Magyar Demokrata, 2011. július-szeptember (15. évfolyam, 27-39. szám)
2011-08-31 / 35. szám
UGINUSUdld MAGYARORSZÁG / Ruhába álmodott hagyomány A kalocsai, a mezőkövesdi és a kalotaszegi tájegység motívumaiból építkező kollekciói után Torockó népviseletét dolgozta fel modern, hordható öltözékké, egyik első díját hozva el a Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége által kiírt „Tetőtől talpig" tervezői pályázatnak. Megkével, vagyis Molnár Madarász Melindával a hagyomány átörökítéséről, a néma kritikáról, és a trendekkel szembemenő divattervezésről beszélgettünk. - Miért öltözéktervező, miért nem divattervező? - Ennek meglehetősen prózai az oka: így kaptam a diplomát. Persze a dolog azért kissé bonyolultabb. Az öltözéktervező számomra komplexebb tartalommal bír a divattervező meghatározásnál. A népviseletekből születő modern öltözékek elkészítése jóval több kutatást, utánajárást és persze kézimunkát igényel, mint a trendeket, szezonokat gyorsan követő divattervezés. 2003-ban, amikor végzős voltam, szinte tiltották a magyar népművészetet, mint választható diplomatémát az egyetemen. Én azonban ragaszkodtam a saját elképzelésemhez, és a diplomamunkámat a kalocsai népviselet feldolgozásából készítettem Hagyományőrzés a divatban címmel. Az opponensem F. Dózsa Katalin volt, aki azt kérdezte tőlem, szerintem ebből lesz divat? Beleillik ez majd a trendbe? Mondtam, engem ez egyáltalán nem érdekel, inkább én szeretném diktálni a trendet. Erre ő megjegyezte, ez a hozzáállás a fontos. Persze a divattervezők akkor érnek el valamit, ha ismerik, és ráéreznek a világ nagy divatközpontjaiból induló trendekre, a következő szezonokra, ismerik az előrejelzéseket, és annak fényében tervezik meg a kollekcióikat - az én munkám ennél jóval lassabb, s a témában alaposabb elmélyedést igényel. -Ez a különbség. De mi okozza azt, hogy a nyugati trendeket követő mainstream és a hagyományokból merítő divattervezés egymásnak feszül Magyarországon ? — Valóban van egy ilyen ellentét. Kisfaludi Mártával, egyetemi tanárommal gyakran beszélgetünk erről, hogy néhány évvel ezelőtt még tiltották, most viszont egyre inkább fókuszba kerül a népművészet. Nekem pedig már az is boldogság, hogy egyáltalán foglalkoznak a témával. Ezért is örültem például a Gombold újra és a Tetőtől talpig című pályázatok kiírásának, hiszen sok tervezőt megmozgattak. Az viszont már egy másik történet, hogy a két pólus, irányzat érezhetően egymásnak feszül.A saját bőrén is tapasztalja ezt? 58 2011. augusztus 31. liHiilb'KihiH