Magyar Demokrata, 2004. október-december (8. évfolyam, 40-52. szám)

2004-11-11 / 45. szám

dom, legalább annyira hungarikum, mint a mérgezett paprika: vörös és halálos. Tűnődtem, megemlítsem-e szegény Beteg Patkányembert (Sickratman), akivel már a Ti­los Rádió egyik provokátoraként is megismer­kedhettünk, s most a Budapest Rádióban pró­bálta ki a politikai jobboldal tűrőképességét és saját táborának ízlését Nekünk nem kell több bizonyíték ahhoz, hogy tudjuk: ők sokkal job­ban gyűlölnek minket Mi gyűlölet helyett in­kább szánakozunk, mert aki a válogatott kínzá­sok és kivégzési módok után képes azt leírni, hogy ,/oldja meg az Isten Hárn Gyulát!”, az tényleg elmeháborodott Isten és H. Gy. együt­tes említése ugyanis kifejezetten blaszfémia, Istenkáromlás, bár alighanem H. Gy. számára is sértő. Ha bevezetnénk a konzervatív oldal ér­tékrendje szerint alkalmazható, politikailag korrekt beszédmódot akkor bizonyos neveket bizonyos szövegkörnyezetben nem is lehetne leírni. A szocialista-liberális klientúra számára tilalmas szó lehetne minden olyan fogalom, mely Istenre, a nemzetre, a családra, a hazára, a lélekre, a becsületre, a hagyományra utal. Amikor a szép, egykori esélyegyenlőségi Lé­vai Katalin cikket ereszt meg a Népszava című szélsőbaloldali pártlapban az új európai alkot­mány dicséretét zengve, akkor bizony minden okunk megvan arra, hogy gyanakodjunk, vala­­mi nincs rendben. így én Egyetemi tanárként visszatérő, szomorú tapasztalatom volt, hogy a diplomás értelmiségi elit soraiba lépő fiatalok mennyire nem ismerik történelmünket, és azt a kulturális közeget, amelyben élünk. Vajon a rosszízű neonáci botrány (Melyikre gondol a hölgy? Amit ők gerjesztettek? És van jóízű neo­náci botrány is? - Sz. Sz. P.) kirobbanása előtt hány Halas tudta, miről hírhedt 1944. október 15-e. (Itt a cikkben pont van, nem kérdőjel, de ilyen szinten szinte mindegy - Sz. Sz. P.) .A szélsőséges eszmék és olyankor az abszurditá­sában is hihető történelemhamisítás táptalaja ma már nem pusztán a­izikai, hanem egyre gyakrabban a szellemi szegénység és topron­gyosság. Ezért is tartom példaértékűnek azt a Németországban elterjedt kezdeményezést, hogy köztereken, buszmegállókban rendsze­resen kiállítják a nemzeti múlt egy-egy szem­benézésre késztető momentumának képes tablóját . Bár sejtem, miért tetszik annyira Im­re Kertésznek is Németország meg a szembe­nézés, azért kíváncsi lennék, a fizikai toprongy Budapest közterein és buszmegállóiban minő képes tablókat állítana ki Lévai Katalin. Talán tükrök is megtennék, ha azok is gyalog járná­nak, akik most Brüsszelben vannak. Mindig tudtuk, kik ezek. Lévai Katalintól még egy mondat: A baloldali magyar diplomácia ügyes politikával gyakorlatilag minden célkitűzését elérte, ami a korábbi »asztalverős« stílussal nem sikerült.Ekkora... hogy is mondjam... elrugaszkodás a valóság rögös talajától - ez már tényleg brüsszeli apanázst érdemel. És ha szegény Kovácsot is sikerül benyomni valami havi ötmilliós kis állásba, a baloldali magyar diplomácia minden célját túl is teljesítette. ■ N­ekem erről a­ paprikaügyről Csernobil jut az eszembe. Emlékezzenek csak vissza! Micsoda titkolód­ás, hazudozás, mellébeszé­lés, hivatalos megnyugtatás övezte a tragikus eseményeket A baloldali diktatúra ötvenva­­lahány éves fennállásának a jellemzőiről sok mindent elmondtak már a nálam okosabbak, de arról nem be­széltek, hogy a baloldali dik­tatúrák jellemzője volt mindig és mindenütt a ködösítés, a titkolózás, a hazudozás. A zseni­ális Karinthy megérezte a diktatúra eme lé­nyegét Utazás a koponyám körül című regé­nyében ezt a titokzatoskodást, ezt a köntörfa­lazást jelképekbe foglalva meg is írta. Való­ban lidérces féloldal, a rettegés a GPU pincé­itől. És ama mondat, hogy „nem az akasztás volt a fontos, hímem a nagy újság, a kinyilat­koztatás, a közhírré tétel... ”. Nos, a bolsevis­ta mentalitás lényege, amit nem teszünk köz­hírré, az nincs. Csernobil nincs, mert nem beszélünk róla. Wallenberg-ügy nem létezik, mert