Új Demokrata, 1995. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1995-06-29 / 26. szám

MAGYARORSZÁG A felesleges ü­zem Munkahelyteremtők és környezetvédők harca Petőfibányán 180 munkahely nagy dolog egy 3500 lakosú településen. Petőfibányán 3 éve került sor az utolsó üzem bezárására. Azóta a szerencsésebbek napi 3-4 óra utazással járnak be a távoli munkahelyekre, a többség pedig szociális jut­tatásokból él meg. Sokan az alkoholizmusba menekültek. Ilyen körülmé­nyek között érthető, hogy az ország nagy részében nem szívesen látott ak­kumulátor-feldolgozó üzem létesítése a lakosság egy részének lelkes támo­gatásával találkozott. Ma már csak a tárna és néhány med-Sajátos falu ez. 1942-ben néhány hónap alatt építették fel a kétszintes házakat az akkor feltárt új szénbánya munkásainak elszállásolására. Akkoriban a környék emlékeztethetett Emile Zola regényei­nek színhelyeire. A hegyoldalon végig­­lejtő keskeny, lépcsős utcák között a szűk lakásos bányászlakótelep húzódik, a település fölött pedig a bánya, amely deres hajnalokon hosszú kürtszóval éb­reszti fáradt munkásait. A lakótelep ma már inkább egy SZOT-üdülőre emlékeztet. A fák és a bokrok megnőttek, a lakásokat komfor­tosabbá varázsolták a 60-as években. Labdázó gyerekek, bikinis lányok, tere­gető asszonyok, sakkozó öregek, trécse­­lő férfiak végzik napi teendőiket a dél­utáni napsütésben. A nyugalomhoz és a jó levegőhöz a szemlélő könnyen hoz­záképzeli a gondtalanságot is. Aztán ki­derül: a strand 25 éve omladozni kez­dett, és nem sokkal később bezárták. dohányó emlékeztet a bányára. 1967-es bezárását követően a gondoskodó állam motortekercselő és lakatosüzemeket te­lepített a faluba. Akkoriban 1000 em­bernek tudtak ezek az üzemek munkát adni. Petőfibánya népszerű hely lett, a lakosság számának növekedését a soro­zatos építkezések jelezték. A nehézipar válságának következté­ben 1988-tól sorban bezárták a környék üzemeit. A legszerencsésebbek az egy­órányi útra levő Gödöllői Kábelgyárban találtak három műszakos munkát. Néhá­­nyan Pestre utaznak, nekik azonban nem kell mindig bajlódniuk a kellemet­len ingázás miatt. A Budapesti Csokolá­dégyárban csak húsvét és karácsony előtt van hely számukra, összesen úgy három hónapra egy évben. A többség helyzete reménytelen: 200-250 fő van munkanélküli-segélyen, százan a segély lejárta után járó jövedelempótló segé­lyen, 100-150 ember pedig hiányzik a nyilvántartásokból. Aki tudta, nyugdí­­jaztatta, leszázalékoltatta magát, és — kert híján — ezekből a minimális pén­zekből kénytelen vásárolni a városi ár­színvonalon árusító, amúgy egyre csök­kenő számú boltokban. Az unalom a té­vé elé vagy a kocsmákba kergeti az embereket. A mozi is rég be­zárt, a Hatvanig szóló 170 forin­tos buszjegy pedig hatalmas ki­adás egy munkanélkülinek. Zárt világ. Itt még a feketemunka sem virágzik. Ha valami elromlik, mindenki maga javítja meg, ha tudja. A nagy lehetőség fél éve jött el a település életében. A nemzetközi szerződések előírják, hogy min­den országnak magának kell meg­oldani veszélyes hulladékának tá­rolását, feldolgozását. Az ország összes akkumulátorának az újra­hasznosítására megalakult a Hul­ladék- és Akkumulátor Feldolgo­zó Rt. (HAF), amely Petőfibányán talált magának ideá­lis telephelyet. A gyáraktól visszamaradt vasúti és közúti há­lózat, illetve a bányából ingyen megoldható vízellátás jelentős költség­megtakarítást jelentett volna a társaság­nak. A 180 munkahely létesítésén kívül vállalták, hogy támogatják a faluban az oktatást és az egészségügyet is. A HAF- nak egyébként elég rossz híre van a kör­nyéken: Gyöngyösorosziban 1 millió forintot volt kénytelen a cég veszni hagyni. Eredetileg ugyanis oda szánták a gyárat, már megépítették az épületek alapjait, megvásárolták a szükséges gé­pek egy részét, azonban, amikor a la­kosság megtudta, hogy pontosan miről van szó, menniük kellett. Petőfibányán kezdetben osztatlan lel­kesedéssel fogadták az új üzem hírét. Azonban a falu Környezetvédelmi és Településfejlesztési Bizottságának né­hány tagja alaposabban utánajárt a gyöngyösoroszi elutasítás okainak, és innentől egyre nagyobb hangjuk lett a betelepítést ellenzőknek. Egyetemi ta­nárokat, környezetvédelmi geológuso­kat, műszaki szakembereket, mérnökö­ket hívtak le előzetes vizsgálatok végre- Petőfibánya: a bányászlakótelep ma már inkább emlékeztet egy SZOT-üdülőre Új Demokrata 1995/26

Next