Magyar Cserkész, 1994 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Újévi üdvözlet Kedves Cserkésztestvéreim! Kedves Lányok és Fiúk! Néhány nap múlva 5 éves születésnapját ülhetjük meg az újjáéledt Magyar Cserkészszövetségnek! Nem lennénk méltók cserkész mi­voltunkhoz, ha nem köszönnénk meg Istennek, hogy átsegített ben­nünket a kezdeti nehézségeken és ha nem lennénk nagyon hálásak azért, hogyha sokszor tévedtünk is, ha hibáztunk is az öt év alatt, mégis Jézus Krisztus nyomait követve jó munkát végezhettünk. Köszönjük Neked Istenünk! Hisszük, hogy az Úr elnézi tévedésein­ket, és megbocsátja hibás lépteinket, megbocsátja bűneinket, akár ha valamit rosszul tettünk, akár, ha elmulasztottunk valamit. Világszerte szokás az új esztendőt otthon, vagy nyilvános helyeken kissé talán gátlástalanul megünnepelni. A vidám ünneplést mi cser­készek is elfogadhatjuk, de a gátlástalanságot már nem. Sem a szilveszteri szórakozás, sem a farsangi vigasság nem ment fel ben­nünket a VIII. törvényben rögzített kötelességeink alól. Ne feledjük: a cserkész vidám és meggondolt! Egy másik, azt hiszem hasznosabb szokás az új év kezdeti idősza­kában az elmúlt év átvizsgálása, a sikeres és sikertelen dolgaink számbavétele. Tegyük ezt meg mi is. De vigyázzunk: a sikereket ne, vagy ne csak a magunk számlájára írjuk, a sikertelenségekért soha se másokat, hanem csak magunkat okoljuk. Ha például rosszul működött egy őrs, akkor ne az őrs tagjait hibáztassa az őrsvezető, hanem csak magában, felkészültsége hiányosságában, restségében, közömbösségében keresse a hibát. Biztosan meg is fogja találni a hibát is és a kivezető utat is. Mindez természetesen minden más cserkészvezetőre is érvényes. Először a saját szemünkből távolítsuk el a gerendát és csak ezután keressünk szálkát mások szemében (Mt. 7.3-5). így kezdődik a jó cserkészet! így folytassuk életünket az új esztendőben is! Kedves Lányok és Fiúk! Remélem, ismeritek népköltészetünk egyik gyöngyszemét. Új esztendő, vígságszerző Most kezd újulni. Újulása víg örömet Most kezd hirdetni. Hirdeti már a Messiást Eljöttnek lenni. Legyetek a nagy Istennek Igaz hívei! Áldott Jézus, dicső Krisztus, Kedvezz népednek! Bor­, búzával, bő terméssel Látogasd őket! Szeretném, ha mindnyájunk szívében élne és hatna az „el­jött Messiás”, ha nem hiába kopogtatna szívünk ajtaján, és mi mindannyian befogadnánk őt, a hajléktalant. Mi az ő kegyel­mével figyelnénk rá, követnénk tanácsait, tanításait, így talán megkaphatnék Tőle a bort, búzát, békességet. Szeretném és kérem is őt, hogy: Legyen úgy, mint régen vöt. Legyen tele a magyarnak, mind a pince, mind az irce, mind a bőr. Természetes e­lérések erősen háttérben kell maradjanak. Fonto­sabb, hogy Isten akarata, irányítása szerint tudjuk végezni cserkész­munkánkat, élni mindennapi életünket, szolgálni másokat és segíteni ott, ahol tudunk! A másokért végzett munka boldogít igazán! E gondolatokkal kívánok mindannyiótoknak Isten-áldotta, jótet­tekben gazdag, boldog új esztendőt. Cserkésztestvéri szeretettel Surján László országos elnök * „Új esztendőben, új szívekkel...” Minden Szilveszter a nagy fogadkozások ideje, minden újév lelkes újrakezdés. „Új esztendőben, új szívekkel...” harsan fel az ének templomainkban. A Magyar Cserkész is szeretne megújulni, fris­sebb, fiatalosabb lenni. A Szövetség olyan lapot szeretne a csapata­ink, cserkészeink