Magyar Demokrata, 2006. július-szeptember (10. évfolyam, 27-39. szám)
2006-08-31 / 35. szám
i.'rifiAtr.inl 2006. augusztus 31. KULTÚRA hogy a távol-keleti termékeknek mekkora szerepük van az életünkben, nemcsak a kifejezetten Made in China feliratú árukat értve ezalatt, hanem a multicégek márkás termékeit is, amelyek nagy részét bevallva bevallatlanul már a Távol-Keleten gyártják. Az építészetben hasonló jelenségek tapasztalhatóak, mint minden iparágban, de nemcsak alapanyagokat és kiegészítő elemeket szállítanak Kínából, hanem már szellemi munkát is. Egyre több építészeti cég Kínában végezteti el a tervek feldolgozását, ahol a szakértelem is olcsóbb, bár minőségben nem marad el az európai mögött Az internet révén a távolság nem akadály, ma már léteznek olyan vállalkozások, így például a holland építész, Rom Koolhaas vezette OMA is, amelyek három irodát tartanak fenn a világ különböző pontjain, hogy a cég működésében soha ne legyen éjszaka, így a munka folyamatosan mehet A magyar kutatócsoport fél évig vizsgálta a Budapesten élő, különböző kelet-ázsiai bevándorlók életét, akiket mi egységesen kínaiaknak hívunk. Ez a jelenség nem csupán a mi tudatlanságunkból fakad, mert a „kínai” jelző gyakorlatilag márkanévvé vált amit egy vietnami kereskedő ugyanúgy használ boltja homlokzatán cégérként mint egy mongol vendéglős. A kutatócsoport társadalomtudósokból álló része tanulmányokban dolgozta fel a tapasztaltakat míg az építészek és a képzőművészek térbeli és építészeti szempontból értelmezték a látottakat amely folyamat eredménye lett a kiállítás anyaga. Összefoglaló jellegű és sokatmondó a Budapest - Chinatown című tanulmány, Kovács Gergely, Kiss Ida és Matúz Melinda építészmérnökök munkája Eszerint a kelet-ázsiai bevándorlók építészete folyadékszerűen” tölti ki a város üres helyeit anélkül, hogy abban komolyabb fizikai vagy szerkezeti változást okozna, vagy kölcsönhatásba lépne vele. A víz analógia a legkisebb ellenállás irányába történő elmozdulásra példa, a bevándorlók használaton kívül álló helyszíneket - például a vasút által nem használt területeket elhagyott ipari csarnokokat - alakítottak át szinte minimális beavatkozással. Az üzletek belső terét - gyakran a homlokzatot is - mindenhol az áru irányítja, jellemző a fokozott helykihasználás, a minimális, csak az áru tárolására szánt egyszerű és könnyen mobilizálható berendezés, aminek egy része gyakran doboz. A piacok építészeti alapeleme a kis változtatással elárusító standokká alakult konténerek, amiben az áruk az országba érkeztek, és aminek struktúráját átvették később az ipari csarnokokba települt üzletek is. A boltokra jellemző díszítőelemek szerepe is funkcionális, azt mutatja, a helyszín a kínai kultúrához tartozik. Ám mindennek nem a pénzhiány az oka, hiszen hiába épült hatalmas tőkéből az Asia Center nevű bevásárlóközpont, nem tud alternatívát adni a kínai piacoknak, mert a kelet-ázsiai migráns kereskedelem rendszerét figyelmen kívül hagyva épült A kutatók felmérése szerint a nagy forgalmú, sikeres Fény utcai, Fáy utcai és a józsefvárosi piacra a sűrűség és a rugalmasság jellemző, miközben nem jellemző a tervezettség és a tőkeráfordítás sem a legalitás. Ezzel szemben a Chinamart és a Sárkány Center tervezetten, magas tőkeráfordítással épült, de igen alacsony a forgalma A hazai kínaiak építészetére annyira jellemző mobilitás és ideiglenesség oka azonban elsősorban nem a bevándorlói életformában, hanem a kínai hagyományokban keresendő, amelyről Salát Gergely sinológus számol be. A kínai civilizáció bölcsőjében, a Sárga-folyó kiszámíthatatlan áradásainak következtében a tartós települések létrehozása lehetetlennek bizonyult, így olcsó, de múlékony épületeket emeltek. S később hiába hódítottak meg biztonságosabb területeket, az építészeti minta maradt. Az ősi fővárosok, mint például a mai Peking, gyakran költöztek, ami a kínai költészetben egy önálló műfajt hozott létre, a „várossirató” verseket Ez a mobilitás még a modern korban is jellemző, az 1970-es évek végén például a hadsereg ugyanazon egysége