Magyar Demokrata, 2004. október-december (8. évfolyam, 40-52. szám)
2004-11-11 / 45. szám
dom, legalább annyira hungarikum, mint a mérgezett paprika: vörös és halálos. Tűnődtem, megemlítsem-e szegény Beteg Patkányembert (Sickratman), akivel már a Tilos Rádió egyik provokátoraként is megismerkedhettünk, s most a Budapest Rádióban próbálta ki a politikai jobboldal tűrőképességét és saját táborának ízlését Nekünk nem kell több bizonyíték ahhoz, hogy tudjuk: ők sokkal jobban gyűlölnek minket Mi gyűlölet helyett inkább szánakozunk, mert aki a válogatott kínzások és kivégzési módok után képes azt leírni, hogy ,/oldja meg az Isten Hárn Gyulát!”, az tényleg elmeháborodott Isten és H. Gy. együttes említése ugyanis kifejezetten blaszfémia, Istenkáromlás, bár alighanem H. Gy. számára is sértő. Ha bevezetnénk a konzervatív oldal értékrendje szerint alkalmazható, politikailag korrekt beszédmódot akkor bizonyos neveket bizonyos szövegkörnyezetben nem is lehetne leírni. A szocialista-liberális klientúra számára tilalmas szó lehetne minden olyan fogalom, mely Istenre, a nemzetre, a családra, a hazára, a lélekre, a becsületre, a hagyományra utal. Amikor a szép, egykori esélyegyenlőségi Lévai Katalin cikket ereszt meg a Népszava című szélsőbaloldali pártlapban az új európai alkotmány dicséretét zengve, akkor bizony minden okunk megvan arra, hogy gyanakodjunk, valami nincs rendben. így én Egyetemi tanárként visszatérő, szomorú tapasztalatom volt, hogy a diplomás értelmiségi elit soraiba lépő fiatalok mennyire nem ismerik történelmünket, és azt a kulturális közeget, amelyben élünk. Vajon a rosszízű neonáci botrány (Melyikre gondol a hölgy? Amit ők gerjesztettek? És van jóízű neonáci botrány is? - Sz. Sz. P.) kirobbanása előtt hány Halas tudta, miről hírhedt 1944. október 15-e. (Itt a cikkben pont van, nem kérdőjel, de ilyen szinten szinte mindegy - Sz. Sz. P.) .A szélsőséges eszmék és olyankor az abszurditásában is hihető történelemhamisítás táptalaja ma már nem pusztán aizikai, hanem egyre gyakrabban a szellemi szegénység és toprongyosság. Ezért is tartom példaértékűnek azt a Németországban elterjedt kezdeményezést, hogy köztereken, buszmegállókban rendszeresen kiállítják a nemzeti múlt egy-egy szembenézésre késztető momentumának képes tablóját . Bár sejtem, miért tetszik annyira Imre Kertésznek is Németország meg a szembenézés, azért kíváncsi lennék, a fizikai toprongy Budapest közterein és buszmegállóiban minő képes tablókat állítana ki Lévai Katalin. Talán tükrök is megtennék, ha azok is gyalog járnának, akik most Brüsszelben vannak. Mindig tudtuk, kik ezek. Lévai Katalintól még egy mondat: A baloldali magyar diplomácia ügyes politikával gyakorlatilag minden célkitűzését elérte, ami a korábbi »asztalverős« stílussal nem sikerült.Ekkora... hogy is mondjam... elrugaszkodás a valóság rögös talajától - ez már tényleg brüsszeli apanázst érdemel. És ha szegény Kovácsot is sikerül benyomni valami havi ötmilliós kis állásba, a baloldali magyar diplomácia minden célját túl is teljesítette. ■ Nekem erről a paprikaügyről Csernobil jut az eszembe. Emlékezzenek csak vissza! Micsoda titkolódás, hazudozás, mellébeszélés, hivatalos megnyugtatás övezte a tragikus eseményeket A baloldali diktatúra ötvenvalahány éves fennállásának a jellemzőiről sok mindent elmondtak már a nálam okosabbak, de arról nem beszéltek, hogy a baloldali diktatúrák jellemzője volt mindig és mindenütt a ködösítés, a titkolózás, a hazudozás. A zseniális Karinthy megérezte a diktatúra eme lényegét Utazás a koponyám körül című regényében ezt a titokzatoskodást, ezt a köntörfalazást jelképekbe foglalva meg is írta. Valóban lidérces féloldal, a rettegés a GPU pincéitől. És ama mondat, hogy „nem az akasztás volt a fontos, hímem a nagy újság, a kinyilatkoztatás, a közhírré tétel... ”. Nos, a bolsevista mentalitás lényege, amit nem teszünk közhírré, az nincs. Csernobil nincs, mert nem beszélünk