Új Demokrata, 1995. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1995-06-29 / 26. szám
űlölködés melegágyává vált a faluban. Aztán a jegyzőnél bejelenti a HAF-ról szóló napirendi pontot, és rövidesen elszabadulnak az indulatok. Az ellenzők 587 lakos nevében petíciót nyújtanak be a polgármesternek. Ilyenek vannak benne, hogy soha nem lesz veszélytelen, ami veszélyes, ne mérgezd gyermekeinket meg hasonlók. Egy fiatalasszony szóváteszi, hogy a falu már így is tele van a Lőrinciből származó azbeszt- és gumiszeméttel. Már most is van tennivaló a környezetvédelem területén, valami van a levegőben, sok az asztmás. Vastapsot kap, amikor kijelenti, hogy az egészség mindennél fontosabb. Egy másik vélemény szerint Lőrinci már alig várja, hogy Petőfibánya meghozza az elutasító döntést, és átvegye az üzemet, természetesen így lőrinci polgárokat juttatva újabb munkahelyekhez. Van, aki a kisebbik rosszat választaná, ha Lőrinci valóban befogadja az üzemet, Petőfibánya ugyanúgy kap a szennyezésből, mintha maga építené meg, ha pedig a kockázat mindenképpen sújtja a falut, akkor már jobb, ha itt kezdenek építkezni. „Ha valakinek kell az üzem, menjen Lőrincibe dolgozni!” — kiabál közbe egy idősebb hölgy. Neki már mindegy, nyugdíjas, de ha a teleptől 50 méterre megépítik az üzemet, akkor teljesen elértéktelenednek a lakások. Mások szerint éppen attól értéktelenedik el a lakás, ha a környéken nincs munkalehetőség. Rövidesen elhangzik az ökoterrorizmus vádja, illetve a másik fél részéről az, hogy a HAF megvesztegette a testit Papp Imre: 15 évig az oroszi ólombányában dolgoztam robbantómesterként. Az ellenzők azt sem tudják, hogy miről van szó. Rendszeresen vizsgáltak minket, és semmi károsodást nem szenvedtem. Miért nem hisznek azoknak, akik értenek a témához? letnek a beruházástámogató tagjait. Mindkét fél igyekszik az érzelmekre is hatni, és patetikusan érvel: a telep haláláról, üres üzletekről, mérgezésről, alkoholizmusról, a mentőállomás bezárásáról, sérült gyermekekről, bűnözésről beszélnek. A szakemberekre már senki nem hivatkozik, aki durván sérteget, azt kivezetik a teremből. Két óra parttalan vita után a jegyzőnő nyílt szavazásra szólítja fel a megfélemlített képviselőtestületet. ifj. Kulcsár Sándorné: Budapest külterületén működött egy akkumulátor-feldolgozó üzem. Ma már bezárt. Hat kilométeres körzetben a növényeket lepermetezték, nem fogyaszthatók. Az emberek hatalmas kártérítéseket követelnek. A pénzösszegek feldobása piszkos zsarolás volt a HAF részéről. Tudják-e, hogy a mi szuper paksi atomerőművünk például nem földrengésbiztos? Hát így bízzon az ember a szakemberekben! Petőfibányának millió más lehetősége van. Nem tartom jónak, hogy nyugaton megvásárolt, 10-15 éve elavult technológiával akarnak elkápráztatni minket. Este hét órakor fáradtan támolyognak ki az emberek a művelődési házból. Az akkumulátorgyár veszélye elhárult, igaz, megmaradt a munkanélküliség réme. A testület 7:4 arányban elutasította az építkezést. Az ellenzők közül néhányan a közeli kocsmában keresnek vigasztalást. Talán a polgármester mégis képes lesz valami más megoldást találni. Talán meg kéne nyitni a strandot. Vagy visszamenni az időben... A visszalépés után egy héttel Ózd és Dunaújváros is bejelentette, hogy szívesen látná területén a Hulladék- és Akkumulátor Feldolgozó üzemet. Szarka Sándor Lővey János, kémia—biológia tanár, a képviselő-testület tagja. Az első lépés az volt, hogy szakembereket kértünk fel. Éppen a környezetvédők javaslatai alapján választottuk ki a meghívott szakértőket. Szívesen jöttek, sokan még költségbe is verték magukat, hogy segíthessenek. Amikor elmondták a véleményüket, lecsalózták őket, hogy megfizette őket a HAF. Nem hiszem, hogy 1995-ben megépítenek egy olyan üzemet, ami káros lenne az egészségre. Én már láttam, mik a munkanélküliség következményei. Annál nincs borzalmasabb. Új Demokrata 1995/26 Fotó: Tóth Tibor 17