letagadtuk. A gulág kósza mese. Katyi­­ni tömegsírok sem voltak eddig, mert csak most adják át az ide vonatkozó dokumentu­mokat a lengyeleknek. A paksi baleset sem létezett sokáig, mert azt is eltitkolták, sőt mi­után kipattant, elmismásolták. És mismásol­nak mind a ma­i napig. Ezt a paprikaügyet is, kérem tisztelettel. A harmadik évezred negyedik, uniós tagsá­gunk első esztendejében. Mondhatni, egy kolosszális nagy hazugsággal, egy Cserno­bilt idéző mellébeszéléssel kezdtük életün­ket az Európai Unióban. Minden médiafó­rum mást mond, minden hivatalos nyilatkozó másképpen értékel, azt sem lehet tudni jó­­szerint, hogy mikor robbant ki a botrány, azt meg pláne nem, hogy a földművelésügyi mi­niszter vagy a helyi illetékesek mikor tudták meg e közélelmezési Csernobilt. Megfigyelték, hogy mindenki sunyin ma­gyarázkodik, rendeletekre, törvényekre hi­vatkozik, holland kikötőre akarják rákenni a szégyent, arra, hogy megszűntek a vámha­tárok, arra, hogy az EU-szabványoknak megfeleltek a dél-amerikai paprikaszállítmá­nyok, arról nem is beszélve, hogy Spanyol­­ország is EU-tag, szabad vámhatárok van­nak? Még jó, hogy azt nem mondták, mindennek i az Európai Unió az oka. Októ­ber 30-án a Kossuth rádió délutáni adásában pedig egy eléggé pofátlan alak arra hivatko­zott, hogy a magyar paprikában is lehet, sőt van gombatoxin. Az elől a kérdés elől vi­szont mindenki kitért, hogy a külföldi papri­ka-alapanyagok három hónappal azelőtt el­rendelt megsemmisítését ellenőrizte-e vala­ki, és arról sem szólt a fáma, hogy miért vár­tak hónapokig a határozott intézkedésekre. És rövid felhorkanás, hirtelen intézkedés után ismét megkezdődtek a mellébeszélé­sek, a magyarázkodások. És a bűnösök ép­pen úgy megússzák, ahogyan megúszta mindenki a kommunizmus kezdeteitől - ha valóban bűnt követett el. Ezer disznóság ke­rült napvilágra, de még senkit le nem csuk­tak, aki valóban bűnös volt Máról holnapra, a földből nőttek ki milliár­dosok, akiket az idióta külföld talpraesett, ügyes embereknek titulál. Csak arra nincs vá­lasz, hogyan és miből lettek milliárdosok. Leg­feljebb odáig jutnak el, hogy azt mondják, tör­vényesen, de talán nem egészen erkölcsösen. Ez a baloldali és liberális korszellem, ez az erkölcstelen normarend a paprikaügy szülőanyja. A politikus üzérek példáját kö­vették csak a paprikakufárok, amikor rossz minőségű, de olcsó külföldi paprikát adtak el a világhírű magyar helyett. Csaltak, mint a privatizálásból milliárdossá vált kiszesek és pártfunkcionáriusok. Azzal a különbség­gel, hogy ezzel közvetlen életveszélybe so­dortak milliókat, hitet, bizalmat romboltak, kárt okoztak nemcsak a népegészségügy­nek, hanem a magyar nemzetnek is. Törvé­nyesített kapzsiságukkal. De miért ne tennék? Nincsen annak kö­vetkezménye. Tizenöt éve előre lehetett lát­ni, hogy a Balaton-partot ellepő üzleti cápák el fogják riasztani a külföldi turistákat. Visz­­szaélések, csalások, atrocitások tízezrei ke­rültek az illetékesek tudomására és semmit nem tettek ellenük. És a pesti éttermek, eszpresszók agresszív pincérei, amerikai tu­ristát verő személyezte? Minden ugyanannak az erkölcstelenség­nek a következménye, amit államilag hitelesí­tett a diktatúra és a diktatúrát követő, annak jogfolytonos utódja. A lakásmaffia. Köztudott, hogy diplomás ügyvédek a jog látszatában működnek közre tehetetlen, védtelen öregek utcára kergeté­­sében. És a rendőrség, a hivatal tehetetlen. Elképesztő az a korrupció, amivel találko­zunk a hivatalokban, és soha sincs felelős, holott ott a cím, az aláírás (rendszerint olvas­hatatlan persze), a pecsét A paprikaügy tünet. Egy hatalmas, orszá­gos, földrésznyi bűnkatyvasz apró részecs­kéje. És ahogyan elkentek minden gazdasá­gi visszaélést, úgy fogják elkenni ezt is. A bűnösök legfeljebb áthelyeztetnek, á la Zuschlag elvtárs. ■ SZÓKIMONDÓ Fölpaprikázott összefüggések „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyaláza­tos hazugok megron­tották a szavak be­csületét.” Karinthy Frigyes SZALAY KÁ­­SOLY V­IZ­G­Y

Next