Magyar Demokrata, 2000. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)

2000-03-23 / 12. szám

ím A Mindenható velem van Cserháti Zsuzsa: tizenöt évig vártam a visszatérésre A csodát a legtöbb ember csak akkor hiszi el, ha valójában vele történik meg. De egyfajta csodának tekinthető az a kitartás is, amellyel az igazán nagy egyé­niségek megszállottan ragaszkodnak eredeti elképzelésükhöz. Szándékuktól semmiféle gáncsoskodás, sorscsapás nem tántoríthatja el őket, és ha kell, éve­kig várnak arra, hogy eljöjjön az ő idejük. Cserháti Zsuzsa pontosan ezt tette.­ttől Timma mos­tarra fordíttatni, akkor azt mondták, hogy erre nincs igény. Megfogadtam, hogy ha addig élek is, ezt megcsinálom. Az 1972- es Táncdalfesztiválon viszont, ahol mint kezdő énekes előadói díjat nyertem, azt vágták a fejemhez, hogy mit akarok a soulzenével. És tessék! Eljött az idő, ami­kor beváltottam a fogadalmat, elénekeltem ugyanezeket a dalokat magyarul.­­ Valaha egészen más stílusban éne­keltek, mint mostanában. Napjainkban vagy kiabálnak, vagy túlfrazírozzák a dalokat, mint ahogyan az egyébként cso­dálatos hangadottságú Mariah Carey is teszi. Összehasonlítható-e a régi nagyo­kéval Carey, Celine Dion, Jennifer Lopez, Gloria Estefan tehetsége? - Celine Dion (a Titanic betétdalát énekli -Sz-G.) zseniális hangú, és éneklés­­technikailag nincs agyonhajlítva, agyon­­frazírozva. Ez a nő kimondottan énekes­nek született, hatalmas lelke van. Whitney Houston sem hajlítgat túl sokat, és még Carey is tetszik, mert úgy játszik a zenével, annyira a vérében van a stílus, hogy nem lehet rá haragudni, bármit is csinál. Min­den dala eszméletlen kihívás, amit a laikus nem igazán tud értékelni. A tévében láttam egy koncertjét, ahol nagyon sok fiatal és idős­­ nyakukban gyerekekkel­­ volt jelen, és mindenki ugyanazt az ön által is említett frazírt énekelte vele. Amikor Whitney egy rögbi-világbajnokságon az amerikai him­nuszt dalolta kíséret nélkül, csaknem lees­tem a székről a megdöbbenéstől, mert ak­korát énekelt, hogy elsírtam magam. Az említett személyek mind őstehetségek, el­lentétben a Spice Girls nevű csapattal, amelynek tagjai nem azok. Amióta felosz­lottak, hiába is próbálkoznak szólóban, egyenként semmit nem tudnak.­­A dalok eredeti jellegét megőrizte, kivéve a Supremes-féle Where Did Our Love Go ment át egy szvinges, jazzes stí­lusba. Miért született ez a kakukktojás? -Jóllehet nem vagyok jazzénekesnő, imádom ezt a műfajt Az egész lemezt egyébként a Tea együttes zongoristája, Ko­vács Zoli hangszerelte, és társaival együtt ő --------------------------------­ - Hosszú évek - évtizedek? - után is­mét megjelent az egykoron kislányosan mosolygó énekesnő. Mi történt vele? - Minden ember lehet mélyponton, és ilyenkor az érzelmi élete a külsején is nyo­mot hagy. Hogy mit eszel, mit élsz meg, hogy idegileg milyen vagy, hogy mennyi szeretetet kapsz, mindez kiül az arcodra. Igaz, attól még nézhet jól ki az ember, ha valami nem működik, hiszen akkor is tö­rődünk magunkkal. Velem is megtörtént, hogy olyannyira nem voltak rendben a „belső” dolgaim, hogy a végén már saját magamat utáltam, nem szerettem belenéz­ni a tükörbe. Megéreztem, hogy itt az ide­je összeszedni magam, jóllehet az zavart legkevésbé, hogy mit mondanak rólam mások. Most már az a legfontosabb, hogy megjelentek a CD-k, hogy szeretnek az emberek, hogy bárhová megyek énekelni, a