Magyar Demokrata, 2004. október-december (8. évfolyam, 40-52. szám)

2004-11-11 / 45. szám

MŰHELY Mindig tudtuk, kik ezek _____2?23­ (V 7 Mindig is tudtuk, kik ezek. Most már annyira erősnek érzik magukat, hogy nem is titkolják. A kormánypártok nemet mondanak a kettős állampolgárságra. Ezen még szegény Markó Béla is megrökönyödött. Ezt még talán Kádár és Aczél sem merte volna, de Gyurcsány és Kun­­cze meri. Talán mert nincs már vesztenivalójuk. Igaz, lassan nekünk sem.­ indig tudtuk, hogy Kun Béla és Szamuely gonosz szelleme vígan és közöttünk kísért Mindig tud­tuk, hogy Károlyi és Rákosi ma is itthon ér­zi magát magyar földön. Mindig tudtuk, hogy Churchillnek, aki vegyi háborúval akarta elpusztítani egész Németországot hamarabb lesz Magyarországon köztéri szobra, mint gróf Teleki Pálnak Churchill számára térkép volt e táj is. Teleki Pál tud­ta, hogy a „kényszerkisebbségek” ügye va­lamikor az egész világot újra lángba borít­hatja. Most egy illegitim, hazaáruló banda kijelenti, hogy az lenne a második Trianon, ha az elszakított magyar területek népe szabadon közlekedhetne Csonka-Magyar­­ország határain át Talán még le is teleped­ne, talán még pénzbe is kerülne. És a kar­­hatalmista- és munkásőrivadékok, az em­­berjogi harcosok, a hivatásos és megélhe­tési antifasiszták egész kórusa helyesel. A Határon Túli Magyarok Hivatala éppen most hozta a Népszabadságban (hol más­hol) nyilvánosságra megrendelt felméré­sét, mely szerint „minden negyedik hatá­ron tiíli magyar kivándorolna”, s többsé­gük (hát ez rettenetes!) éppen a távoli, ide­gen és ellenséges Magyarországra, ahová kizárólag izraeli, kínai vagy ukrán befekte­tőket várnának továbbra is, hiszen így a HTMH-nak elég lenne bemenni a fizeté­sért Hozzáteszem még: mennének a hazai magyar fiatalok is a gyönyörű Európai Uni­óba dolgozni, csakhogy munka ott sincs, legfeljebb a nyugati határ menti roma vál­lalkozók égetik egész Magyarországot, ahogyan az egyik kereskedelmi televízió ri­portja szerint végigtarhálják Burgenlandot és Dél-Németországot ócska kacatokért Mondhatni, eddig ők tekinthetők az EU- csatlakozás abszolút nyerteseinek, Baráth Etelén és baráti körén kívül. Most az Ügy­nök utazó nagykövetként elképesztő appa­rátussal felvértezve éppen Monacóban járt, nyilván ez volt a fizetség eddigi szolgálatai­ért, hogy közpénzből rombolhatja a mí­nuszba fordult magyar imázst akárcsak a kényszeredetten vigyorgó Kovács, akinek próbálnak­­könnyebb feladatot keresni”, ami végül az adóügyi biztosság lett, persze, adóügyekben a volt kommunisták igen tájéko­zottak, végrehajtóként is alkalmazhatók. Bush, a Majomember második ciklusa bizo­nyára megkönnyebbülést jelent az európai mi­niállamokban, egy Nagy Ülep már bevált, sze­gény Kerry pedig úgy demokrata, ahogyan Bush republikánus - az egész körülbelül annyi jelentőséggel bír, mint hogy a makogó Ügynö­köt orrhosszal megelőzte a súlyosabb pszicho­lógiai kihívásokkal küzdő kis Baxter, aki ép­pen a határon túl rekedt magyarok érdekében döntött úgy, hogy jobb, ha továbbra is otthon maradnak. Ezt bizony Kádár és Aczél sem tud­ta volna ilyen pontosan megfogalmazni. Az egyik máltai angol nyelvű napilap azt írja: „Ildi­kó Lendvai szocialista frakcióvezető szerint az »etnikailag magyarok« állampolgársággal való felruházása tömeges kivándorláshoz vezetne, mely tönkretenné a magyar gazdaságot”. Ké­sőbb a lap már Mr. Lendvaiként utal a nálunk gonosz mostohaként elhíresült hölgyre, de en­nek mai világunkban amúgy sincs jelentősége, hiszen éppen cikkem írása közben olvasom a hírt. Elton John férjhez megy, és az 57 éves énekes életének legboldogabb pillanata, hogy egy kanadai férfi kezébe helyezheti sorsát A világ tényleg kezd lakhatatlanná válni, ami a magyar paprikával történt az holnap megis­métlődik valami