Magyar Demokrata, 2006. július-szeptember (10. évfolyam, 27-39. szám)
2006-08-03 / 31. szám
JE&MS®£SÍJdÉd a'l&STHaikairóbbi évtizedben nemcsak földrajzilag, de politikailag is elszigetelődött. A szocialista vezetésű megye és a polgári többségű város között évek óta dúló hadviselés legújabb fejleménye, hogy a megye átjátszaná a harkányi fürdő 50 százalékos üzletrészét a saját kórházának. Többen úgy vélik, hogy ezzel a lépéssel a harkányi gyógyszolgáltatások teljes privatizációját készítik elő. Bédy István, a város polgármestere úgy látja, valójában a város lejátszásáról van szó. T alálni vajon olyan európait, akit ne nyűgözne le egy fürdőváros hamisítatlan hangulata? Aki ne keresné tudat alatt ma is a századelő fürdőinek békebeli idilljét? Akit ne vonzana a felüdülés, a kikapcsolódás, a vidám társaság, a spontán emberi kapcsolatok tüneménye, ha a stressz, a mindennapok nyűge elől akár csak néhány napra is, Márai Sándor szavaival élve a „nedves kolostorok” valamelyikébe menekül? Ez a csodás őselem, a víz, nemcsak a gyógyulás reményét hozza fel a föld mélyéből: sejtet és felidéz rég elfeledett, százéves álmokat. Nem sok olyan város van a világon, amiről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Harkány egyike az ilyen szerencsés településeknek. A város legfőbb nevezetessége a fürdő, amely a mediterrán klímának, a gyógyvíz különleges összetételének és a helyiek hozzáértő vendégszeretetének köszönhetően évente több mint egymillió vendéget fogad. A helyiek jól tudják, hogy a páratlan természeti adottság önmagában még nem elég. Türelem, szakértelem, és persze folyamatos fejlesztés nélkül 1 J~^tiyi/lu 'ci, 20°6. augusztus 3.