Magyar Demokrata, 2005. július-szeptember (9. évfolyam, 27-39. szám)
2005-07-07 / 27. szám
rminc esztendőben. Szabó Mihály azt mondta, az 1970-es években még jó szórakozásnak számított nyári vasárnapokon kikerekezni a Jakabszállás melletti Bogárzó tóhoz és megmártózni benne. Csorba Ferenc, a helyi önkormányzat képviselője pedig arra emlékezett, hogy a szintén Jakabszállás melletti Ródli tónak olyan magas volt a vize negyven évvel ezelőtt, hogy lovakat fürdettek benne. Ma kaszálnak a Bogártó és a Ródli medrében... Nagy Lajos Helvécián elmondta, nekik is eltűntek a tavaik, például az a Fehér tó, az a Ludas tó, Kocsis tó, amelyek a környék fontos víztározói is voltak egyben. Minden szakember, önkormányzati vezető, de a gazdák is azt sürgetik, építsen hatalmas víztározókat az állam, teremtse meg a tározókhoz tartozó alrendszereket. Ezekbe a tározókba kellene összegyűjteni a viszonylag csapadékosabb tél és tavasz égi áldásait, no meg az áradó Duna, illetve Tisza vízfölöslegét. Ezekből aztán bőségesen lehet öntözni a nyáron. Szóba jöhetne nagy, felszín alatti tározók építése is, amelyek folyamatosan gyűjtenék a csapadékvizeket, s képesek lennének az egyszeri, de be esők áradatát is elraktározni, ám kérdés, milyen technológiával lehetne létrehozni ezeket a laza, homokos talajban. Több dokumentum is említést tesz a Duna-Tisza főcsatorna tervéről, amely szintén sokat segíthetne a Homokhát vízellátásban. Mostanában azonban kevés támogatást kap az elképzelés, csak addig volt fontos mértékadó gazdasági és pénzügyi körök számára, amíg egy nagy, nemzetközi kikötőt ígért a terv Kecskeméten. Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere, a Fidesz országgyűlési képviselője szerint amúgy is örökre papíron marad a koncepció. Készítői ugyanis nem számoltak azzal, hogy a Homokhát magasabban van, mint a Duna vagy a Tisza tükre, márpedig a víz nem folyik fölfelé. A legelkeseredettebb gazdák egyenesen a Tisza visszaszabályozását követelik, ösztönösen is ráérezve arra, hogy Magyarországnak meg kellene fognia a területén átfolyó vizeket. Ráadásul ezek a vizek egyre értékesebbek lesznek. Dr. Blaskó Lajos szerint bár árvízi rekordokkal sújtott bennünket a Tisza az elmúlt években, ennek ellenére tény, hogy folyamatosan csökken a folyó vízhozama. Kukorica helyett cirok Az elsivatagosodás alapvetően megváltoztatja majd az Alföld, ezen belül is elsősorban a Homokhátság mezőgazdaságát. Ma 586 ezer lakos él a Homokhátság 791 ezer hektárnyi területén, jelentős részük a mezőgazdaságban keresi a kenyerét. A száradás miatt szinte napról napra nehezebben. A lakitelki Simonyi György a nagy, 2003-as aszály után 2004-ben már meg sem művelte a 10 hektáros gyümölcsösét Csak egy félhektárnyi szilvást gondoz belőle ma is, mert a terület vége lenyúlik a Tiszára és onnan sutytyomban még ki lehet venni egy kis vizet. A jakabszállási László Józsefnéék pedig többek között csöves kúttal locsolnak a tanyájukon, de egyre drágább az áram, már ezt is nehezen bírják. Nemcsak ők, hanem a szomszédaik is. Kiüresedik a Bozótsarok, ahol a Lászlóék tanyája van. A hetvennyolc éves asszony fia sem akar már a földdel foglalkozni, nincs kinek átadni a gazdaságot... Szintén Jakabszálláson mondta el a fiatal Tóth Csilla, hogy az ő családja fűszerpaprikát termeszt, de a csőkutas locsolás miatt olyan költség rakódik a paprikára a nagy szárazságban, hogy egyetlen forintnyi nyereség sem lesz rajta. Azt nem tudja elképzelni, hogy elhagyják az otthonukat, s máshová költözzenek, a férje autószerelő, már így is ebből élnek. Ugyancsak Tóth Csilla mondta azt is, nem jobb azoknak sem, akik például szőlővel foglakoznak. Ha nagy a szárazság augusztusban, locsolni kell a tőkéket, különben elfonnyadnak a fürtök. Az orgoványi Tóth István viszont csak gazdálkodásból él. Ahogy szorít az időjárás a Homokháton, egyre nehezebben. Van még 3 millió forint adóssága a házán, ahhoz, hogy fizetni tudjon, gazda létére elmegy alkalmi munkát vállalni. Ma még élelmiszer-túltermelésről beszélünk Magyarországon, sőt Európában is. Belátható időn belül azonban nemcsak az ivóvíz lesz féltett kincs, de az élelmiszer is fontos stratégiai kérdéssé válik. Csak egy példa a szárazság hatására: Molnár Pál karcagi önkormányzati képviselő maga is gazdálkodik. A legjobb években 70 mázsa búzát termelt egy-egy hektáron, de az átlagos esztendőkben sem ment ez a betakarítási mennyiség 50 mázsa alá. A 2003-as aszály idején - amikor a körülmények igencsak hasonlítottak az elsivatagosodás állapotához - hektáronként csak 18 mázsája termett. Mindez Karcag környékét jellemzi, a Homokhátságon még ennél is rosszabb a hely- Elhagyatott tanya, a talajvízcsökkenés miatt kiszáradt gémeskút, eladó munkagépek. A népvándorlás elkezdődött 2005. július 7. l'elkor. 28