Demokrata, 1996. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)

1996-04-04 / 14. szám

Az ökölvívó gitáros „Ha jött a rendőr, irányt váltottunk” Pályafutását számtalan zenekar jelzi. A sort a Kárpátia nyitotta, de játszott többek között a Tűzkerék, a Juventus, a Syrius, a Mini, az Olympia, a Ge­nerál, az Új Skorpió, a Hobo Blues Band, a Tátrai-Török Tandem, a Ma­gyar Atom formációban. Mai sikerét tekintve nem voltak feleslegesek Tát­rai Tibor gitáros kalandozásai. — Merő óvatosságból kartávolságon kí­vül ülök, nehogy úgy járjak, mint a Rockinform munkatársa. — Fölösleges. Az illető laikus módon vérig sértett, mert azt állította, hogy az el­múlt öt év folyamán egyetlen jó hangot sem játszottam. Ez így nevetséges. Ha azt mondja, hogy voltak rossz pillanataim, azt elfogadtam volna. — Idén januárban volt egy másik incidens is Pécsett, ahol a Dunántúli Napló fotósát Hobó kivezettette a te­remből, miután vidéki büdös bunkó kommunistának titulálta. Pedig a be­lépőn nem szerepelt, hogy tilos fotóz­ni. — Nem egészen emlékszem a szituáci­óra, de tény, hogy Hobó időnként túllő a célon. — Annak idején aktí­van sportoltál, ifjúsági bokszbajnok voltál. Egy alkalommal súlyosan megsérültél. — Ez igaz, de nem nyílt küzdelemben. Valaki hátulról leütött egy kerí­téskaróval, csupán azért, mert hosszú ha­jam volt. Szóval majd­nem beledöglöttem, ő meg kapott nyolc hónap felfüggesztettet. Ma az ilyenért 5—6 évet ül­nek. Persze abban az időben még át kellett menned az út másik ol­dalára, ha szembejött a rendőr, mert biztos, hogy beléd kötött a ha­jad miatt. — A zene mellett van még időd a sportra? — Vannak időszakok, amikor lejárok a Tájfun klubba öklözni. A ke­zemre persze vigyázok, de nem is azzal szokott baj lenni, hanem a fizi­miskámmal. — Párhuzamot vonok. Lemmy, a Motörhead vezetője Jimi Hendrix tech­nikusa volt, te Radics Béláé. Mindketten túléltétek a mestereteket. — Pontosítok. Én még technikus sem voltam, egyszerűen cipeltem Béla gitár­ját. Életem első koncertjét is vele láttam, azonnal kimaradtam a Vegyipari Szakkö­zépiskolából. Úgy lógtam rajta, mint ma­­jomkölyök az anyján. — Ezek szerint Radics hatására köte­lezted el magad a zene mellett. — Abszolúte. Nem volt nála nagyobb sztár. Illés, Omega, Metro jöttek és men­tek, de Béla volt a „vadállat”. Egy szil­veszteri bulin úgy bekapott, hogy nekem kellett beugrani helyette pár nóta erejéig, így indult. Vele mentem megvenni az or­szág első wah-wah pedálját, és amikor ki­próbáltuk, éppen az én kezemben volt a gi­tár, így az országban én léphettem rá a elő­ször a hápogóra. Rengeteget gyakoroltam, majd lassan összebarátkoztunk. Mivel ve­lem ki tudott jönni, bevett a Tűzkerékbe. — Aztán a Juventus, majd a Syrius 1973-ban. Sokáig nem örülhettél, mert még ebben az évben szét is ment a klasszikus felállás. — Már visszajöttek az első ausztrál turnéról, ahol azt mondták nekik, hogy vegyenek be gitárost is. Orszáczky , Jackie” ekkor engem talált meg. Csodál­koztam is, mert az országban rengeteg jó gitáros volt. A Bercsényi Klubban játszot­tunk, ahol egy gégecsöves lámpa és egy 100-as izzó volt a fényforrás. Amikor nem jött össze a második ausztrál út, szét­esett a csapat. — Az Olympia együttes is meglehető­sen szerencsétlen véget ért. — Miután Charlie hazajött Afrikából, és meghallottam, teljesen ledöbbentem, mert olyan latinos zenét játszott. Aztán összejöttünk a Cini és Tinik trióval, akik­nek ő tanította be a mozgást meg mindent. A végén Zalatnayék mégis nélkülünk mentek külföldre, de túlzottan nem viselt meg a dolog, mert közben bejött a Generál. — A koncertek közül, gondolom, azok a legemlékezetesebbek, amelyeket a taj­­gában adtatok. — Mai szemmel nézve tiszta állatok voltunk, hogy kimentünk oda. Annyi haszna azért volt a szörnyűségeknek, hogy a keresett pénzből megvehettem Fe­nyő Miki Marshall erősítőjét 40000 forin­tért. — A Generál is elég szégyenletesen végezte. Állítólag csúnya dolgok történ­tek a jogdíjak körül, nem a szerződés sze­rint fizették... — Az egész nem a mi bizniszünk volt, de hát ez csak később tisztult le számunk­ra. Nem is ez volt az alapvető probléma, hanem az, hogy totálissá vált az érdekte­lenség a Generállal szemben. Ez szétzilál­ta a bandát. — További formációk után végre meg­alakítottad saját, Tátrai Band nevű csa­patodat. Rosszul indult, mert Kazincbar­cikán állítólag húsz fizető volt kíváncsi rátok. Hogyan élted meg ezt a kudarcot? " — A tagság olyan eltökélt volt, annyi- A város megsértett Demokrata 1996/14

Next