építette újra a Nagy Fal egyik szakaszát, amely lebontotta az évtized elején laktanyaépítés céljából. A kínai ember szerint minden a természet része, az épületek, a dinasztiák is megszületnek, majd elpusztulnak, csak a minta örök, amit a dolgok újra és újra követnek, így a kínaiak történelemszemléletük sem lineáris, hanem ciklikus, és az eredetiséghez való viszonyuk is merőben eltér az európai gondolkodásmódtól. A jelen egy jelensége nem lehet egyedi pont a hatalmas folyamatban, csak egy régről ismétlődő minta egyik megnyilvánulása. Nincs jelentősége annak, ha valami új, sőt a mintákról éppen régiségük bizonyítja, hogy helyesek és követendők, így Kínában az ókori építészet formái éltek a huszadik század elejéig, az új technikai megoldások ekkor is csak apróbb módosításokban jelentkeztek, de nem érintették az épület alapstruktúráját Az eredetiségnek másik értelmében sincs jelentősége, a hű másolat ugyanolyan értékes, mint az eredeti tárgy, ahogy azt láttuk a kínai Nagy Fal esetében - ilyen Európában szentségtörés volna. A tanulmány írója szerint az ősi minták és struktúrák erejének köszönhető a kínai civilizáció példátlan tartóssága. A folyamatosság nincs kötve a tárgyi környezethez, hanem a több évezredes szellemi hagyomány biztosítja. Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető, hogy a hagyományrendszer külső hatások miatt lazul, ugyanakkor hordozóinak hálózata globálissá válik. Érdekes kérdés, hogy mit fog hozni a két eltérő kultúra együttélése. A bevándorló életformára eközben szintén ideiglenesség jellemző, a kínaiaknak általában nincs határozott jövőképük arról, meddig maradnak itt és merre mennek tovább. Életükben a guanxi, azaz a kínai kapcsolati háló biztosítja a stabilitást, amelyről Pózna Anita építészmérnök ír. A kínai kultúrában a család központi szerepet tölt be, ez adja a támaszt egy életen át (társadalombiztosítási rendszer ma sincs a Kínai Népköztársaságban). A guanxi a kölcsönös segítségnyújtáson, általános bizalmon alapul, az egyén beáldozza individuumát a közösségnek, de cserébe egy hosszan tartó viszonossági rendszer tagjává válik. A kereskedőt vállalkozásának elindításában faluja - nemzetsége - támogatja, aki később visszafizeti a pénzt, illetve a születési helyéről származó termékeket forgalmazza. Egy közösség így képes társadalmi tőkéjét pénzügyi tőkévé fordítani. A Magyar Pavilon kiállítása az épített környezetünket egyre inkább meghatározó olcsó termékekkel foglalkozik, a sokszor taszító tárgyaknak új értékeket adó tervezés lehetőségét mutatja be, és jó ötleteket ad a „csináld magad”-módszer követőinek. A kiállítás anyagát megtekintve úgy érezzük, inkább humoros, parodikus, mintsem hasznos installációk születtek, a valóban komoly technikai tudással rendelkező alkotók valószínűleg nagyon ráértek, amikor ezeket kitalálták... A leglátványosabb a Macskatégla, amely műgyantába öntött plüssmacskából készül, és a belőlük épült fal érintésre világít továbbá nyávog. Az autóvezetők fülre rakható elalvásgátlóiból mozgást érzékelő csipogó bokrok készültek, pingvinekből pedig rádiólugas. Külön érdekes a Flairhajtogató, amelynek tárgya a Flair márkájú, olcsó kültéri bútor. A műanyag kerti székek a kőpisztollyal történő találkozás után egyedi, de egyébként a fimnkcionalitást még tartó alakot nyertek. Komoly összeállítás a hangcellafal, amely a kínai piacon rögzített hangokból, zajokból álló akusztikus térképet adja vissza, azt az erőteljes térbeli élményt keltve, mintha a piacon járnánk, annak rejtett hangjaira figyelve. A 3000 hangszóróból álló, tíz méter hosszú fal egy tradicionális kínai hangszer, a gong reprezentációját adja, azaz rendkívül széles spektrumban teszi hallhatóvá a hangokat Az Ultrahangkert természetes és mesterséges elemei - páfrányok és gőzfejlesztők - pedig egymást gondozzák, egyfajta csendes, önfenntartó környezetet teremtve. Az interaktív kiállítás mindenképpen figyelemfelkeltő és emlékezetes élmény, amely mögött elismerendő technikai ötletek rejlenek, bár mi más tartalommal töltenénk meg őket Fehérváry Krisztina 61