Magyar Demokrata, 2007. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
2007-02-15 / 7. szám
többször használatos neoliberális stemplit (jelentsen bármit is annak felirata), s a homlokunkra nyomta.” * * * Most idézzem vissza még egyszer Giró-Szász és Granasztói szavait ugyanebből a lapszámból? Vagy vigasztaljam magam és az olvasót azzal, hogy ki mint él, úgy ítél? Borókai számára a Demokrata csak egy „szerény körülmények között működő”, sikertelen üzleti vállalkozás, amelynek példányszámbéli előnye a feltörekvő Heti Válasszal szemben „drámaian” fogy... Hát ennyire liheg a nyomunkban? Enynyire gyűlöl? De miért akar a nehéz sorsú, leradikálisozott emberekkel együtt megalázni? A válasz kézenfekvő. Aki nem vak, pontosan látja, hogy a polgári tábor liberálisainak egy része válni akar. A jelek szerint mindeddig csupán taktikai okokból viselték el a borzalmas tábor lelkesedését, a polgári körök lángolását. Orbán Viktor „plebejus” elhivatottságát, a kétigenes népszavazás kudarcának közösen vállalt édes fájdalmat: kellett a szavazat, de a mucsai bunkók barátsága már nem kell. Elég volt. Agyő, Ibolya illata száll a kora tavaszi levegőben... Borókai részben hazudott, részben igazat mondott. A Demokrata példányszáma az elmúlt években valóban csökkent Együtt hányattunk a jobboldal reménységével, hiszen a lap médium, azaz közvetítő. Ha nem tud jó híreket hozni, akkor mi szükség volna rá? Csak azok kérnek belőle, akik még mindig hinni akarnak. És ezek száma olykor fogy, olykor viszont, például az őszi választásokat követően emelkedik. Az sem igaz, hogy nem vagyunk sikeres hirdetésszervezők. A Demokratában rengetegen hirdetnek, sokkal többen, mint a Heti Válaszban. Kis- és középvállalkozások, „egyszerű” emberek százai. A politikai hetilapok közül csak a Demokratában van apróhirdetés. Az olvasók szeretik és használják a lapot Mi ez, ha nem siker? Az viszont igaz, hogy a Demokratában gyakorlatilag egyetlen multi, egyetlen bank, egyetlen biztosító sem hirdet És ami a legfontosabb, nem volt és nem is lesz benne soha kormányhirdetés, amíg változás nem lesz. Ezért abban igaza van Borókai Gábornak, hogy mi valóban szerény körülmények között dolgozunk. Nagyon oda kell figyelnünk minden fillérre. Az elmúlt tizenhat évben többször buktunk el és többször álltunk fel megint, és mindig üres zsebbel kezdtük újra. Kétszer is az olvasók közadakozása állított bennünket talpra, és ma is rá vagyunk szorulva az olvasók támogatására. Ezer apró ötletet találunk ki, hogy megtartsuk őket, hogy őrizzük bennük a hitet és a derűt. Mert nekünk nincsen gazdag gazdánk. Nem is lesz soha. A Demokrata csak az olvasóié. Nézd csak meg, Borókai Gábor, saját lapod 43. oldalán a hirdetést A Gyurcsány-kormány tömjénezi magát vele. Hát tudd meg, mi nem irigykedünk a sikereidre, mert ezt a hirdetést a Demokrata semmi pénzért nem közölné. Petőy Sándornak van egy kettős verse. Milyen különös, éppen kétszázhatvan éve, 1847 elején írta. Tán éppen ezen a napon... Én, amikor nagyon elbúsulok, a két versből az egyikkel vigasztalódom. Borókai Gábor, válaszd ki te is magadnak a magadét ■ Petőfi Sándor A kutyák dala A farkasok dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. /Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de s ebcsont beforr. S harag múltán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia. Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk. Nincs egy bokor sem, hol Meghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg. Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk kínoz kegyetlenül: S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor. De szabadok vagyunk! ' 37 OMISZ 2007. február 15.