Új Demokrata, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1995-02-16 / 7. szám
POP — ROCK az első LP volt a legjobb, aminek az az oka, hogy már a Taurus idejében megírtam az anyagot, csak akkor nem jelenhetett meg. A korábbi életérzést megismételni már nem lehetett, mert hazugság lett volna. A szövegeket Horváth Attila írta — csodálatos tehetség —, nem pedig a sanzonbizottság által elfogadott szövegírók. Attila segítségével mindig azt énekelhettem, amit éreztem; egyben vállaltam azt is, ami sokaknak afféle önkéntes tabu volt, a lírát. Ez ugyan minden emberben ott szunnyad, de szégyellik kimutatni, pedig a legkeményebb rocker is a lassú számokra sírta el magát. Hosszú távon az egész világon ezek a számok maradtak fenn. Mind a Taurusra, mind a Koráira ez a két zenei stílus volt jellemző, a kemény zene és a líra ötvözete. Gőzerővel nyomul a Fotex Records. A tőkekoncentráció megölheti a kis kiadókat, a politikailag más nézeteket vallók pedig Nagy Feróhoz hasonlóan kiszorulhatnak a játékból... — Mindenki elkötelezte magát valahová, jóllehet, nem lett volna szabad, mert nem biztos, hogy megéri. Ha az ember évekig nélkülözés közben elmegy az idő, végül azt mondja, hogy minek dugja a fejét a hurokba, hiszen a világot megváltani úgysem tudja. De nézd meg az értékeket is. Egy zöldséges vagy egy jobb maszek tízszer annyit keres, mint egy sztárzenész, ha pedig egy nagymama mellé szponzorokat állítasz és éjjel-nappal a Tv-ben, rádióban mutatod, akkor ő lesz a listavezető. Ami a kis kiadókat illeti, azok már úgyis meghaltak, mert a Sony meg a többi nagy cég, amelyik idejött, az a saját zenéit akarja eladni, bármilyen rossz is. Ne hidd, hogy majd a magyarokat fogják segíteni! De, ahogy az elején mondtam, manapság egészen más időket élünk. A legtöbb gyerek csak akkor lép színpadra, ha mindene megvan az esetleges sikerhez — berendezés, szerződések, esetleg még CD- je is —, tehát hamis az egész. Majd amikor megint az életről lesz szó, akkor a közönség is elhiszi, mert azt nem lehet büntetlenül becsapni. De ez a sportra, például a labdarúgásra is jellemző. Nincsenek sztárok, egyéniségek, a kor, amiben élünk, nem szül ilyeneket. Ez így van, de abban bizonyára egyetértünk, hogy a monopóliumok semmilyen formája sem egészséges. — Korábban ugyanez volt a MAHASZ esetében. Aki nem volt tagja, az kifújt, mert ott legalább voltak bizonyos kedvezmények, például reklámdíjak a Tv-nél. De hát nézd meg, hogy kik kerültek oda, és hallgasd meg a cukormázat Zámbó Jimmytől vagy Gergely Robitól. Ez sajnos a közönség ízlését tükrözi. Egyébként már csak két népréteg maradt, akár Amerikát nézed, akár az itthoni viszonyokat. Azt a fajta polgárságot, középréteget, amelyik a művészetet eltartotta, kiirtották. Na már most, a milliomos gyereket nem érdekli a te igazságérzeted, mert ő a pénzben látja az igazságot. A külvárosi srác még akkor sem jut tovább egy pontnál, ha megfeszül, így számára kilátástalan az egész. — 1981-ben az év billentyűsének választottak. Mennyiben tükrözte ez a rockzenei teljesítményedet és mennyiben a táncdalfesztiválon előadott Homok a szélben elismerését? — Fogalmam nincs, egyébként öt éven át kaptam ezt a kitüntető címet. Az igazság az, hogy a műfaj háttéripara a mai napig nem alakult ki úgy, ahogyan Nyugaton. Ott már régóta profi technikusok, kritikusok működnek, nálunk viszont csak a zenészek fejlődtek. Azok az újságírók, akik egyáltalán írhattak erről az egészről, csak a 70-es évek végén indultak be. Ők legalább tudták, hogy mi van a világban, össze tudták hasonlítani a különféle zenekarokat. Más kérdés, hogy mit írhattak meg ebből. És még valami! Ez egy kis ország, amelyben túl sok zenekar született, így teljesen különböző műfajok kerültek egy listára a Koráltól Kordáig, a Piramistól Koós Jánosig. Tovább megyek és vállalom, hogy szinte „túl sok” volt a tehetség is, és kicsi a piac. Az áttörési pontot azt jelentette volna, ha valamelyikünk bekerül a Nyugati piac vérkeringésébe. — 1986-ban egyedi vállalkozásba kezdtél Sitkén. Milyen mértékben igazolta az idő az akkori elképzeléseidet? 1995. FEBRUÁR 16. Balázs Ferenc Született: 1951. március 2-án, Budapesten Együttesei: 1967—72 Neoton 1972—74 Taurus 1974—76 Koncz Zsuzsa zenekara 1977—87 Korai vezetője Főbb művei: 2 szólólemez Filmzenék (Vakvilágban, Laura, Gondviselés, A pókok) Televíziós produkció (Nyolc évszak) Oratórium (Kőfalak leomlanak) Színpadi zene (Praxy: Hölgyeim, elég volt!) Komolyzenei feldolgozások (Best of Bach, Liszt: Szerelmi álmok) —— Nem panaszkodhatom, hiszen amit elkezdtem, azt lényegében be is fejeztem. Kettős célom volt: elszakadni a fővárostól, létrehozni egy kulturális centrumot, és visszaállítani a sitkei kápolna eredeti állapotát. Ennek keretében restauráltattam a kápolnát, és sikerült kialakítanom egy kulturális központot, ahol az elmúlt években csaknem az egész szakma fellépett. Tavaly ugyan a szponzor visszalépése miatt a színházi előadás nem sikerült, viszont a Sitkei Kulturális Egyesület — ennek én vagyok az elnöke — bérbe adta a „terepet”, így már kilencedik éve tart a folyamat. Az emberek minden évben várják a sitkei rendezvényeket. Kell ennél több? A Korai együttes feloszlott, így most már csak „egy életed” maradt a kezdetekhez képest. Hogyan töltöd a napjaidat, mit kezdesz ezzel a fura szabadsággal? — Nagyon szeretem a filmzenéket. Szerte a világban ennek már vannak specialistái, elég, ha Morriconét vagy Vangelist említem. Három évvel ezelőtt mutatták be a német—magyar koprodukcióban készült Pókok, előtte pedig a Vakvilágban című Gyarmathy Lívia-filmet. Ez Karlovy Varyban díjat is nyert. Meg kell említenem még Erdős Pál Gondviselés, valamint Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia Laura című közös alkotását. Ezeknek én szereztem a zenéjét, akárcsak a Tv-ben az Évszakokét. Megjelent egy szerzői lemezem, rajta olyan előadókkal, akiket az évek során dalokkal segítettem, és ’93 óta a boltokban van egy újabb Korál-CD is. 1994 októberében egy rólam készült portréfilmet is bemutatott a Tv. Ez év végére, jövő év elejére tervezek egy koncertet a zenekar klasszikus felállásával, a helyszín azonban egyelőre bizonytalan. Szívem szerint a Budai Ifjúsági Parkban lépnék fel, de annak jelenlegi állapota ezt aligha teszi lehetővé. Szakács Gábor Új Demokrata 37