Magyar Demokrata, 2011. július-szeptember (15. évfolyam, 27-39. szám)
2011-08-17 / 33. szám
I Demokrata MAGYARUS ÖRÖK SÉG I Válaszúton Kallós Zoltánnál „Az Erdélyben együtt élő népek közötti kölcsönhatásban rejlik a népművészet szépsége” (Kallós Zoltán) z igazán nagy emberek, a magyarság kultúrájának megőrzői, fenntartói már életükben elérik azt a megtiszteltetést, hogy otthonuk, gyűjteményeik, alapítványuk zarándokhellyé válik. Anyaországi magyarok, erdélyi székelyek, csángó magyarok a Mezőség Kalota-parti vidékein járva nem kerülhetik el Kallós Zoltán tanár úr tornácos otthonát, gyönyörű, gazdag népművészeti gyűjteményét, ami úgy, ahogy van, üzenet a jövőnek: Megmaradunk mi, magyarok, sokszínű nemzettársainkkal együtt. Nagy László sokatmondó versének kérdésére, „Ki viszi át a szerelmet?” a választ az életüket ősi kultúránknak szentelő művészek, népi hagyományokkal foglalkozó, szorgalmas, értő gyűjtők adják meg áldozatos munkájukkal, kiemelkedő tehetségükkel. Királyhágót elhagyva hamarosan a viseletéről híres Kalotaszeg vidékére érünk. A Nagyváradtól Kolozsvárig épült falvak a Felszeg régiót, az attól északra lévők az Alszeget adják. A kincses városhoz közel eső részt - a Kapus és a Nádas folyó mentén - „Cifra Kalotaszegnek” nevezik. Kalotaszeg vidékén még tetten érhető az élő népviselet, különösen ünnepeken és vasárnapokon. A viselet generációkon át öröklődik, a tiszta magyarlakta falvakban szégyennek számít, ha valakinek nincs viselete, kisgyermekkortól az öregkorig. Pedig nagyon nehéz elkészíteni és meglehetősen borsos ára van a hozzá való szövetnek, selyemnek és gyöngynek. Különösen nevezetes Mákófalva, Magyarvista, Méra, Magyarkiskapus, Magyargyerőmonostor, Magyarvalkó és még néhány falu népművészete. Kalotaszeg szellemi, turisztikai központja Kalotaszentkirály. Elhagyva Kolozsvárt és Marosvásárhely felé igyekezve a szép, dimbes-dombos vidékben gyönyörködünk, ez a Mezőség. Erdély egyik legizgalmasabb területe, gazdag népművészettel, népzenével és néptánccal. A mezőségi falvak közül Szék nevét még az is ismeri, aki egyébként nem nagyon érdeklődik Erdély iránt. Nyolc-kilenc kis falu valóságos kincsesbánya, köztük is Válaszút az egyik legszebb, legértékesebb település. Itt született és itt lakik Kallós Zoltán folklórtudós, kutató, gyűjtő, előadó, tanár, mester és még sorolhatnám tovább. Ebben az évben töltötte be a 85. évét, de szellemileg, fizikailag ma is a termékeny alkotók közé tartozik. Olyan kivételes szellemi kinccsel gazdagította a nemzeti kultúrát, amiért csak tisztelet és szeretet övezheti. Kolozsváron járt tanítóképzőbe, majd Zeneakadémiára (Gheorge Dima), később Magyarvistán és Lészpeden (csángóföld) oktatott, közben hallgatta és lejegyezte az idősek által tolmácsolt énekeket, táncokat, gyűjtötte a népviseletek jellemző darabjait. Megelőzve a mai divathullámot, megjelent a Balladák könyve című munkája, elindította a táncházmozgalmat, megtartotta, megismertette a néphagyomány még elérhető nyomait. Magyarságáért, politikai nézeteiért 1958-ban még a börtönt is megjárta, de folytatta hivatását: megmenteni, átmenteni a magyar, székely, csángó és más nemzetek kultúráját. Jellegzetes alakja, bandukoló járása, szürke posztóból készült zsinóros kabátja, mellénye, oldaltarisznyája, gyűjtőeszközei hol itt, hol ott tűntek föl. Szinte mindenki ismeri, főleg jeles népművészettel rendelkező településeken. Jól énekel, szépen táncol, élvezetesen tanít. Kérdése-A 2011. augusztus 17.