Magyar Demokrata, 1998. október-december (2. évfolyam, 39-52. szám)
1998-10-08 / 40. szám
Harc az életük Drukkerek, terroristák vagy huligánok?___ A társadalom megütközve áll a futballmérkőzéseket kísérő utcai összecsapások előtt. A sajtó sem a fociról beszél már, hanem a meccseket kísérő botrányos jelenségről. Persze lehet erre azt mondani, hogy amilyen a magyar foci, az ma már nem esemény, a villamos szétverése ellenben igen. A hozzáértők azt állítják, a megoldáshoz szándék, törvény és pénz kell. A párbeszéd mindenesetre már megindult. Talán majd egyszer a magyar focit is ünnepelhetjük, mintha már derengene a fény az alagút végén. Egy vérbeli újpesti szurkoló szerint az FTC és az UTE szurkolótábora a legnagyobb. A lilák rajongógárdája három csoportból áll össze. A legszervezettebb, a többieknél jóval nagyobb brancs a Bulldogs. Ők mutatják be a szemre legtetszetősebb szurkolást, formációkat, zászlókat, táblákat. Petárdák segítségével emelik a hangulatot. A csoport többsége 14-20 év körüli. A másik nagy társaság a Kaos. Ők az erőszakosabb szurkolás hívei, a rendőrök életének megkeserítői. Bár kisebb létszámú, mint a Fradi hasonló csoportja. A Kaos vonulása a pályáig másképpen történik, mint a Fradi-szurkolóké. Ők egy tömbben, énekelve közelítik meg a stadiont, útközben minden ellenségesnek vélt embert megvernek, ütik, ahol érik. A fradisták ezzel szemben kisebb csoportokra oszlanak, és csillagszerűen közelítenek a pályához. Rádiótelefonon tartják a kapcsolatot egymással. Ez a taktika szétdarabolja a rendőrség erőit. Igazából mindkét szurkolói csoport elsődleges ellenfele a rendőrség, egymás közelébe csak nagyon ritkán kerülnek. A harmadik újpesti klub a Wizards, ők a legfanatikusabbak, kijárnak a kül- _________________ földi mérkőzésekre Münnich Iván is. A gárda jó vi- ————iszonyban van az AS Roma és a Real Madrid szurkolóival. Münnich Iván, a Magyar Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet munkatársa szociálpszichológiai megalapozottságú választ ad arra a kérdésre, hogy miért szükségszerű kísérőjelensége a labdarúgásnak a szurkolói agresszió. - A foci harcjátéknak fogható fel, ahol mindig van győztes és vesztes, az emberek pedig szeretnek győztesek lenni. Érdekes pszichológiai interakció zajlik le bennük a mérkőzésen. Tudjuk, hogy a vereségre álló csapatjátékában a szabálytalanságok, durvaságok száma jelentős mértékben megnőtt. Ugyanez igaz a közönségre is. Miután ez játék, elkötelezettségek, indulatok vannak, a közönségre a pályán történő durvaságok ugyancsak hatnak. A vesztes szurkolók frusztráltak, ez mindenképpen levezetődik valahogy, és olykor fel is használják őket. A kemény magot csapatonként ötven-száz fő alkotja, aki őket irányítja, annak ez hatalmat jelent. Fülembe jutott, hogy a Fradinál a klubon belüli személyi ellentétek kiéleződése idején fel is használták őket az egyik edző lejáratása érdekében. Egyébként jelenleg az UTE szurkolóinak kemény magja a legagresszívebb a patinás csapatok közt, de ennek is sajátos előzményei vannak. A nemrégiben lezajlott nagy verekedésre mindkét tábor készült, voltaképpen egy korábbi bunyó visszavágója volt. Presztízskérdés. Ebben a közegben ez az értékrend, nincs mit tenni. - De nem egységes a szurkolótábor... - Persze hogy nem. A legtöbb szurkolótábort három típusra lehet bontani. Az egyik egyszerűen szeret verekedni. Tanulmányok szólnak arról, hogy kik ezek, mi motiválja őket. Általában húsz-huszonöt éves, zömmel iskolázatlan, a társadalom peremére szorult családokból származó munkanélküli fiatalok, akik olyan környe- Egyszerűen jó buli, a közösség élménye? Vagy a patriotizmus modern lovagi megnyilvánulása? Nemes hagyomány, focibarátság? Férfivirtus, presztízsharc? Esetleg részeg és a társadalom perifériájára szorult lelkibeteg fiatalok agressziója? A média által felnagyított lényegtelen jelenség? Bandaháború? Vagy mindez együtt? 8 Demokrata 1998/40