Magyar Demokrata, 2005. április-június (9. évfolyam, 14-26. szám)
2005-05-26 / 21. szám
58 KULTÚRA Adják, de mégsem A sárospataki könyvek a magyar kulturális örökség részét képezik Néhány hete a hazai tömegtájékoztatás tudtul adta, hogy Gyurcsány Ferenc moszkvai látogatásán szóba került a Sárospataki Református Kollégium könyvtárából 1945-ben Szovjetunióba került értékek visszaadása. Minthogy az esemény csupán remélhetőleg kedvező végkifejlete egy hosszú történetnek, tekintsük át a kalandokban bővelkedő előzményeket. Mindenekelőtt azt vegyük fontolóra, hogy bölcs cselekedet volt-e a magyar miniszterelnök részéről a II. világháború győztes befejezését diadalmámorban ünneplő Oroszországtól éppen a 60. évforduló előestéjén felhozni az említett értékek visszaadását? Mert egy dolog, hogy mi magyarok miként emlékezünk a Vörös Hadsereg pusztítására, és megint más, hogy Moszkvában mind a mai napig legyőzött ellenségként tartanak számon bennünket, akik a legkisebb kegyet sem érdemlik. A napokban nem véletlenül lehetett több hírt is olvasni a vlághálón, hogy eszük ágában sincs visszaadni a nemzetközi mérce szerint ugyan nem hadizsákmánynak minősülő, ám fiaik vére által szerzett trófeákat. Gyurcsány azonban politikai tőkét akart kovácsolni rosszul időzített bejelentéséből, és csak remélhetjük, hogy megfontolatlanságának nem lesznek hosszú távú következményei. Hogy az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetsége a Demokrata többszöri megkeresésére sem kívánt nyilatkozni, mindennél többet árul el az orosz fél jelenlegi álláspontjáról. Dr. Dienes Dénes, a Református Kollégium igazgatója viszont azt furcsállja, hogy az általa vezetett intézmény mint tulajdonos, illetve az egyházkerület mint fenntartó, csupán a sajtóból értesült a fejleményekről, hivatalos tájékoztatást viszont nem kapott Az 1531-ben alapított kollégium könyveinek, tananyagainak beszerzéséhez Perényi Péter várúr, majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége, Lórántfy Zsuzsanna nyújtott felbecsülhetetlen segítséget. Utóbbi meghívására érkezett Patakra a neves cseh pedagógus, Janus Amos Comenius. A házaspár nevéhez fűződik a tehetséggondozásnak azon formája is, amellyel a szegény, de tehetséges diákoknak a tanulást, míg a legkiválóbbaknak a külföldi egyetemek látogatását biztosította térítésmentesen. Az iskola fennállásának 300. évfordulója alkalmából szellemiségét így foglalta össze: „Három fáklyám ég, hit, haza, emberség!” A fejlődés újabb szakaszát jelentette, amikor 1834-ben Pollack Mihály tervei alapján elkezdték építeni Északkelet-Magyarország mindmáig legszebb könyvtártermét, amelyben a magyar szellemi élet olyan kiválóságai gyarapították tudásukat, mint Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Gárdonyi Géza, Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond. Az angol nyelven is megszerezhető diplomáknak köszönhetően kapja a város a „magyar Cambridge” elnevezést A bevezetőben említett történetünk alapjául szolgáló esemény 1938-ban következett be, amikor a könyvtárból napjainkban is hiányzó érmeket kéziratokat ésnyomtatványokat mintegy 180 kötetet az első bécsi döntés nyomán feszültté vált nemzetközi helyzet miatt az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium javaslatára a határvárosból a biztonságosabbnak tartott Budapestre szállították. Pontosabban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, valamint az Első Hazai Takarékpénztár széfjeibe. Sorsuk valójában ekkor pecsételődött meg, hiszen amíg a II. világháború vihara érintetlenül hagyta Sárospatakot a szovjet városparancsnok, Pjotrjegorov százados állítólag tisztelgett a könyvtár előtt és az állomány széthordását megelőzendően még őrt is állíttatott a bejárata elé, addig a belügyi szervek hadseregnél működő kulturális értékekre szakosodott egységei a budapesti bankok páncéltermeit lefoglalták és kiürítették. Erről a bankok értesítették dr. Újszászy Kálmánt, a kollégium közigazgatóját, aki már a Budapest elfoglalását követő napokban lépéseket tett a könyvtárhoz tartozó értékek viszszaszerzésére. (Itt jegyezzük meg, hogy az 1947-es jegyzőkönyvekben már szó sincs oroszokról, hanem csak annyi, hogy az értékek „a háborús cselekmények során eltűntek”.) A patakiak a front elvonulása után a budapesti helyszínen megtaláltak több értékes dokumentumot, néhány hónap múlva pedig egy becsületes, ám névtelenségbe burkolózó személy a Vizsolyi Biblia 1590-es Károlyi-fordítását küldte meg, amit egy vasutastól vett a Teleki téri ócskapiacon. Dr. Újszászy Kálmán megkeresésére 1945 augusztusában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium írásban kérte a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot a „felszabadító Vörös Hadsereg őrizetébe vett” műkincsek visszaadására. A kérelemhez csatolták az értékek elszállítására vonatkozó tanúvallomásokat, megnevezték a széfek kiürítését vezető szovjet tiszteket Mindez falra hányt borsónak bizonyult hiszen a Szovjetuniónak esze ágában sem volt a háborúban vesztes Magyarországnak bármit is visszaszolgáltatni, az eltűnt értékek felelőseinek pedig a németeket tette meg. Hogy a dolog mégsem maradt ennyiben, az éppen két orosz művészettörténésznek köszönhető. Igaz, erre egészen 1991 áprilisáig kellett várni. Grigorij Kozlov és Konsztantyin Akinsa az amerikai ARTnews című folyóiratban cikkezett a II. világháború után a Szovjetunióba szállított kulturális értékekről, ezt követően több orosz restaurátor is állította, hogy Gorkij város múzeumában magyar eredetű műkincseket őriznek. 2005. május 26. Kruklíial