Magyar Demokrata, 1999. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)

1999-10-07 / 40. szám

IMPRESSZUM Demokrata KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HETILAP Főszerkesztő: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: SESZTÁK ÁGNES Riport: BERTÓK LÁSZLÓ ATTILA BOROS KÁROLY, MATÚZ GÁBOR SINKOVICS FERENC Front: BÁNHIDAI KÁROLY Arckép: FARKAS ADRIENNE Kultúra: BODNÁR DÁNIEL Egészség: R. PAPP ÁGNES Naptár: BODNÁR DÁNIEL Közvélemény: JÓKUTHY ZOLTÁN Fotó: ÁGG KÁROLY, KNAP ZOLTÁN, TÓTH TIBOR Tördelőszerkesztő: BENKE ATTILA Szedő: CSEH ÁGNES A Magyar Demokrata szerkesztősége: 1068 Budapest, VI. ker., Király utca 54. Tel.: 321-3993, 351-1402 Fax: 268-0493 Levélcím: 1243 Budapest, Pf. 592 Kiadó: MAGYAR HÁZ ALAPÍTVÁNY CIB Bank 1027 Bp., Medve utca 4-14. MAGYAR Az alapítvány bankszámlaszáma: 10700024-04798000-51100005 Ügyvezető igazgató: CSERNY ZSUZSANNA 06 (30) 9347-712 Hirdetésfelvétel: JENEI MARGIT 06 (20) 9416-910 Kiadóhivatal, pénzügy, terjesztés, hirdetés: Budapest VI. ker., Király utca 54. Telefon: 342-5703, 352-2492 Fax: 268-0493 Levélcím: 1243 Budapest, Pf. 592 E-mail: demokrata@mail.datanet.hu Terjeszti a HÍRKER RT., NH RT., Alternatív terjesztők Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságnál (HELP, 1900 Budapest Vill., Orczy tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 02102799 pénzforgalmi jelzőszámra, külföldiek részére közvetlenül a szerkesztőségben, vagy a Batthyány Kultúr-Press Kft.-nél, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., Tel./fax: 201-8891 Nyomda: Semic Interprint Kft. HU-ISSN 1417-6432 Előfizetés díja: negyedévre 1350 Ft, fél évre 2700 Ft, egy évre 5400 Ft Az újság a Magyar Ház Könyvpincében (Bp. V., Magyar u. 27.) valamint a szerkesztőségben 100 Ft-ért megvásárolható. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! Demokrata 1999/40 !Bencsik András Kicsoda Betlen János?­/Wa Nomen est omen. Kezdetben vola 168 óra. Aztán, ahogy a KGB ho­ni rezidensei felismerték a magyarországi privati­záció semmihez sem ha­sonlítható, kecses báját (a nép buta feje fölött ad­ják-veszik a jót), a nagy szám kisebbedett, polgá­ri léptékűre olvadt, s jött a 16 óra. A fejlődést nem lehetett megállítani, s íme a bizonyság: a 7 óra! Nagy eredményt könyvelhet el a kormánykoalíció. Olyan tettet hajtot­tak végre, amellyel még Horn Gyula sem büszkélkedhet: egyik napról a másikra megszüntették az A Hét című tévéműsort, s ezzel kizárták annak le­hetőségét, hogy a folyamatos becsa­pásra ítélt magyar lakosság legalább a közszolgálati tévécsatornából megtud­ja, mi történik Magyarországon. Ennek most már vége. Beköszön­tött a Betlen-korszak. Ez abban külön­bözik a más csatornákon elburjánzott Friderikusz-, Fábry-, Koós-, Sváby-, Lagzi Lajcsi- stb-korszakoktól, hogy sokkal unalmasabb és fárasztóbb. Ab­ban viszont hasonlít említett fajtársai­ra, hogy ebből sem tudható meg sem­mi, legfőképpen a valóság. Mert nem is ez a cél. Hanem az ámítás. A finom modorú manipuláció. Kétlem, hogy hatalmas volna az öröm a Fidesz táborában. Kétes dicső­ség egyetlen mozdulattal megfosztani a magyar lakosságot és kormányt a közvetlen nyilvánosságtól. S adni he­lyette Betlen Jánost. Hát igen. Nagy ember, nagy élmény. Olyan nagy, hogy a feje bele sem fér a képernyőbe. Gólem feje mögé szorulva az esti pesti (vagy budai, de hát nem mindegy?) ut­cán haladnak valahonnan valahová (érdekel is ez valakit?) az autók. A 7 Óra jelkép. A valóság lenézésé­nek jelképe. Az orrhangú gőg diadala. Az első áldozat Torgyán József volt. Hősiesen küzdött, hogy Betlen ellené­ben befejezzen legalább egy értelmes mondatot. Csak ritkán sikerült. Eköz­ben Torgyán miniszter úr hatalmas fe­je (mely szintén kilógott a képernyő­ből) profiból úgy festett, mintha elnyelné a vele szemben szabályosan közlekedő parányi autó­kat. A közszolgálat ha­lálos sebet kapott. Az ugyanis a tények véle­ményektől mentes köz­vetítése. Itt viszont csak véleményeket hallhat­tunk. S egy alamuszián hazug egyensúlyi elvre hivatkozva már tudatták is velünk, a jövő héten ilyenkor Ko­vács László mondja el a maga véle­ményét. Mert persze ne legyünk olyan naivak, mint a kormánykoalí­ció: Betlen János még véletlenül sem korrekt. Agresszívan kérdezte Csurka Ist­vánt egy korábbi műsorában, igyeke­zett minden mondatába belevágni, s persze előszedte a jól bevált antisze­mitizmust is. Torgyán Józsefet úgy­szintén értelmetlen és méltatlan fejte­getésekbe kényszerítette. Kovács Lászlónál viszont­­ előre lefogadom - dorombolni fog. Ez a polgári Magyarország? Ez a hiteles tájékoztatás? Hová meneküljön a néző a komika-tragédiába fulladt közszolgálatiságból? Egy másik csa­tornára, ahol a Nagy Szubjektív (Friderikusz) faggatja legújabb vendé­geit, valami magyar miniszterelnököt, meg egy főpolgármestert Csudapest­ről? Fogadjuk most már el, hogy hírek és riportok helyett egy-egy önimádó riporter kellemkedése a valóságot ma­gát jelenti? Mert hogy kit érdekel a hü­lye kis nép a hülye kis életével? Jó, úgy látszik, a Fidesz feladta, és beállt szélirányba. Ez fáj, de meg lehet érteni. Azt azonban továbbra sem ér­tem, hogy a hét szenzációja, Demszky Gábor besúgó múltjának lelepleződése miért nem érdekelte a közszolgálati te­levíziót? Miért nem akart a Fidesz leg­alább utoljára győzni? Miért kellett új elnököt, alelnököt, hírigazgatót kinevezni? Miért volt öt­száz ember elbocsátása? Betlen Jáno­sért? Kicsoda Betlen János? És mi most már végképp nem számítunk? ipa@mail.datanet.hu

Next