Magyar Demokrata, 1999. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1999-10-07 / 40. szám
IMPRESSZUM Demokrata KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS HETILAP Főszerkesztő: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: SESZTÁK ÁGNES Riport: BERTÓK LÁSZLÓ ATTILA BOROS KÁROLY, MATÚZ GÁBOR SINKOVICS FERENC Front: BÁNHIDAI KÁROLY Arckép: FARKAS ADRIENNE Kultúra: BODNÁR DÁNIEL Egészség: R. PAPP ÁGNES Naptár: BODNÁR DÁNIEL Közvélemény: JÓKUTHY ZOLTÁN Fotó: ÁGG KÁROLY, KNAP ZOLTÁN, TÓTH TIBOR Tördelőszerkesztő: BENKE ATTILA Szedő: CSEH ÁGNES A Magyar Demokrata szerkesztősége: 1068 Budapest, VI. ker., Király utca 54. Tel.: 321-3993, 351-1402 Fax: 268-0493 Levélcím: 1243 Budapest, Pf. 592 Kiadó: MAGYAR HÁZ ALAPÍTVÁNY CIB Bank 1027 Bp., Medve utca 4-14. MAGYAR Az alapítvány bankszámlaszáma: 10700024-04798000-51100005 Ügyvezető igazgató: CSERNY ZSUZSANNA 06 (30) 9347-712 Hirdetésfelvétel: JENEI MARGIT 06 (20) 9416-910 Kiadóhivatal, pénzügy, terjesztés, hirdetés: Budapest VI. ker., Király utca 54. Telefon: 342-5703, 352-2492 Fax: 268-0493 Levélcím: 1243 Budapest, Pf. 592 E-mail: demokrata@mail.datanet.hu Terjeszti a HÍRKER RT., NH RT., Alternatív terjesztők Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságnál (HELP, 1900 Budapest Vill., Orczy tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 02102799 pénzforgalmi jelzőszámra, külföldiek részére közvetlenül a szerkesztőségben, vagy a Batthyány Kultúr-Press Kft.-nél, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., Tel./fax: 201-8891 Nyomda: Semic Interprint Kft. HU-ISSN 1417-6432 Előfizetés díja: negyedévre 1350 Ft, fél évre 2700 Ft, egy évre 5400 Ft Az újság a Magyar Ház Könyvpincében (Bp. V., Magyar u. 27.) valamint a szerkesztőségben 100 Ft-ért megvásárolható. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! Demokrata 1999/40 !Bencsik András Kicsoda Betlen János?/Wa Nomen est omen. Kezdetben vola 168 óra. Aztán, ahogy a KGB honi rezidensei felismerték a magyarországi privatizáció semmihez sem hasonlítható, kecses báját (a nép buta feje fölött adják-veszik a jót), a nagy szám kisebbedett, polgári léptékűre olvadt, s jött a 16 óra. A fejlődést nem lehetett megállítani, s íme a bizonyság: a 7 óra! Nagy eredményt könyvelhet el a kormánykoalíció. Olyan tettet hajtottak végre, amellyel még Horn Gyula sem büszkélkedhet: egyik napról a másikra megszüntették az A Hét című tévéműsort, s ezzel kizárták annak lehetőségét, hogy a folyamatos becsapásra ítélt magyar lakosság legalább a közszolgálati tévécsatornából megtudja, mi történik Magyarországon. Ennek most már vége. Beköszöntött a Betlen-korszak. Ez abban különbözik a más csatornákon elburjánzott Friderikusz-, Fábry-, Koós-, Sváby-, Lagzi Lajcsi- stb-korszakoktól, hogy sokkal unalmasabb és fárasztóbb. Abban viszont hasonlít említett fajtársaira, hogy ebből sem tudható meg semmi, legfőképpen a valóság. Mert nem is ez a cél. Hanem az ámítás. A finom modorú manipuláció. Kétlem, hogy hatalmas volna az öröm a Fidesz táborában. Kétes dicsőség egyetlen mozdulattal megfosztani a magyar lakosságot és kormányt a közvetlen nyilvánosságtól. S adni helyette Betlen Jánost. Hát igen. Nagy ember, nagy élmény. Olyan nagy, hogy a feje bele sem fér a képernyőbe. Gólem feje mögé szorulva az esti pesti (vagy budai, de hát nem mindegy?) utcán haladnak valahonnan valahová (érdekel is ez valakit?) az autók. A 7 Óra jelkép. A valóság lenézésének jelképe. Az orrhangú gőg diadala. Az első áldozat Torgyán József volt. Hősiesen küzdött, hogy Betlen ellenében befejezzen legalább egy értelmes mondatot. Csak ritkán sikerült. Eközben Torgyán miniszter úr hatalmas feje (mely szintén kilógott a képernyőből) profiból úgy festett, mintha elnyelné a vele szemben szabályosan közlekedő parányi autókat. A közszolgálat halálos sebet kapott. Az ugyanis a tények véleményektől mentes közvetítése. Itt viszont csak véleményeket hallhattunk. S egy alamuszián hazug egyensúlyi elvre hivatkozva már tudatták is velünk, a jövő héten ilyenkor Kovács László mondja el a maga véleményét. Mert persze ne legyünk olyan naivak, mint a kormánykoalíció: Betlen János még véletlenül sem korrekt. Agresszívan kérdezte Csurka Istvánt egy korábbi műsorában, igyekezett minden mondatába belevágni, s persze előszedte a jól bevált antiszemitizmust is. Torgyán Józsefet úgyszintén értelmetlen és méltatlan fejtegetésekbe kényszerítette. Kovács Lászlónál viszont előre lefogadom - dorombolni fog. Ez a polgári Magyarország? Ez a hiteles tájékoztatás? Hová meneküljön a néző a komika-tragédiába fulladt közszolgálatiságból? Egy másik csatornára, ahol a Nagy Szubjektív (Friderikusz) faggatja legújabb vendégeit, valami magyar miniszterelnököt, meg egy főpolgármestert Csudapestről? Fogadjuk most már el, hogy hírek és riportok helyett egy-egy önimádó riporter kellemkedése a valóságot magát jelenti? Mert hogy kit érdekel a hülye kis nép a hülye kis életével? Jó, úgy látszik, a Fidesz feladta, és beállt szélirányba. Ez fáj, de meg lehet érteni. Azt azonban továbbra sem értem, hogy a hét szenzációja, Demszky Gábor besúgó múltjának lelepleződése miért nem érdekelte a közszolgálati televíziót? Miért nem akart a Fidesz legalább utoljára győzni? Miért kellett új elnököt, alelnököt, hírigazgatót kinevezni? Miért volt ötszáz ember elbocsátása? Betlen Jánosért? Kicsoda Betlen János? És mi most már végképp nem számítunk? ipa@mail.datanet.hu