Új Demokrata, 1995. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1995-06-29 / 26. szám
MAGYARORSZÁG A felesleges üzem Munkahelyteremtők és környezetvédők harca Petőfibányán 180 munkahely nagy dolog egy 3500 lakosú településen. Petőfibányán 3 éve került sor az utolsó üzem bezárására. Azóta a szerencsésebbek napi 3-4 óra utazással járnak be a távoli munkahelyekre, a többség pedig szociális juttatásokból él meg. Sokan az alkoholizmusba menekültek. Ilyen körülmények között érthető, hogy az ország nagy részében nem szívesen látott akkumulátor-feldolgozó üzem létesítése a lakosság egy részének lelkes támogatásával találkozott. Ma már csak a tárna és néhány med-Sajátos falu ez. 1942-ben néhány hónap alatt építették fel a kétszintes házakat az akkor feltárt új szénbánya munkásainak elszállásolására. Akkoriban a környék emlékeztethetett Emile Zola regényeinek színhelyeire. A hegyoldalon végiglejtő keskeny, lépcsős utcák között a szűk lakásos bányászlakótelep húzódik, a település fölött pedig a bánya, amely deres hajnalokon hosszú kürtszóval ébreszti fáradt munkásait. A lakótelep ma már inkább egy SZOT-üdülőre emlékeztet. A fák és a bokrok megnőttek, a lakásokat komfortosabbá varázsolták a 60-as években. Labdázó gyerekek, bikinis lányok, teregető asszonyok, sakkozó öregek, trécselő férfiak végzik napi teendőiket a délutáni napsütésben. A nyugalomhoz és a jó levegőhöz a szemlélő könnyen hozzáképzeli a gondtalanságot is. Aztán kiderül: a strand 25 éve omladozni kezdett, és nem sokkal később bezárták. dohányó emlékeztet a bányára. 1967-es bezárását követően a gondoskodó állam motortekercselő és lakatosüzemeket telepített a faluba. Akkoriban 1000 embernek tudtak ezek az üzemek munkát adni. Petőfibánya népszerű hely lett, a lakosság számának növekedését a sorozatos építkezések jelezték. A nehézipar válságának következtében 1988-tól sorban bezárták a környék üzemeit. A legszerencsésebbek az egyórányi útra levő Gödöllői Kábelgyárban találtak három műszakos munkát. Néhányan Pestre utaznak, nekik azonban nem kell mindig bajlódniuk a kellemetlen ingázás miatt. A Budapesti Csokoládégyárban csak húsvét és karácsony előtt van hely számukra, összesen úgy három hónapra egy évben. A többség helyzete reménytelen: 200-250 fő van munkanélküli-segélyen, százan a segély lejárta után járó jövedelempótló segélyen, 100-150 ember pedig hiányzik a nyilvántartásokból. Aki tudta, nyugdíjaztatta, leszázalékoltatta magát, és — kert híján — ezekből a minimális pénzekből kénytelen vásárolni a városi árszínvonalon árusító, amúgy egyre csökkenő számú boltokban. Az unalom a tévé elé vagy a kocsmákba kergeti az embereket. A mozi is rég bezárt, a Hatvanig szóló 170 forintos buszjegy pedig hatalmas kiadás egy munkanélkülinek. Zárt világ. Itt még a feketemunka sem virágzik. Ha valami elromlik, mindenki maga javítja meg, ha tudja. A nagy lehetőség fél éve jött el a település életében. A nemzetközi szerződések előírják, hogy minden országnak magának kell megoldani veszélyes hulladékának tárolását, feldolgozását. Az ország összes akkumulátorának az újrahasznosítására megalakult a Hulladék- és Akkumulátor Feldolgozó Rt. (HAF), amely Petőfibányán talált magának ideális telephelyet. A gyáraktól visszamaradt vasúti és közúti hálózat, illetve a bányából ingyen megoldható vízellátás jelentős költségmegtakarítást jelentett volna a társaságnak. A 180 munkahely létesítésén kívül vállalták, hogy támogatják a faluban az oktatást és az egészségügyet is. A HAF- nak egyébként elég rossz híre van a környéken: Gyöngyösorosziban 1 millió forintot volt kénytelen a cég veszni hagyni. Eredetileg ugyanis oda szánták a gyárat, már megépítették az épületek alapjait, megvásárolták a szükséges gépek egy részét, azonban, amikor a lakosság megtudta, hogy pontosan miről van szó, menniük kellett. Petőfibányán kezdetben osztatlan lelkesedéssel fogadták az új üzem hírét. Azonban a falu Környezetvédelmi és Településfejlesztési Bizottságának néhány tagja alaposabban utánajárt a gyöngyösoroszi elutasítás okainak, és innentől egyre nagyobb hangjuk lett a betelepítést ellenzőknek. Egyetemi tanárokat, környezetvédelmi geológusokat, műszaki szakembereket, mérnököket hívtak le előzetes vizsgálatok végre- Petőfibánya: a bányászlakótelep ma már inkább emlékeztet egy SZOT-üdülőre Új Demokrata 1995/26