Magyar Cserkész, 1992 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
IFJÚSÁGI SZERKESZTŐSÉG rÁDEMZtti PETŐFI SÁNDOR VERSE TOLCSVAY LÁSZLÓ MEGZENÉSÍTÉSÉBEN BESZÉLGETÉS A ZENESZERZŐVEL. Az ünnepi szám tartalmának összeállításakor merült fel, hogy leközöljük a zenemű kottáját. Telefonon felhívtam a szerzőt, hogy hozzájárulását kérjem. És igazából innen indult egy olyan beszélgetés, mely a cserkészek érdeklődésére számot tarthat, sőt annak kortörténeti részét ismernünk is kell. Barátságos tahitótfalusi házában fogadott a Tolcsvay László-Péreli Zsuzsanna művészházaspár. Itt valóban minden adva van a békés alkotómunkára: csend, nyugalom és a tárgyak harmóniája-Itt született a Magyar Mise és a Mária Evangéliuma csodálatos zenéje. Minden bizonnyal egymás művészetére jótékony hatással vannak, hiszen Zsuzsa asszony csodálatos gobelinjeit is itt készíti, melyeket a nagyközönség a kiállításokon csodálhat meg. Ebben az élő művészi műhelyben a cserkészet nem hívatlan vendég, hiszen Tolcsvay László édesapja a gödöllői Jamboree résztvevőjeként fiaiba már gyermekkorukban elültette a cserkészmozgalom iránti szeretetet, vonzódást. Egy kis történet: tavaly a 1004. sz. Szent Anna cserkészei kerékpárral felkeresték a művészt, aki kívánságukra szó nélkül lekottázta gitárra a kért művet. Sajnálja, hogy gyerekkorából ez a csodálatos élmény kimaradt, de érzelmileg teljesen azonosulni tud a cserkészettel és a jövőt illetően is segítőkészségéről biztosított. Miután egy kicsit kibeszéltük magunkból a világ dolgairól véleményünket, készséggel rátért a zenemű keletkezésének történetére. 1973-ban az aczéli „kultúrpolitika” valami nemzetit akart nyújtani az internacionalista maszlagtól megcsömörlött népnek és Petőfi Sándor születésének 150-ik évfordulója alkalmából, a zeneműkiadókon keresztül azt sugallta a művészeknek, hogy lehetőség van megzenésített Petőfi versek kiadására. Miután ez egy egészen új, szokatlan lehetőség volt, kapva-kaptam rajta. Édesapám nagy becsben álló zongoráján — mely kalandos története során az erdélyi Hátszegből a budai Várban kötött ki—próbáltam az általam legjobban szeretett és tudott Petőfi versre a zenét megírni. Mintegy két - két és fél órát dolgoztam rajta, míg összeállt a mű. Meg kell, hogy mondjam, valahogy ösztönösen ezt éreztem magamban. Nekem ez a vers így szólt. Ilyen kemény-dacosan forradalmi hangokból élt bennem a számomra legkedvesebb költő verse. Persze ebben benne volt neveltetésem ellenzékisége, mely az idők folyamán az engem ért sérelmek hatására csak nőttön-nőtt. Mindez a zongora előtt spontán jött elő belőlem és akkor még én, a szerző sem vettem észre, hogy milyen zeneibom NEMZETI DAL