róla. Wallenberg-ügy nem létezik, mert letagadtuk. A gulág kósza mese. Katyini tömegsírok sem voltak eddig, mert csak most adják át az ide vonatkozó dokumentumokat a lengyeleknek. A paksi baleset sem létezett sokáig, mert azt is eltitkolták, sőt miután kipattant, elmismásolták. És mismásolnak mind a mai napig. Ezt a paprikaügyet is, kérem tisztelettel. A harmadik évezred negyedik, uniós tagságunk első esztendejében. Mondhatni, egy kolosszális nagy hazugsággal, egy Csernobilt idéző mellébeszéléssel kezdtük életünket az Európai Unióban. Minden médiafórum mást mond, minden hivatalos nyilatkozó másképpen értékel, azt sem lehet tudni jószerint, hogy mikor robbant ki a botrány, azt meg pláne nem, hogy a földművelésügyi miniszter vagy a helyi illetékesek mikor tudták meg e közélelmezési Csernobilt. Megfigyelték, hogy mindenki sunyin magyarázkodik, rendeletekre, törvényekre hivatkozik, holland kikötőre akarják rákenni a szégyent, arra, hogy megszűntek a vámhatárok, arra, hogy az EU-szabványoknak megfeleltek a dél-amerikai paprikaszállítmányok, arról nem is beszélve, hogy Spanyolország is EU-tag, szabad vámhatárok vannak? Még jó, hogy azt nem mondták, mindennek i az Európai Unió az oka. Október 30-án a Kossuth rádió délutáni adásában pedig egy eléggé pofátlan alak arra hivatkozott, hogy a magyar paprikában is lehet, sőt van gombatoxin. Az elől a kérdés elől viszont mindenki kitért, hogy a külföldi paprika-alapanyagok három hónappal azelőtt elrendelt megsemmisítését ellenőrizte-e valaki, és arról sem szólt a fáma, hogy miért vártak hónapokig a határozott intézkedésekre. És rövid felhorkanás, hirtelen intézkedés után ismét megkezdődtek a mellébeszélések, a magyarázkodások. És a bűnösök éppen úgy megússzák, ahogyan megúszta mindenki a kommunizmus kezdeteitől - ha valóban bűnt követett el. Ezer disznóság került napvilágra, de még senkit le nem csuktak, aki valóban bűnös volt Máról holnapra, a földből nőttek ki milliárdosok, akiket az idióta külföld talpraesett, ügyes embereknek titulál. Csak arra nincs válasz, hogyan és miből lettek milliárdosok. Legfeljebb odáig jutnak el, hogy azt mondják, törvényesen, de talán nem egészen erkölcsösen. Ez a baloldali és liberális korszellem, ez az erkölcstelen normarend a paprikaügy szülőanyja. A politikus üzérek példáját követték csak a paprikakufárok, amikor rossz minőségű, de olcsó külföldi paprikát adtak el a világhírű magyar helyett. Csaltak, mint a privatizálásból milliárdossá vált kiszesek és pártfunkcionáriusok. Azzal a különbséggel, hogy ezzel közvetlen életveszélybe sodortak milliókat, hitet, bizalmat romboltak, kárt okoztak nemcsak a népegészségügynek, hanem a magyar nemzetnek is. Törvényesített kapzsiságukkal. De miért ne tennék? Nincsen annak következménye. Tizenöt éve előre lehetett látni, hogy a Balaton-partot ellepő üzleti cápák el fogják riasztani a külföldi turistákat. Viszszaélések, csalások, atrocitások tízezrei kerültek az illetékesek tudomására és semmit nem tettek ellenük. És a pesti éttermek, eszpresszók agresszív pincérei, amerikai turistát verő személyezte? Minden ugyanannak az erkölcstelenségnek a következménye, amit államilag hitelesített a diktatúra és a diktatúrát követő, annak jogfolytonos utódja. A lakásmaffia. Köztudott, hogy diplomás ügyvédek a jog látszatában működnek közre tehetetlen, védtelen öregek utcára kergetésében. És a rendőrség, a hivatal tehetetlen. Elképesztő az a korrupció, amivel találkozunk a hivatalokban, és soha sincs felelős, holott ott a cím, az aláírás (rendszerint olvashatatlan persze), a pecsét A paprikaügy tünet. Egy hatalmas, országos, földrésznyi bűnkatyvasz apró részecskéje. És ahogyan elkentek minden gazdasági visszaélést, úgy fogják elkenni ezt is. A bűnösök legfeljebb áthelyeztetnek, á la Zuschlag elvtárs. ■ SZÓKIMONDÓ Fölpaprikázott összefüggések „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.” Karinthy Frigyes SZALAY KÁSOLY VIZGY