Magyar Demokrata, 2001. október-december (5. évfolyam, 40-52. szám)
2001-12-13 / 50. szám
A magyarországi közvélemény, de még a véleményformálók jelentős része is értetlenül szemléli az RMDSZ-en belüli történéseket. Pedig a romániai magyarság legjelentősebb érdekvédelmi szervezetében dúló hatalmi harc - melynek része a szövetség csúcsvezetése és a Reform Tömörülés, illetőleg a Markó Béla és Tőkés László közötti gyakori pengeváltás hatással van az erdélyiek, sőt a magyarországiak sorsára is. Nem kerülhetőek meg ugyanakkor az erdélyi és a magyarországi politikum közötti összefüggések, s a legtöbbször nehezen bizonyítható politikai kapcsolatok sem. ZSEBŐK CSABA Az RMDSZ vezetésének és az MSZP-nek kétségkívül jó a viszonya. Az erdélyi magyar elitnek és magyarországi megfelelőjének a kommunista rendszerben vitt szerepe igen hasonló. A szoros kapcsolat nem véletlen, ebben szerepet játszhat a hasonló szemlélet és pályaív, a különböző kapcsolati rendszerek, s bizonyos fajta objektív adottságok - mindez azt eredményezi, hogy az RMDSZ derékhada ugyanazt a monopolhelyzetet képviseli kisebbségben, mint Magyarországon az MSZP és bizonyos tekintetben az SZDSZ. A csúcsvezetéssel szembenálló erdélyiek és más kárpát-medencei magyar erők is úgy vélik, hogy a jelenlegi RMDSZ-vezetők monopolhelyzetüket védő balkáni mentalitású posztkommunisták. Ennek következtében a két fő tábor közötti kibékülésre vajmi kevés az esély, s a kompromisszumra sem sok. Ez azért sem reménykeltő, mert pragmatikus módon egyes szférákat, például a helyi politikát ki kellene vonni a hatalmi és ideologikus harcból. Persze nyilvánvaló, a hatalmi harc logikája olyan, hogy adott esetben a székelyudvarhelyi és a marosvásárhelyi önkormányzati helyek kérdése is a hatalmi pozícióról szól. Az MVSZ-szel kapcsolatos ügyek és a státustörvény körüli vita jelentette egyébként azt a két sarokpontot, amely megmutatta, hogy a Markó-féle szárny akár zökkenőmentesen is képes a magyar kormánnyal együttműködni. Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy Markóékkal azért könnyű megállapodni, mert nekik az egzisztenciális kérdések már nem jelentenek problémát; ők elsősorban azért küzdenek, hogy az adott struktúrát folyamatosan fenntartsák, s kívülről semmilyen módon ne befolyásolják a szövetségen belüli erőviszonyokat. Az utóbbi hetekben viszont a Markóféle csoport egyik vezéralakja, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke Németh Zsolt külügyi államtitkárt komintern jellegű politizálással vádolta meg, mert a magyarországi politikus támogatásáról biztosította - a magyarság szolgálatában végzett munkája miatt - a többségi RMDSZ-es irányvonallal ujjat húzó, lokálpatrióta Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert. A Markó-Takács-Brunda-Verestóy csoportot egyébiránt - kérdés, hogy tudtukkal vagy anélkül - rendkívül ügyesen segíti a mindenkori hivatalos román politika, hiszen olykor ad olyan demonstratív jellegű engedményeket, amelyeknek a gyakorlati jelentősége ugyan csekély, de hivatkozási alapnak kitűnőek. Ezeket emlegetve megindokolható az előző román kormányban való részvétel, s a jelenlegi kívülről történő támogatása. A szervezeten belüli harc egyfajta nemzedéki ellentét kérdése is. A Reform Tömörülés ugyanis nem más, mint a magyarországinak megfelelő életkori tagozódás eredménye. Akik valamiképpen bent voltak a kommunista rendszer helyi irányító pozícióiban, s akik életkoruknál fogva nem lehettek benne, azok között a legkülönbözőbb okokból folyamatos hatalmi harc dúl. Ez valószínűsíthetően nem szűnik meg néhány éven belül, az ellentétek elcsitulásához a mai RMDSZ-vezetők kiöregedése látszik szükségesnek. Megjegyzendő az is, hogy a Reform Tömörülés és a Fidesz hagyományosan jó kapcsolatokat ápol, de az elmúlt évek történései kicsit árnyalták a képet. A Fidesz ugyan nem teheti meg, hogy azokkal kerüljön egy platformra, akik „megfelelőivel” Magyarországon a legkeményebb politikai küzdelmet folytatja, viszont azt sem engedheti meg, hogy a kisebbségi politikában ne legyen az adott országban egy erő, amelyre valamelyest támaszkodhat. A kormánynak s a legnagyobb koalíciós pártnak így nincsen túl nagy mozgástere, mégis a magyar kormánynak valamiképpen jelen kell lennie egy sor olyan ügyben is, amelyeknél a belső viszonyokat nem könnyű átlátni, de állást foglalni sokszor szükséges - néha az erőviszonyoknak megfelelően, s néha azokkal szemben. Mindez igen sajátos szituációt eredményez, főként akkor, ha olyan erők, személyek - lásd MVSZ - is bele tudnak zavarni az erdélyi és a magyarországi politikum viszonyába, akiknek a politikai múltjuk, a jelenlegi szemléletük és az integráló képességük némileg problematikus, legalábbis vitatható. Itt jutottunk el a Magyarok Világszövetségéhez, amelynek a jelenlegi vezérkara jórészt erdélyiekből áll. Olyan személyekből, akik a ‘90-es évek elején még az RMDSZ első- vagy másodvonalbéli vezetőiként politizáltak, de akiket a Markó-Takács-Frunda-Verestóy csa- MŰHELY-,,Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Állandósult válság az RMDSZ-ben