Magyar Demokrata, 2001. október-december (5. évfolyam, 40-52. szám)

2001-12-13 / 50. szám

A magyarországi közvélemény, de még a véleményformálók jelentős része is ér­tetlenül szemléli az RMDSZ-en belüli történéseket. Pedig a romániai magyarság legjelentősebb érdekvédelmi szervezetében dúló hatalmi harc - melynek része a szövetség csúcsvezetése és a Reform Tömörülés, illetőleg a Markó Béla és Tőkés László közötti gyakori pengeváltás­­ hatással van az erdélyiek, sőt a magyaror­szágiak sorsára is. Nem kerülhetőek meg ugyanakkor az erdélyi és a magyaror­szági politikum közötti összefüggések, s a legtöbbször nehezen bizonyítható poli­tikai kapcsolatok sem. ZSEBŐK CSABA Az RMDSZ vezetésének és az MSZP-nek kétségkívül jó a viszonya. Az erdélyi magyar elitnek és magyarországi megfelelőjének a kommunista rendszerben vitt szerepe igen ha­sonló. A szoros kapcsolat nem véletlen, ebben szerepet játszhat a hasonló szemlélet és pálya­ív, a különböző kapcsolati rendszerek, s bizo­nyos fajta objektív adottságok - mindez azt eredményezi, hogy az RMDSZ derékhada ugyanazt a monopolhelyzetet képviseli ki­sebbségben, mint Magyarországon az MSZP és bizonyos tekintetben az SZDSZ. A csúcsvezetéssel szembenálló erdélyiek és más kárpát-medencei magyar erők is úgy vé­lik, hogy a jelenlegi RMDSZ-vezetők mono­polhelyzetüket védő balkáni mentalitású posztkommunisták. Ennek következtében a két fő tábor közötti kibékülésre vajmi kevés az esély, s a kompromisszumra sem sok. Ez azért sem reménykeltő, mert pragmatikus módon egyes szférákat, például a helyi politikát ki kellene vonni a hatalmi és ideologikus harc­ból. Persze nyilvánvaló, a hatalmi harc logiká­ja olyan, hogy adott esetben a székelyud­varhelyi és a marosvásárhelyi önkormányzati helyek kérdése is a hatalmi pozícióról szól. Az MVSZ-szel kapcsolatos ügyek és a stá­tustörvény körüli vita jelentette egyébként azt a két sarokpontot, amely megmutatta, hogy a Markó-féle szárny akár zökkenőmentesen is képes a magyar kormánnyal együttműködni. Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy Markóékkal azért könnyű megállapodni, mert nekik az egzisztenciális kérdések már nem je­lentenek problémát; ők elsősorban azért küz­denek, hogy az adott struktúrát folyamatosan fenntartsák, s kívülről semmilyen módon ne befolyásolják a szövetségen belüli erőviszo­nyokat. Az utóbbi hetekben viszont a Markó­­féle csoport egyik vezéralakja, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke Németh Zsolt külügyi államtitkárt komintern jellegű politi­zálással vádolta meg, mert a magyarországi politikus támogatásáról biztosította - a ma­gyarság szolgálatában végzett munkája miatt - a többségi RMDSZ-es irányvonallal ujjat húzó, lokálpatrióta Szász Jenő székelyud­varhelyi polgármestert. A Markó-Takács-Brunda-Verestóy csopor­tot egyébiránt - kérdés, hogy tudtukkal vagy anélkül - rendkívül ügyesen segíti a minden­kori hivatalos román politika, hiszen olykor ad olyan demonstratív jellegű engedményeket, amelyeknek a gyakorlati jelentősége ugyan csekély, de hivatkozási alapnak kitűnőek. Eze­ket emlegetve megindokolható az előző ro­mán kormányban való részvétel, s a jelenlegi kívülről történő támogatása. A szervezeten belüli harc egyfajta nemzedé­ki ellentét kérdése is. A Reform Tömörülés ugyanis nem más, mint a magyarországinak megfelelő életkori tagozódás eredménye. Akik valamiképpen bent voltak a kommunista rendszer helyi irányító pozícióiban, s akik életkoruknál fogva nem lehettek benne, azok között a legkülönbözőbb okokból folyamatos hatalmi harc dúl. Ez valószínűsíthetően nem szűnik meg néhány éven belül, az ellentétek elcsitulásához a mai RMDSZ-vezetők kiöre­gedése látszik szükségesnek. Megjegyzendő az is, hogy a Reform Tömörülés és a Fidesz hagyományosan jó kapcsolatokat ápol, de az elmúlt évek történései kicsit árnyalták a képet. A Fidesz ugyan nem teheti meg, hogy azokkal kerüljön egy platformra, akik „megfelelőivel” Magyarországon a legkeményebb politikai küzdelmet folytatja, viszont azt sem engedhe­ti meg, hogy a kisebbségi politikában ne le­gyen az adott országban egy erő, amelyre va­lamelyest támaszkodhat. A kormánynak s a legnagyobb koalíciós pártnak így nincsen túl nagy mozgástere, mégis a magyar kormány­nak valamiképpen jelen kell lennie egy sor olyan ügyben is, amelyeknél a belső viszo­nyokat nem könnyű átlátni, de állást foglalni sokszor szükséges - néha az erőviszonyoknak megfelelően, s néha azokkal szemben. Mind­ez igen sajátos szituációt eredményez, főként akkor, ha olyan erők, személyek - lásd MVSZ - is bele tudnak zavarni az erdélyi és a ma­gyarországi politikum viszonyába, akiknek a politikai múltjuk, a jelenlegi szemléletük és az integráló képességük némileg problematikus, legalábbis vitatható. Itt jutottunk el a Magyarok Világszövetsé­géhez, amelynek a jelenlegi vezérkara jórészt erdélyiekből áll. Olyan személyekből, akik a ‘90-es évek elején még az RMDSZ első- vagy másodvonalbéli vezetőiként politizáltak, de akiket a Markó-Takács-Frunda-Verestóy csa- MŰHELY­­­-,,Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Állandósult válság az RMDSZ-ben

Next