Demokrata, 1996. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)
1996-04-04 / 14. szám
KULTÚRA A negyvenesek problémái Balikó Tamás a Tháliában Robert Burns kiborított egy egérfiókákkal teli kosarat. Nézve a szerencsétlen, apró jószágokat, megfogant agyában egy vers az állati, emberi remények, tervek esendőségéről. John Steinbeck e vers hatására adta kisregényének az Egerek és emberek címet. Megjelenése óta évente találkozunk világszerte a megindító barátságtörténettel a színpadon. A Thália Színházban február 25-én mutatták be nagy sikerrel. A rendező Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. — Az összpróbán nem tartottak szünetet. Egy felvonásban játsszák majd a közel kétórás darabot? — A több mint kétórás összpróba ne tévessze meg. A még természetes memóriaproblémák, a gyakorlatlanság, bizonytalanság volt az oka. Az én szándékom szerint az előadás játékideje száz perc, amit egyelőre nem kívánunk megszakítani. — Másodszor kerül színre rendezésében az Egerek és emberek. — Fel sem merült bennem, hogy a kilenc évvel ezelőtti főiskolai bemutató után valaha is ezt a darabot színpadra fogom állítani. Nem mintha az nem lett volna sikeres, de sosem rendezem meg kétszer ugyanazt. Kényszerhelyzet alakult ki a Thália Színházban. A tervbe vett és készülő előadás, a Robin, a betyár kiállítására, illetve a redukált tervekhez szükséges hétmillió forint nem állt rendelkezésünkre. Az Egerek és embereket ennek a költségvetésnek az egytizedéből fogjuk megvalósítani. A pályatársak kaján módon mondhatják: nem túl ötletgazdag, nem túl eredeti a kétszeri rendezés. Ezzel a megoldással energiát, időt takarítottunk meg, a rendezői felkészülés stádiumának átlépésével. — Ezek szerint hasonló előadást látunk más szereplőkkel? — Valamennyire biztosan fog emlékeztetni az előzőre. Az előadás szcenáriuma, tehát díszletigénye, térszerkezete hasonlít. Azonban ez mindenekelőtt színészdarab. Akkoriban az előadás erejét és báját a főiskolások adták. Viszont a társtalanság, az otthontalanság, a nőhöz való viszony, az érintés drámája a negyvenes generáció problémája. Ezt akkor gyermekfejjel, főiskolásként értük meg. Itt mindenki a helyén lesz kor és karakter szerint is. Színészi megmérettetéseknek leszünk tanúi. — Úgy gondolom, a darabhoz két irányból lehet közelíteni. Az amerikai farmervilág ábrázolása felől és a történet személyessége, bensőségessége felől. — Én inkább szenvedélyesnek mondanám. Ennek a kifejezéséhez tér kell. Holott a fent említettek miatt kamaraszínpadon szokták bemutatni. Mi is szűkítettük, igyekeztünk előrehozni a játékteret. Olyan lesz az egész, mint egy háromdimenziós filmvászon. Erős világítási jelek lesznek, amelyek kiemelik a színészi játékot. — Mi lehet annak az oka, hogy ez a szinte egyetlen olyan regényadaptáció, amely autonóm színdarabként évtizedek óta hódít különböző országok színpadain? — A steinbecki világ önmagában véve is dramatikus, nem véletlen, hogy műveiből film- és színpadi adaptációk készültek. Erős a steinbecki dialógustechnika. Tulajdonképpen Kaufmann kiválo gatta az eredeti dialógusokat, és cselekménysorrá fűzte össze, így nem sérült a történet. Amikor a II. világháború után bemutatták az Egerek és embereket, a közönség szomjazta a tiszta emberségről, barátságról, szolidaritásról szóló mesét. Mai felfogása szerint ma is ugyanezeket a dolgokat hallhatjuk ki belőle, vagy megszólal egy erősebb társadalombírálat? — Ezek a dolgok mindig egyformán csengnek. A barátság, a hűség, az árulás, a kegyelmi pillanatok, a vágyaink és a valóság konfliktusa nem korszakfüggő dolgok. Ha akarjuk, persze, tekinthetjük társadalombírálatnak is. Amit látunk, amerikai idénymunkásokkal történik a harmincas években, a nagy gazdasági kiszolgáltatottság közepette. A nyomor ellen való napról napra való élés, ha nagyon belegondolok — de nem akarok nagyon belegondolni, ismerős lehet számunkra. — A szereplők újraálmodják életüket. Balikó Tamásnak milyen álmai vannak? — Szeretném, ha ebben az országban igazságos módon lehetne élni. Csépe Krisztina Kényszerhelyzet alakult ki a Thália Színházban 56 Demokrata 1996/14 Fotó: Tóth Tibor