Magyar Demokrata, 2006. január-március (10. évfolyam, 1-13. szám)
2006-01-26 / 4. szám
1948-ben született Óbudán, 57 éve megszakítás nélkül él a kerületben. Édesapja 1929-ben került a Délvidékről Óbudára, édesanyja családja viszont tősgyökeres óbudai, hiszen már dédanyja is ebben a városrészben született Családos ember, felesége, három felnőtt gyermeke és két unokája van. Gimnáziumi tanulmányait apja nyomdokait követve a híres óbudai Árpád Gimnáziumban végezte, de itt végzett fia is, aki jelenleg az iskola egyik tanára. Mérnöki diplomája van, de saját bevallása szerint sohasem volt igazán műszaki beállítottság így. Csak a rendszerváltáskor lépett közéleti pályára, hiszen mint régi polgári család sarja, a kommunista rendszerben nem politizálhatott 1989-ben aztán belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe, ahonnan 1994-ben, a megelőző négy év eseményeinek hatására távozott kilépése már a hírhedt taxissztrájk óta érett, elhatározása azonban a szocialistákkal való koalíciókötéskor vált véglegessé. 1990-ben SZDSZFidesz támogatással, 1994 óta pedig függetlenként, de mindig a polgári pártok támogatásával lett polgármester. A negyedik ciklust tölti Óbuda-Békásmegyer élén, és kifejezetten szereti a munkáját mert úgy érzi, polgármesterként megtalálta, amit keresett, és amit a legszívesebben csinál. Szellemiségében rendpártinak tartja magát amit a zömében szociálliberális képviselő-testület is elfogad. Ezt bizonyítja, hogy már 12 éve igazgatja hangos botrányok nélkül kisebbségben Budapest második legnagyobb kerületét amely a lakosság számát tekintve az ország hatodik legnagyobb városa lehetne. Büszke rá, hogy az eltelt tizenöt év alatt sikerült megtartani a kerület oktatási intézményrendszerét és hogy 1990 óta csak két iskolát kellett bezárni. A kerületben működő három, jó nevű középiskola, az Árpád, az Óbudai és a Békásmegyeren található Veres Péter Gimnázium mellett egy háziasszonyképző szakiskola, és számtalan általános iskola működik. Legújabb fejlesztéseik közül a hajdani gázgyártelepén épülő kulturális-tudományos centrumot az úgynevezett Graphisoft Parkot említi, és büszkeségei közé sorolja a Máltai Szeretetszolgálattal közösen épített, magas színvonalú Máltai-játszótereket A főváros 7 ilyen játszóteréből 6 Óbuda-Békásmegyeren található, amiből az utolsó két játszó felépítését „Polgármesterként megtalálta, amit keresett, és amit a legszívesebben csinál.” már teljes egészében a kerület finanszírozta. A játszóterek biztonságos eszközökkel felszerelt az európai előírásoknak megfelelően kialakított gyermekparadicsomok. A körbekerített, kapuval zárt tereket éjjel-nappal őrzik, területükön a kültéri játékok mellett egy több helyiségből álló faház is található, ahol a mellékhelyiségeken kívül asztalok, és bérelhető játékok kaptak még helyet és ide húzódhatnak a gyerekek rossz idő esetén is. A panelházak közé telepített játszóterekkel elsősorban a lakótelepi gyermekek életminőségét tudták jelentősen javítani. Az esztétikus környezet és a játszótereken szolgálatot teljesítő máltai önkéntesek áldozatos munkája ugyanis az egészséges közösség kialakulását segíti. A kerület kulturális életére elsősorban a hagyomány és a történelem tisztelete a jellemző, hiszen Óbudán kétezer év történelemi emlékei találhatók meg. Tarlós István szerint ez kötelez, így Óbuda kulturálisan alapvetően konzervatív, amit igyekeznek érvényre juttatni programjaikban is. A hetvenes évek rombolásaitól megmenekült, Krúdy Gyula regényeiből ismert, varázsos hangulatú Óbudából ugyan nem sok maradt, ám az a néhány rész, amely megmenekült, a modern épületek között megbújva is jellegzetesen óbudai hangulatot áraszt A zömében már felújított régi házak adnak otthont például az Óbudai Társaskörnek, amely kitűnő rendezvényeivel mára komoly rangot vívott ki magának a főváros kulturális életében. Ezekhez a részekhez kapcsolódik a hat éve életre hívott, hathetes nyári rendezvénysorozat az Óbudai Nyár, illetve a néhány éve a Fő téren megrendezésre kerülő Óbudai Könyvhét is. TARLÓS ISTVÁN ■ BUDAPEST, ÓBUDA 30 FÓKUSZBAN