közönségnek minden évjáratából van­nak hallgatóim. Számomra ezek az ese­mények adják az igazi impulzust, és tuda­tosítják bennem, hogy többé nem okozha­tok csalódást előnytelen megjelenésem­mel azoknak, akik szeretnek. Ha nagyon elcsábulnék enni valami finomat, mindig ez jut az eszembe. A fogyókúra után tör­tént, hogy Szegedre hívtak egy monstre autókiállításra, ám hiába ólálkodtam már a koncert előtt is a környéken, senki nem is­mert fel. Amikor viszont színpadra lép­tem, és bemondták a nevem, a döbbenet moraja futott végig a nézőtéren. Eszmélet­lenül jó érzés volt az a tisztelet és szeretet, ahogyan az emberek fogadtak. - Nem volt a nagy visszaváltozásban szerepe annak is, hogy első ízben ké­szült olyan lemeze - Adj még a tűzből -, amelynek összeállításában ön is részt vett? -Ez csak utólag dobott rajtam, mert amikor elkezdtük ezt a lemezt, már jócs­kán lefogytam, sőt olyan gyenge voltam a hirtelen fogyástól, hogy negyedóránként le kellett ülnöm a stúdióban. Ez a lemez vala­hol az élet fintora, mert az 1966-os Ki mit tud?-on ugyanezeket a nótákat angolul már énekeltem. Amikor viszont magyarra akar­játszotta fel a zenét az első hangtól az utol­sóig. A kíséretben nincs semmi gépi, ami az én külön kérésem volt. Egyébként szívesen énekelek kíséret nélkül is, sőt az Édes kisfi­am előtt mindig megkérem a közönséget hogy segítsen. Képzelje el azt a jelenetet amikor az egész nézőtér velem énekel. De visszatérve a szvingre, Zoli azért javasolta, hogy egy kissé ellensúlyozza a lemezen lé­vő sok funkyk ráadásul nagyon jól illett a képbe. Megjegyzem, más dalok is új kön­töst kaptak, az egyik például kifejezetten reggae átiratban került a lemezre.­­ Érez-e némi elégtételt most, hogy ki­­robbanóan sikeres lett, azokért a megalá­zó szituációkért, amelyeket korábban el kellett viselnie? Amikor Erdős doktor a Neoton mögé akarta háttérénekesnőnek, vagy amikor Zemplényi György kirúgta a Béke Szálló bárjából? Ezeket az embere­ket elfelejtik, miközben Cserháti Zsuzsa jobban énekel, mint valaha.­­ Akkoriban mindez nagyon zavart és felháborított, szerettem volna világgá sírni a bánatomat, de örülök, hogy mégsem tet­tem, nem lett volna bölcs dolog. Az idő úgyis mindent eldönt, megold, ahogyan ez be is következett. Annál nagyobb elégtétel nekem úgysem kell, mint az, hogy most sikerült megvalósítanom, amit valaha el­határoztam, így utólag visszanézve nem lett volna érdemes bárkit megbántani. - Talán önt sem kellett volna, de tér­jünk vissza az említett Tea együtteshez. Hogyan tett szert ennyi jó muzsikusra, hiszen az élet sokáig más-más helyre szólította önöket. - Véletlenül akadtunk egymásra, hak­nik alkalmával futottunk össze olykor­olykor, és úgy adódott, hogy a legutóbbi lemezemnél már egy menedzserünk volt, de nagyon sok előadást is együtt csinál­tunk végig. Összebarátkoztunk, és egy­szer csak arra az elhatározásra jutottunk, hogy miért ne készítsünk egy közös le­mezt. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen ön aztán tudhatja, hogy egy jó ze­nész miként inspirálja, ellentétben azok­kal a rossz muzsikusokkal, akik még az élettől is elveszik a kedvét. A jó kíséret magabiztossá tesz, nyugodtan koncent­rálhatsz a saját feladatodra. -Az előbb a külföldi énekesekről be­széltünk, de ön szerint mi a helyzet ideha­za? Milyennek tartja a mai könnyűzenei énekes-utánpótlást, a képzésüket? Annak Demokrata 2000/12

Next