kezébe adni, amely jobban igazodik az igényeitek­hez, olvasmányosabb, gyakorlatiasabb. Azt hiszem, ebben mindnyájan egyetértünk. Mielőtt a részletekre, a nagy tervekre rátérnénk, talán érdemes pár szót szólni a szerkesztőváltozásról. Bene Kálmán felelős szerkesz­tőnk lemondott. Lemondását — ahogy mondani szokták: korábbi érdemei elismerése mellett—Elnökségünk elfogadta, s engem bízott meg a szerkesztés nem könnyű, s felelős jelzőjének megfelelően felelősségteljes munkájával. Hát bizony, be kell vallanom, egy kissé úgy kerültem ebbe a megbízatásba, mint Pilátus a Krédóba. Kapaszkodót kerestem, és kezembe kerültek Koszter atya (már ismeritek őt, mint a Gatto íróját) sorai. Kollégiumi cserkészeivel cserkészújság indítását határozták el. A gyerekek nagy lelkesedéssel fogadták a tervet. De innen már adjuk át a szót a nagy cserkészpedagógusnak, a jeles ifjúsági írónak, a Magyar Cserkész korábbi érdemes szerkesztőjének. Tehát: a kollé­gista cserkészek körében „komoly, nagy tanács következett a jövő feladatairól, hogy hogyan is lesz az, ha majd együtt írjuk, szerkeszt­jük a cserkészek lapját. Ez történt a kollégiumban egy izgalmas szeptemberi napon.” „És most — írta tovább Koszter atya — szeretném ugyanezt a gyűlést megismételni nagyobb keretekben és meghívni rá mind a negyvenezer (ma huszonvalahányezer) magyar cserkészt. Elmonda­ni nekik, hogy reám bízták Kálmán (no, az időben nem Bene, hanem Radványi!) bácsi örökségét: én szerkesztem ezentúl a Magyar Cser­készt. És csillogó szemetekből szeretném kiolvasni az én kis kollégistáim nagy ígéretét: „együtt szerkesztjük a lapot! Mi is segítünk! Mi is írunk bele! Mind, mind segítünk!” Fiúk! (Lányok! — teszi hozzá korunk realitásainak megfelelően a mai felelős szerkesztő.) A találkozás pillanataiban egyetértő, komoly kézfogással köszönt­jük egymást. Aztán nekigyűrkőzünk, és:... előre a munkára! Várom írásaitokat, cikkeket, verseket, cserkészapróságokat, leveleket. Csi­náljuk együtt a Magyar Cserkészt! Jó? Akarjátok? Tehát kéz a kézben, előre! Szeretettel vár benneteket... az új szerkesztő: Koszter atya.” Cserkésztestvérünk! Lányok, fiúk! Mi is, ma is szeretnénk, ha ezt a lapot minden magyar cserkész még inkább a sajátjának érezné. Ehhez azonban —mint évtizedekkel ezelőtt — ma sem elég a szerkesztők, rovatvezetők elhatározása, jó szándéka. Feltétlenül szükségünk van a mi segítségetekre is. Várjuk a véleményeteket, észrevételeiteket, kérjük, hogy írjátok meg, miről szeretnétek olvasni és miről nem. S akiben van némi készség, írjon vagy rajzoljon valamit közös lapunkba. Küldjetek egy hírt, pár sort, rajzot vagy éppen karikatúrát, fényképet a csapatotok, őrsötök munkájáról, min­den olyan témáról, ami benneteket, a magyar cserkészek nagy csa­ládját érdekelheti. S ha esetleg nincs időtök vagy erőtök kidolgozni a témát, az ötletek felvetését is köszönettel fogadjuk. Az új esztendő friss lendületével szeretnénk élénkíteni az Ifjúsági Szerkesztőség tevékenységét is. „Frissen mázolt” felelős szerkesztő­ként várom azoknak a fiataloknak a jelentkezését, akik ebben a szép, hasznos és felelősségteljes munkában segíteni akarnak, tudnak, és hajlandók felkészülni a stafétabot mielőbbi átvételére. Hívlak, hívunk, várunk, légy a munkatársunk! A szerkesztőbizott­ság nevében kívánok boldog új esztendőt és további jó munkát Jóska bá MAGYAR CSERKÉSZ 3 ÜNNEPEINK

Next