Magyar Demokrata, 2009. április-június (13. évfolyam, 13-25. szám)

2009-05-27 / 21. szám

irányították, csak a keleti és északkeleti országrészeket magába foglaló Erdély ál­lott önálló magyar fejedelemségként saját lábán. Ebben a helyzetben szervezetileg egységes egyház nem jöhetett létre, ké­sőbb pedig a török kiűzése után, mikor az ország teljes területét a Habsburg Biroda­lom szállta meg, tudatosan akadályozták az egység létrejöttét. Csak az Ausztriával való 1867-es kiegyezést követő 1881. évi debreceni zsinaton, az új egyházalkot­mány alapjainak elfogadásával alakult ki szervezetileg egységes magyar református egyház. Az egység azonban, mely kerek háromszáz évet váratott magára, a tria­noni országcsonkítással megint odalett. Magyarország hetvenkét százaléka ide­gen államok fennhatósága alá került, az egyház tagjait újonnan rajzolt államha­tárok választották el egymástól. A világon ma mintegy hárommillió ma­gyar reformátust tartanak nyilván, ennek körülbelül fele él a mai Magyarországon, nagyjából egymillió a Kárpát-medence más részein, a többi a kivándorlás miatt szétszórva, főleg Amerikában. A mosta­ni egység mindenekelőtt lelki folyamat eredménye és elindítója, de az elfogadott egységes alkotmány, a közös zsinat, amely az egyház legfelsőbb törvényhozó testüle­te, az azonos istentiszteleti rend, a közös énekeskönyv, az egységes lelkészképzési rendszer mind a gyakorlati egységet erő­síti. Az összefogás a szeretetszolgálat és a misszió területén is megszületett. A reformátusok öröksége A másfél évszázados török megszállás alatt a meggyengült magyar államtól a református egyház szi­nte teljes egészében átvette a közoktatási és népnevelési felada­tokat. A Biblia magyar nyelvre fordítása, a magyar nyelvű igehirdetés és imádságok, az akkoriban elterjedő könyvnyomtatás és a kiterjedő iskolahálózat révén az egyház maradandó hatással volt a magyar iroda­lomra, a köznyelvre és az egész magyar gondolkodásra. Ez a hatás egészen a hu­szadik század közepéig, az iskolák kom­munista államosításáig erősen érződött. A magyar reformáció legfontosabb táplálója az ország északkeleti része volt, ezért vált az e tájon beszélt magyar nyelv az akkor kialakuló irodalmi nyelv alapjává. Külö­nösen az 1590-ben elkészült Károli-féle bibliafordításnak volt erős hatása, fordula­tai a mai napig benne élnek nyelvünkben, részei a közgondolkodásnak. Majdnem ugyanilyen jelentőségűnek tekinthető a zsoltárok magyarra fordítá­sa, melyet Szenes Molnár Albert végzett el a XVII. század elején. Az első magyar nyelvű lexikonokat, szótárakat, ábécés­könyveket is többnyire református lelké­szek vagy tanárok jelentették meg a korai újkorban. A magyar református művelő­dés legfontosabb erősségei évszázadokon át a híres kollégiumok voltak: Debrecen, Sárospatak, Pápa, Kecskemét, Nagyvá­rad, Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásár­hely. Tudni kell, hogy a reformátusoknál nem a gimnáziumnak van kollégiuma, hanem a kollégiumnak van gimnáziuma, ami jól mutatja, hogy a nevelést tekintik fontosabbnak, az egész embert akarják formálni, a jellemet csiszolni, ebben a folyamatban a tudás átadása csak egy esz­köz a többi közt. Ezekben az iskolákban nevelkedett számos költő, tudós, politi­kus, többek között Ady Endre, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Arany János, Kölcsey Ferenc, Körösi Csom­a Sándor vagy a XVII. századi enciklopédiaíró és tanár, Apácai Csere János. Ezek a kollégiumok képezték évszázadokon át a református egyház lelkészeit, teológusait, akik a nyugati egyetemjárás gyakorlata révén folyamatos szellemi kapcsolatban álltak az európai gondolkodással. A magyar re­­formátusság helyzetéből adódóan a nem­zeti függetlenségi gondolat őrzője is volt Béccsel szemben. Nem véletlen, hogy 1849-ben a szabadságharc idején néhány hónapra Debrecen lett az ország fővárosa, és az itteni református kollégium imater­mében mondták ki a Habsburg-ház trón­fosztását. A magyar református gondol­kodás máig legfontosabb jellemzői közé tartozik a hazafiasság, és hogy az iskolá­hoz mint a hit terjesztésének eszközéhez erősen ragaszkodik. Egyesítő menet Debrecen belvárosában a Nagytemplom elől indulva és öt kiemelt helyet érintve, melyek sorjában Beregszászt, a kárpátal­jai részegyházat, Komáromot, a felvidéki részegyházat, Bácsfeketehegyet, a délvi­déki részegyházat, Kolozsvárt, az erdélyi részegyházat és Nagyváradot, a partiumi részegyházat jelképezték, menet haladt végig, melynek befejeztével hirdették ki a zsinat határozatát. A reformátusok az országkerülés ősi szokását követték ezzel, melynek célja, hogy a kör megtételével a Gonoszt legyőzzék, ahogyan Krisztus le­győzte, és feltámadott. Ez a szokás jelenik meg a határjárásban, mikor a falu határát járja körül a közösség húsvétkor, azaz fel­támadáskor, ez jelenik meg a katolikusok körmenetében is. Az országkerülés nem jelent feltétlenül körbe­haladást, a lényeg, hogy bizonyos kiemelt helyeket érintse­nek, még az sem fontos, hogy mondjuk egy faluban az egész közösség részt ve­gyen benne, elég, ha csak a közösség első számú vezetője, az ország királya, a falu bírája megteszi. Ennyi elegendő, enélkül azonban nincs feltámadás. Boros Károly Magyar ünnep .A mostani egység mindenekelőtt lelkifolyamat eredménye és elindítója, de a gyakorlati egységet erősíti 2009. május 27. 29 ESJElESI

Next