Magyar Demokrata, 2004. október-december (8. évfolyam, 40-52. szám)

2004-12-30 / 52. szám

Az illatok asszonya Parfümtörténet magyar szemmel Molnár Gézáné személyiségében egy letűnt kor kedvessége, tartása és nőiessége rejlik. Az asszony a Gellérthegy utcai zárdában, majd az Angolkisasszonyoknál tanult, később tanítónői diplomát szerzett és 37 éven keresztül tanított első és második osztályosokat , nem mellékesen az ország leghozzáértőbb parfümtörténésze, A múlt illatai című, több évtizedes kutatómunka után született igényesen, hitelesen illusztrált tanulmány szerző­je. A magyar illatszergyártás alapos ismerőjének hatalmas gyűjteménye van: 3500 par­­fümös és kölnis üvegcséje és 70 púderesdoboza. - Honnan ez a gyújtószenvedély? - Gyerekkoromban, mint általában a kislá­nyokat, engem is elvarázsolt édesanyám vilá­ga. Imádta a parfümöket, főleg a Baeder-illa­­tokat, köztük is a fanyarabbakat Néha volt francia kölnije is. Utánoztam, csodáltam szép­ségét, melyhez hozzátartoztak ezek a kellé­kek. A Krisztinavárosban laktunk, s akkori­ban nyíltak a márkás drogériaüzletek, me­lyekbe már belépni is különleges érzés volt Elegánsak és illatosak voltak, a polcokon mil­lió kisebb-nagyobb parfümösüveg, hatalmas üvegtartályokban színes kölnivizek álltak, te­mérdek púderesdoboz, illatos szappan, rúzs, fésű, krémes tégely. Mindegyiknek külön formája, színei, képei voltak, s akkoriban min­dent meg lehetett mustrálni, próbálni, szagol­ni. Édesanyámat mindig elkísértem vásárol­ni, s egy jó kereskedő akkoriban apró ajándé­kokkal kedveskedett a törzsvásárlók gyere­keinek, így mindig került a kosárkámba egy­­egy kifogyott próba-kölnisüvegcse, szappan­vagy púderminta, amiket mind kincsként őriztem. Aztán 1944 karácsonyán, 11 évesen megkaptam életem első kölnijét, egy Nar­­cisse Bleu-t a francia Mury cégtől. Gyönyörű, hatszögletű üvegcsében volt, etikettjén kék­arany nárciszokkal. Csodálatos karácsony volt, édesanyám olyan nő volt, aki ki tudta zár­ni a szomorú dolgokat az életünkből, még a háborút is. Akkoriban jelentek meg az első Walt Disney-rajzfilmek alapján készült mese­könyvek, a Hófehérke és a hét törpe, az Óz a csodák csodája, a Pinokkió. De másnap már dörögtek az ágyúk, és 26-án lementünk a pin­cébe. Szörnyű volt, rengeteg ember zsúfoló­dott össze, ágyakat rendezgettek, elbariká­­dozták magukat és aggódtak. Emlékszem, nagyon untuk a bátyámmal, és sajnáltuk a fennmaradt ajándékokat, felszöktünk a har­madik emeleti lakásunkba, még be is fűtöt­tünk. Édesanyám persze két pofon kíséreté­ben lezavart minket, még időben, mert egy óra múlva pont a mi lakásunkat érte találat Később, mikor felmentünk, édesanyám meg­mutatta, mi lett a gyerekszobával. Az iszonya­tos durranás kitörte az ablakokat és az üveg­darabok egyenesen beleálltak a falba, a nap­palit pedig gránát érte, egy nagy lyuk lett a padlón, be lehetett látni az alsó lakásba. S mégis, a romhalmazban és a porban az én kölnisüvegcsém teljesen ép állapotban ma­radt. A mai napig megvan, ha kinyitom, még ma is gyermekkorom utolsó karácsonyát idé­zi fel. Sok nagy ember mondta már, hogy az illatok mozgósítják leginkább az emlékezetet - Hogyan lett a gyermekkori rajongásból alapos tudás? - Folyamatosan nőtt a gyűjteményem, mindenki nekem ajándékozta a feleslegessé vált üvegcséit, púderes dobozait Az iskolá­ban, ahol tanítottam, szintén kiderült vala­hogy ez a szenvedély, és a gyerekek elhoz­ták ajándékba a nagymamák padlásán, szek­rénye mélyén talált, limlomnak tartott dobo­zokat, üvegeket. Közben komolyan elkezd­tem kutatni a magyar illatszergyártás törté­netét. Nemigen volt róla anyag, antikváriu­mokban kerestem régi folyóiratokat, s a Szé­chényi Könyvtárban is csak nógatásra, a rak­tár mélyén találták meg a Magyar Illatszer­­kereskedő példányait, ami még nem is volt rendszerezve. Innen-onnan, hirdetésekből, más témájú cikkekből próbáltam összeszed­ni az információkat, rengeteget olvastam, s volt, hogy csak egy mondatot hoztam haza az egész napos keresgélésből. Néha nagy szerencsém volt, a rendszerváltás környé­kén találtam egy üzletet, ahol rögtön húsz régi parfümösüveget vásároltam. A Képes Anna három évig közölte a cikksorozatom, s több alkalommal volt kiállításom is. Kalan­dos története van A múlt illatai kiadásának is. 2001-ben besétáltam egy antikváriumba, ahol szokás szerint régi folyóiratokban lévő reklámokat kerestem illusztrációnak. Az üz­let tulajdonosa megkérdezte, miért gyűjtök annyit, s meséltem neki a kéziratról, de mondtam, hogy nem találok rá kiadót, nem hiszem, hogy meg fog jelenni. Azt mondja, de igen. S valóban, egy év múlva ennek az úrnak köszönhetően megjelent. - Van még kiadatlan munkája? - A francia illatszertörténetem kész van, a német és az amerikai pedig majdnem. Na­gyon jellemző az egyes népekre, milyen parfü­möket szeretnek. Persze Franciaország a mérvadó, az illatszerészet hazája, Párizsban már az 1990-es években Fülöp Ágost engedé­lyével működtek parfüm- és kesztyűkészítő mesterek, a kettő akkor még együtt járt A franciák diktálnak a divatban, így a parfümök 60 Demokrata 2004/ 52 fotó: Agg Károly

Next