mással, mert a világot a fékez­­hetetlen és egyre öntudatosabb hülyeség ve­zérli. A törökbálinti robbanás után itt van a rá­kospalotai: egy környezetvédelmi káefté akár atombombát is tárolhatna a fővárosban, mely­nek agyament vezetése még arról sem képes gondoskodni, hogy határain belül veszélyes anyagokat senki se tárolhasson, még MSZP-s és SZDSZ-s cégek sem, még Kulcsár, Baxter, Demszky legjobb barátai és üzletfelei sem. Baxter egyébként úgy tűnik, máris pszichiát­riai kezelésre szorulna, annyira szeretné min­denben utánozni elérhetetlenül nagy vetélytár­­sát Orbán Viktort Most már ő is hajlandó hét­fő reggelenként kormányfői interjút adni az eddig lefasisztázott közszolgálati Kossuth rá­diónak. Emlékeznek, mit kapott Orbán Viktor és a Magyar Rádió a heti rendszerességű in­terjúkért? Veszélyben volt a sajtószabadság, ki­átkozták a „mikrofonállványokat”, diktátori hajlamokról regéltek a „független” szoclib bér­­tollnokok. Most áhítat és hódolat kíséri Baxter minden kinyilatkoztatását. El kellene intézni, hogy a Gyárfás-féle bértévé is egyenesben ad­ja, háttérben mutogatással és feliratozva is. Sok minden vezet egyenes úton a mostani bábkormány bukásához, de a rettentő ígérge­tések és hazugságok hálójából kibukott ez a ki­kerülhetetlen tény, mint valami őskori hüllő: az MSZP-SZDSZ nem szavazata az elszakított magyarság jogfosztottságának mérséklésére. Ezt lehet így-úgy magyarázgatni, de a tény bru­tálisan egyszerű, bármi legyen is a népszava­zás eredménye. Aki nemmel szavaz, az haza­áruló. Ha ugyanis valami tömeges kivándor­lást okozhat, az éppen ez a szűkkeblű politikai kirekesztés, melynek lényege a szavazati jog­gal is (esetleg) rendelkező ötmillió magyartól való rettegés. A Baxter-kormányt minden lát­szólagos „lendülete” ellenére valami elképesz­tő sietség és kapkodás jellemzi, a végkiárusí­tás idegessége. Mással aligha lehet magyaráz­ni, hogy a Baxter-kormány külön ünnepsége­ken és a Népszabadságban egész oldalas hir­detésben búcsúzott a sorkatonaság intézmé­nyétől - ehhez hasonló öröm valószínűleg csak Linder Bélát foghatta el, aki nem akart magyar katonát látni a kis­antant támadása előtt két pillanattal, köszönjük az eltelt 136 év­ben sorkatonai szolgálatot teljesítők áldozat­vállalását, hogy védték Magyarország bizton­ságát”, mondja a levél, melyet Baxter, Szenes vezérkari főnök és Juhász honvédelmi minisz­ter írt alá. Ez a meleg köszönet bizonyára jól­esik a halott sorkatonáknak, akik valahol a mennyben érdeklődve olvassák e sajátos üze­netet, megfejelve azzal a megnyugtató kijelen­téssel, hogy „biztonságunkról mostantól az ön­kéntes magyar haderő gondoskodik, amely a világ legerősebb politikai-katonai szövetségé­nek tagjaként védi országunkat demokratikus értékeinket határainkon belül és azokon kívül egyaránt "Aha. Az az elvtárs, aki ezt megfogal­mazta, még a Varsói Szerződés és a Nagy Szovjetunió idején kerülhetett a HM-be. A Ma­gyar Önkéntes Haderő (tudja valaki, hány fő­ből áll?) nagyjából olyan megbízhatóan teljesít majd szolgálatot, mint a hazánkat ellepő őrző­védő hadsereg, csak bizonyára kisebb fizetést kapnak majd. A Népszabadságban Varsányi Gyula, egyike a régi elvtársaknak már érzi az új idők szeleit, Lukácsot keresik című cikke a moszkvai magyar kulturális előfesztiválról már sejtetni engedi, az amerikai Testvér mellett nem árt a régi Nagy Testvér mozgolódó ülepé­­re is figyelni. Moszkvában reneszánszukat élik a tilozófis Lukács György művei. Húsz­harminc Lukács-kör alakult orosz városokban, a bölcsészkaron Lukács-szemináriumot tartat­nak”. A zavaros fejű, gerinctelen és vérszomjas egykori népbiztos marxizmusára a ,m­agyar” jelzőt eléggé szégyenletes alkalmazni, bár tu­­d­y Demokrata 2004/45 SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER * VISSZASZÁMLÁLÁS

Next