Új Demokrata, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1995-02-02 / 5. szám

RIPORT ... arról a betegről, aki mellrákban haldo­kolt: egy bedeszkázott ketrecben, mert kín­jait nem tudta elviselni, orvosa viszont nem emelte a fájdalomcsillapító adagját. Azzal in­dokolta keménységét, hogy nem akarja siet­tetni a nagy adag morfiummal a beteg halálát. Inkább végignézte ő is, a betegtársak is, amint a szerencsétlen ember élve lemarta magáról a húst... ... arról a betegről, aki nyolc napja nem hagyta a kórterem lakóit aludni, mert olyan kínjai voltak, hogy csak egy felnyársalt vad­állathoz hasonlóan tudott üvölteni. Az orvo­sok kipreparálták a vénáit, egyik injekciót, infúziót a másik után kapta. Már csak hör­­gött a nyolcadik napon, amikor leállt a szí­ve. Szívre mért ütéssel próbálták ezek után életre kelteni. A többi beteg imádkozott, hogy haljon meg. Különösen annak fényében érdekes a történet, hogy az öregasszonyt egyetlen hozzátartozója meg nem látogatta hosszú kórházi kezelése alatt... ... arról a betegről, aki megtudta, hogy rákja van, hősiesen küzdött ellene, de meg­mondta az orvosoknak, hogy fél a fájdalom­tól, és nem búja a fájdalmakat. Nem baj, hang­zott a válasz, majd mi segítünk. Nem segítet­tek. Amikor a beteg harminc kilóra lefogyott, és a gyomra helyén éjjel-nappal a pokol gye­hennája égett, saját felelősségére elhagyta a kórházat. Otthon bevett három doboz altatót. Öt nap múlva eltemették... Azt mondják, hogy ne legyen eutanázia, mert a betegnek meg kell adni a méltóságos halálhoz való jogát. Milyen méltósága van egy két kezénél kifeszített, óránkén bevizelő, maga alá csi­náló, tehetetlen, béna embernek, akinek a Tollas Tibor Könyörgés szép halálért Uram, ki annyi kínt megélt, könyörgök, nem az életért, a szép halált add meg nekem, váratlan jöjjön, hirtelen, mint hódúlt álom, alkonyat, eszébe hulló arcomat ne szántsa kín, emlékezés, mely ismeretlen éjbe néz, s ne legyek senkinek teher, minden szánalom földre ver. Emelt fővel nap sugarát szívjam magamba, ezer ág­karommal nyújtózzak tovább... — Állva haljak meg, mint á fák! feneke tele van üszkös sebekkel, amelyek büdösek, és gennyednek, akit az orrán ke­resztül etetnek, és a karján keresztül itatnak, aki fekszik saját mocskában, és nem képes beszélni, csak hörögni, aki nem tudja, hol van és hogy hívják? A méltóságról Az orvostudomány minden nagyszerűsége mellett tele van kisstílű önvédelmi reflexek­kel. Ilyen például Kelet-Európában az a né­zet, hogy nem szabad megmondani a beteg­nek, ha halálos beteg, mert kiugrik az abla­kon. Ilyen például az, hogy szigorúan tiltani kell az eutanáziát, mert visszaélésekre ad al­kalmat. Például a családtagok megveszte­getik az orvost, hogy tegye el láb alól a nagymamát vagy a torzszülött csecsemőt, hogy szomorú emlékeket ébresztene a hitle­ri szelekciókat tekintve, hogy beláthatatlan pereket vonna maga után, ha valami nem tetszene utólag a hozzátartozóknak. És, ami a legfontosabb, ki merné elbírálni, hogy a beteg abban a stádiumban van, hogy át kell segíteni a kegyes halállal a másvilágra? Végül is itt a dolog lényege. Az orvosok bármire hivatkoznak, az igazi ok, hogy nem akarnak ekkora felelősséget magukra venni. Ebben teljesen igazuk van. Abban nincs igazuk, amikor az orvostudomány minden létező technikáját és bravúrját arra használ­ják fel, hogy teljesen reménytelen esetek­ben állati szinten vegetáló öntudatlan embe­reket tartsanak életben, vagy pedig teljes tu­datállapotú, elviselhetetlenül szenvedő be­tegeken bizonyítsák be, mily nagyszerű is tud lenni az orvostudomány. ■ 1995. FEBRUÁR 2. Új Demokrata15 Dobogós halál Az Egyesült Államok Nemzetközi Ráktársaságainak kiadványai sze­rint a világ 50 adatszolgáltató orszá­ga közül évek óta Magyarországon a legmagasabb a daganatos halálozás. A keringési betegségek után a máso­dik helyet foglalja el, ami 1992-ben közel 33 ezer halottat jelentett. A daganatos betegségekben szen­vedők fájdalmainak enyhítésére szol­gáló úgynevezett kábító fájdalomcsil­lapítókból 1994 első háromnegyed évében a patikákban 104 872, a kór­házakban 169 640, összesen 274 512 ezer doboz fogyott el. Tavaly szep­temberig tehát 158 millió 810 ezer 443 forintot költöttek fájdalomcsilla­pításra.

Next