Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)

1996-10-24 / 43. szám

magával hozta Rózsa Pistát, aki annyit mondott, hogy fél év múlva megcsináljuk a szerződést. Erre persze csak legyintet­tem, hiszen nekem már annyi mindent ígértek, de ezt valóban betartották és be­vonulhattam a stúdióba. — Idézek a Tánc című dalból: „A parkett szélére löktek rég, mintha már táncolni sem tudnék.”— majd így foly­tatódik: „Új dal szól a zongorán, annyi csendes év után”. Egy kicsit mintha a te életed is benne lenne a szövegben... — Ez a dal maga az élet. Egyébként a szövegeket Miklós Tibi, Valla Attila és Horváth Attila írta, az utóbbival csak ma­dártávlatból ismertük egymást. Amikor a Danubius Rádióban interjút készítettek velünk, megkérdezték, hogy Attila hon­nan ismer engem. Azt válaszolta, hogy sehonnan. De akkor honnan tudja, hogy milyen énekes vagyok? Onnan, hogy 25 éve hallgat a rádióban. És azt honnan tud­ja, hogy milyen ember vagyok? Onnan, hogy nem lettem sztár. — Egy ilyen kanyargós életpálya után melyik időszakot tartod a legmé­lyebbnek és a legkiemelkedőbbnek? — Erre nem tudnék egyértelműen vá­laszolni, mert szerintem az egész életem előre meg volt írva. Szép volt, amikor si­kert értem el 1972-ben, de nagyon meg­roggyantam, amikor Erdősnek nemet mondtam és minden kapu bezáródott előttem. A 13 éves kimaradás is kellett, mert csak gyűlt bennem az energia. Deb­recenben tanítottam egy 12 éves Rita ne­vű kislányt — én készítettem fel a Ki Mit Tud-ra, meg is nyerte — egyszer így szólt hozzám: „Zsuzsa néni, annyi rosszat mondanak magáról, de ne tessék elszomorodni. Ha az Isten becsuk egy aj­tót, kinyit egy ablakot.” Nem kívánok pa­naszkodni, a fiam most fejezi be az isko­lát, egyiptológus akar lenni. De nem aka­rok milliomos sem lenni, mindössze annyit szeretnék, hogy a fiamnak és az édesanyámnak normális életkörülménye­ket tudjak teremteni. V / Szakács Gábor KULTÚRA D­iala­x Sunyovszky Sylviáról 1. Rozsnyó—Kassa Az előbbi helységet nem­csak születési helyeként tartja számon, hanem gyö­kerének érzi. Gyakran vis­­sza is jár. A rozsnyói völgykatlant Petőfi a kol­dus kalapjába tett krajcár­ként emlegette. Rengeteg történelmi nevezetesség­gel büszkélkedhet. A hely, a gyerekkori élmények emléke melegséggel tölti el szívét. Kassa pedig az a hely, ahol újjászületett: kisgye­rek korában súlyos műtéten esett át. Ez a város felnőtté válásának is fontos hely­színe, a főiskolát követő évben itt szí­nésznő. 2. Madách Színház A kassai év után kerül ide. Húsz év után — 1990-ben — kéri szerződése felbon­tását. A színház akkori profilváltásával nem ért egyet, úgy érzi, hogy elvész a szó értéke. 3. Kedvenc szerepek A történelmi drámákat szereti. Megada­tik, hogy Móricz Murányi kaland című darabjában Széchy Máriát játssza. Szabó Magda drámatrilógiájában IV. Béla fele­ségét, Laszkarisz Máriát alakítja. De el­játssza Beatrixot is Illés Endre Spanyol Izabella című darabjában. S természete­sen kedvence az Ármány és szerelem Lujzája — ezekkel debütált 1971-ben. 4. Szerepálmok „Megkímélt a természetem és az élet at­tól, hogy szerepálmaim legyenek” — mondja. Úgy tartja, hogy ha valaki a szí­nészi pályára tette fel az életét, akkor számára minden egyes szerep boldogsá­got kell, hogy jelentsen. Szerepálma így soha nem volt. Egyetlen kimaradt szere­pet sajnál, a Három nővérből Mása alak­ját. Játszotta ugyan főiskolásként, de érett fejjel is szerette volna megformálni. 5. Pozsony Amikor 1991-ben a Pozsonyi Magyar Kulturális Központot ünnepélyesen megnyitják, szeretne elmondani egy ver­set. A kötött program miatt ezt nem le­het, de meghívják a megnyitóra — ven­dégként. Itt vetik fel élcelődésképpen, hogy pályázzon a még üres igazgatói posztra. A tréfából komoly elhatározás lesz. 1991 szeptemberétől négy éven át vezeti az intézményt. 6. Az intézet Sok-sok apró, de fontos dolgot sikerül elérnie az említett négy év alatt. Eredményei között boldogan emlegeti a ha­gyományok, emlékek ápo­lását, a múlt tiszteletét, az elfeledett történelmi em­lékhelyek felkutatását. Kisszeben, Zólyom, Kék­kő, Szene és Kassa példá­ul nagyon sokat köszönhet neki. 7. 1995-től „Nagyon sajnáltam volna, ha azt a négyéves tapaszta­latot, amit kint szereztem, nem tudtam volna kama­toztatni” — mondja. S mivel a határon túli magyarok hivatala felkéri, hogy dol­gozzon náluk, biztosítottnak látja tapasz­talatai kamatoztatását, így elvállalja a megbízatást. Mellette — megállapodá­suk értelmében — a szabadidejében hó­dolhat színészi hivatásának is, így időn­ként például látható a Szomszédok című tévéfilmsorozat egyes epizódjaiban is, és eljátssza Sík Sándor István király című drámájában Gizella királynét. 8. Tervek „Azt mondják, hogy az ember sorsa adott, de bizonyos százalékban alakíthat­ja maga is a sorsát. Azt hiszem, én még nem vagyok abban a periódusban, ami­kor ezt megtehetem. Amíg hasznosnak érzem, amit most csinálok a Határon Tú­li Magyarok Hivatalában, addig teszem a dolgom. Utána pedig majd elgondolko­dom a továbbiakon." — mondja. 9. Kedvenc időtöltés Nagyon szeret olvasni, napilapokat épp­úgy, mint novellákat, regényeket. Nem­rég éppen Hemingway-t vette kézbe. Na­gyon szeret autót vezetni. (A felvidéki négy év alatt például 150 000 km-t tett meg.) Sokat beszélget felnőtt lányával. Szereti új házastársával — Fekete György belsőépítésszel, parlamenti kép­viselővel — tölteni szabadidejét. 10. Színházlátogatás Nem nagyon tud színházba járni, de azért nem hagyta el a színházi világot. Figyelemmel kíséri kollégái munkáját. „Egy dolgot szomorúan veszek tudomá­sul: nagyon elkeseredettek. Joggal. So­kuknak nagyon nehézzé vált az élete. De bízom benne, hogy megtalálja a színivilágot az a közeg, amely fontosnak fogja tartani, hogy a művészetet felkarol­ja és anyagi támogatásban részesítse, mert művészet nélkül az ember nem tel­jes ember.” 59 10 x: Fehérvári Zita; Fotó: archív

Next