harsona zeng, Álljunk csatasorba vidáman. Ránk vár a világ... M.I. MAGYAR CSERKÉSZ 3