Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)

1996-10-24 / 43. szám

Eperjes Károly Slawomir Mrozek Szerelem a Krímben című darabját pró- IBTjük Tvöi Mihália Színház Nagyínező utcai otthonaDan. Jolint mondja, szándék van, de esély nincs arra, hogy a társulat együtt maradjon. — Mennyire sikerült lelkileg feldolgoz­niuk, hogy tavasszal a Fővárosi Önkor­mányzat megszüntette a Tháliát, mint befogadó színházat? — Gondolom, mindenki feldolgozta ezt magában, és sikerült leszűrnie a meg­felelő tapasztalatokat, de sajnos sokan vannak még rajtunk kívül hasonló hely­zetben az országban. Az értékek lenullá­­zása folyik az élet minden területén, az oktatásban, a kultúrában, az egészség­ügyben. — A döntéshozók a gazdasági szük­ségszerűségre hivatkoznak... — Ezt a legkönnyebb. De sokkal na­gyobb a baj. A gazdasági problémák való­ban súlyosak, de gazdaságilag talpra lehet állni akkor, ha már lelkileg-szellemileg rendben vannak az emberek. Ma azonban szellemi-lelki mélyponton van az ország lakossága, s ha csupán gazdaságilag, ma­teriálisan oldják meg a problémákat, ak­kor ennek az lesz a következménye, hogy még többet fognak lopni azok, akik most is elherdálják az országot. Elsősorban lel­kileg-szellemileg kell megújulnunk, de a mostani hatalom pont ez ellen dolgozik. Pedig jelenleg komoly önvizsgálatra, megtérésre van szükség. S nem elég visszamenni a második világháborúig. Az előző kormánynak ez volt a legnagyobb tévedése. Nem polgári szövetséget kell kötni, hanem vissza kell menni a­ kezdete­­kig, a keresztény gyökerekig. — Mennyire van ma rákényszerítve egy színész arra, hogy az alkatától ide­gen feladatokat vállaljon el? Sokan azt mondják, hogy napjainkban a pénz ha­talma rákényszeríti erre a színészt, aki lehet, hogy éppen ezzel segíti önmaga és színháza fennmaradását... — Ezzel nem értek egyet. Az ember nem vállalhat el méltatlan feladatokat, azzal mentegetve magát, hogy így bizto­síthatja a felszínen maradását. Ez körül­belül olyan lenne, mintha a tanárnő tisz­tességre próbálná nevelni a diákjait, az orvosnő pedig etikusan végezné a felada­tát, közben pedig kiállna strichelni. Ez összeegyeztethetetlen. Abban a pillanat­ban, ha az ember ilyesmit csinál, nem a hivatását végzi, csak a szakmáját gyako­rolja. Ezt teszi a prostituált is. Azt pedig tudjuk, hogy milyenek a szakmai kormá­nyok. Mindig azt kell megnézni, hogy mit, miért, hogyan? Mit szeretne csinálni az ember? Színész lenni. Miért? Mert szereti. Ha erre a miértre valóban ezt tud­ja mondani, akkor a hogyanra azt kapja, hogy lelkiismeretesen. Ma sok színész kétségbeesetten kapkod pénzes munka után — tagadhatatlan, hogy erre a körül­mények rá is kényszerítik őket. Idegrend­szer és hit kérdése, hogy ki meddig bírja. Én úgy gondolom, ha teljesen beszűkül a tér, akkor inkább nem leszek színész. Kurvának nem maradok itt. — Komolyan gondolja, hogy bekövet­kezhet egy olyan helyzet, amikor hátat fordít a színészetnek? — Bármelyik pillanatban arra kény­szerülhetek, hogy valamelyik régi focis­ta haverom butikjába vagy kocsmájába menjek el dolgozni, mert a régi szak­mámba, műszerésznek nem mehetek vissza, hiszen ahhoz komolyan gyakorol­ni kellett volna ezt. Az amatőr színház­rendezői papírommal sem kezdhetnék sokat, nem engednének dolgozni. Esetleg valamelyik egyházi iskolában tudnék el­helyezkedni. — Ennyire bizonytalanná vált volna napjainkban minden? — Ma hamis értékeket tálalnak az em­berek elé, és a Tízparancsolat értékrend­jével ellentétes tendenciák érvényesül­nek. Hazudj, lopj, csalj, ha az érdeked így kívánja, ezt úgy hívják ma, hogy lob­byzz. Lobbyzz és kössél kompromisszu­mot. Pedig a kompromisszum a Sátán út­ja: ördögi, mint amikor a kismalachoz bekéredzkedik a farkas. Először csak a lábát dugja be, később mind beljebb nyo­mul, végül lenyeli a kismalacot. Nem le­het két urat szolgálni. A hagyományos európai értékeket akarja most a világ fel­borítani, és egyre jobban elhisszük, hogy ezek tényleg nem is fontosak. — A tömegkommunikáció a liberális demokrácia diadalát hirdeti, azt, hogy ennél magasabb társadalmi rendszer nincsen. — A liberalizmus még rosszabb, mint a kommunizmus volt, mert a leglényege­sebb ponton támadja az életet. A kommu­nizmus materialista módon fojtja meg, a liberalizmus totálisan, a csíráiban, a szív- KULTÚRA Az aberralizmus uralma Eperjes Károly: „Kurvának nem maradok itt” Hit nélkül mindent lehet csinálni, de semmit sem érdemes 60 Demokrata 1996/43 Fotó: Ilovszky Béla

Next