Magyar Demokrata, 2002. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)

2002-08-01 / 31. szám

MŰHELY­E A KGB titkos dokumentuma A leigázás 45 alapelve, avagy hogyan bánjunk a Az alábbi ckk a Kapu folyóirat 1990. februári számában jelent meg. Bár az irat Lengyelországról szól, a hideg részletességgel kidolgozott módszer vélhetően nem cseng ismeretlenül Magyarországon sem. És bár mindez csak történelem, a szó­­használat és a konkrét módszerek nemegyszer megdöbbentő áthallásokkal bír­nak a mára is. Az alábbiakban első kézből, autentikus forrásból ismerhetjük meg azokat az elveket, amelyek szerint a D-209-es ügynököt is foglalkoztató titkos­­szolgálat mögött álló félelmetes hatalmi gépezet, a KGB dolgozott, melynek fi­gyelmét, mint látható, a legkisebb részlet sem kerülte el. KAPU A következő szöveget Lengyelországból szereztük. Az eredeti orosz nyelvű verziót Boleslaw Bierut egykori lengyel köztársasá­gi elnök dolgozószobájában találták meg. Az írás azokat az irányvonalakat tartalmaz­za, amelyeket a KGB Moszkvában székelő centruma dolgozott ki a Varsóban működő sejtje számára. Hogy milyen úton-módon került ez a szöveg Bierut irodájába, nem tud­ni, de feltehetőleg nem kellett nagy vargabe­tűt leírnia, tudniillik Bierut egyike volt a KGB háború előtti lengyel ügynökeinek. A hideg módszeresség, amellyel a KGB előké­szítette Lengyelország teljes mértékű aláren­deltségét a nagyhatalom érdekeinek, még ma is ámulatot kell hogy keltsen. Valamint egy kérdést fogalmaz meg: a Budapesten működő KGB-kirendeltség kapott-e ilyen vagy hasonló útmutatásokat? Sajnos, ez nem kizárt, ugyanis a Magyar Dolgozók Pártja ötvenes évekbeli és az MSZMP későbbi gyakorlata alapjában véve nem különbözik e KGB-utasítás szellemétől és alapelveitől. A szöveg lengyelül a múlt év őszén (1989-ben - a szerk.) jelent meg a Nowy Dziennik hasábjain. A magyar fordítás a le­hető legpontosabb. Tekintetbe véve a szer­zőgárda mivoltát, a stílus csinosításáról le kellett mondanunk (a fordítók). Moszkva 2. 6.1947: (Szigorúan titkos) K. AA/CC 113 Utasítás NK/003/47 1. A nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek soraiból általunk be­szervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a talál­kozók kizárólag nyilvános helyeken történ­hetnek. Az információkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közremű­ködése mellett. 2. Főként annak kell nagy figyelmet szen­telni, hogy katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Meg­engedhetetlen, hogy tiszti kádereink a benn­szülötteket azok lakásaiban látogassák, szin­tén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megen­gedhetetlen katonáink és a bennszülött lakos­ság, katonaság közötti kapcsolatteremtés. 3. Meggyorsítani azon bennszülöttek lik­vidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadsereg­gel, a parasztzászlóaljakkal és más társasá­gokkal és szervezetekkel állnak kapcsolat­ban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeznek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres el­lenzék jelenlétét. 4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyve­res akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (a Szovjet­unió területén a Vörös Hadsereg odalán har­coló lengyel hadsereg) való belépésük előtt országunk (Szovjetunió) területén tartóz­kodtak. És elérni teljes megsemmisítésüket. 5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve ar­ra, hogy minden kulcsszerep olyan emberek­nek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak. 6. Egyesíteni az összes ifjúsági szerveze­tet, és járási vezetőktől felfelé a vezető he­lyekre különleges szolgálatunk által jóváha­gyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cserkész­mozgalom ismert vezetőit. 7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megvá­lasztott funkcionáriusok az előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távo­lítani azokat az embereket, akik a koncep­ciók tervezésében és a követelések felter­jesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő kongresszusra új küldötte­ket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki. 8. Különös figyelmet kell szentelni a szer­vezési képességekkel rendelkező és népsze­rűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embe­ bennszülöttekkel reket be kell szervezni, amennyiben ellenál­lást tanúsítanak, nem engedni őket maga­sabb posztra. 9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivé­ve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősor­ban az egészségügyet, a bíróságokat, a köz­­művelődési szférát, valamint a vezető beosz­tásban dolgozókat érinti. 10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgála­tunkkal együttműködő egyéneket kell be­építeni. (A helyi közigazgatási szervek tu­domása nélkül.) 11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtá­it. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek ne­vezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó ki­emelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről. Emellett meg kell emlí­teni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén belül történik. 12. Nyomást kell gyakorolni a bennszü­lött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták. 13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ez­után pedig el kell kezdeni vidéken a kollek­tivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a termelőeszkö­zök kiosztását és növelni az állami beszol­­gáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervez­ni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszer-ellátását, a hiányzó meny­­nyiséget behozatallal kelljen pótolni. 14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jelle­gűek, megfelelően pontatlanok legyenek. 15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszer­re több komisszió, hivatal és intézmény fog­lalkozzon, de egyikük sem hozhat határoza­tot, mielőtt a többiekkel konzultált volna. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.) 16. Az üzemi önkormányzatok semmifé­leképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok tel­jesítésén dolgozhatnak. 77. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szak­­szervezeteket más feladatokkal kell elfoglal­ni, úgymint a vállalati üdültetések szervező.

Next