Demokrata, 1996. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)
1996-08-29 / 35. szám
Fotó: Tóth Tibor MŰHELY A Pepsi-sziget ,Szép lassan elkezdem átkozni a saját kultúrámat...” A Diákszigetnek csak az emléke maradt. A rendezvényt 1996-ban Pepsiszigetnek hívták, jövőre pedig nyilván úgy, a fogya legtöbbet fizető akarja. Persze nem csak nevében változott ez a pár nap, augusztus 14-től 21-ig. F.r_ ről szól a történet__ SZAKÁCS GÁBOR Szó nincs arról, hogy az ember ne örülne, ha az ország reménytelen, jövőkép nélküli ifjúságát szórakozni látja. Lehet ennél megnyugtatóbb dolog? A szülők úgysem érnek rá, sokaknak meg jól jön, hogy utódaik nem otthon rontják a levegőt. Arról sem lehetünk meggyőződve, hogy nyomon követik az eseményeket, figyelik a szigetről érkező híreket, és amikor lehúzzák a rolót az utolsó napon, elmeséltetik fiaikkal, lányaikkal a velük történteket. Az anyagiak, akárcsak az élet minden területén, itt is közbeszólnak. Míg tavaly elővételben, a befizetés napjától függően 2000, majd 2500, a helyszínen 3000 forint volt a beugró egy hétre, addig az idén 2800, 3500 és 4200, miközben a napijegyek tarifája 500-ról 700-ra emelkedett. Akárhogyan számoljuk, ez csaknem 50 százalék. Nem csoda, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben napi 17 ezer helyett 10 ezer látogató lett a realitás. Bár végleges adatok lapzártakor még nem álltak rendelkezésre, biztosra vehető, hogy pénzügyi bukta lesz a dologból. Müller Péter Sziámi fel is rótta akárkinek, hogy a szervezők közel sem kaptak akkora anyagi támogatást, mint a külföldi tenorok a Népstadionban. Ez igaz, mindössze néhány millióról szól a fáma, jóllehet, a tavalyi 101 milliós költségvetést 70 millióval emelték. Hogy látunk-e valaha is valódi kimutatást a bevételi és kiadási oldalról, több mint kétséges. Adatok persze lesznek, de ebben az országban már mindenki kitanulta, hogyan csapja be az adóhatóságot, különben belehal az életbe. Beszélik, hogy csupán a Pepsi kb. 250 ezer dollárral járult hozzá a rendezvényhez, és Soros György is a zsebébe szokott nyúlni. Ebből mindenesetre 213 ezer dollár el is ment a külföldi sztárok gázsijára (350 ezer dolláros megosztásban). De lássuk, mennyi zsetonnalkellett elindulnia hazulról annak, aki nem akart éhségsztrájkot folytatni. Az egytálétel 150, egy cső főtt kukorica 60, a körítés nélküli lángos ugyancsak 60, a hamburger 130, a pizza 280, egy fél grillcsirke 300 forintba került. Akinek nem voltak ekkora igényei, az zsíros dezsőt ehetett hagymával 25-ért. Igaz, itt azok jártak jól, akik nem a vekni csücskét, hanem a középső karéját kapták ki. Volt is válogatás. Az egészen igénytelenek ingyenes Krisnamenüért — valami édeskés grízszerűség, curry szósszal leöntött krumpli és egy pohár limonádé — állhattak sorba. A tehetősebbnek látszókat adományért nógatták, így aztán magam is csengettem, nehogy azt mondják, fösvény vagyok. Heves ütközetek zajlottak italfronton. Alig akadt olyan sátor, amely előtt hajnalok hajnaláig ne álltak volna tömött sorok. A hivatalosnak kikiáltott Kőbányai korsóját 75, kisöccsét 45, míg a Drehert 125 és 75 forintért mérték, amihez hozzácsaptak még egy tízest (pohár). Bár ezt a számsort mindenki rögvest bebiflázta, mégis érhették meglepetések a gyanútlan poharazót. Legtöbben automatikusan nyújtották a százast — nem ku- C „A punkok persze most sem tagadták meg magukat, és teljesen lepusztult képüket mutatták” Demokrata 1996/35 25