Magyar Demokrata, 2012. április-június (16. évfolyam, 14-26. szám)

2012-04-25 / 17. szám

Szervezett iparággá fejlődött a megrendelésre történő szakdolgozatírás. Egyes becslések szerint minden ötödik hallgató más által írt dolgozatot nyújt be, eközben a szakdolgozatírók remekül keresnek a jelöltek lustaságán. Az egyete­mek, főiskolák mélyen hallgatnak, az oktatási államtitkárság viszont eloszlatta a kételyeket: világossá tette, hogy aki ilyet tesz, bűncselekményt követ el. Miközben a Magyar Tudományos Aka­démia, a SOTE Szenátusa, a tudomány megannyi felkent papja és papnője köve­telte egyre hangosabban Schmitt Pál köz­­társasági elnök doktori címének vissza­vonását, a diplomafosztó professzorokat, a tiszteletre méltó egyetemi és főiskolai tanárokat a jelek szerint csak a múlt egy kiragadott mozzanata érdekli, de a jelen nagyüzemi hamisításait valahogy nem veszik észre. E jeles professzorok ugyan­is évek óta szemet hunynak afelett, hogy a szakdolgozatok másolása, letöltése, mi több, pénzért való megíratása az erre a feladatra szakosodott profi bértollnokok­­kal ma már általános és bevett gyakorlat a végzős hallgatók körében, a megrende­lésre történő szakdolgozatírás pedig az értelmiség árulása révén gyümölcsöző iparággá, a feketegazdaság egyik húzó­ágazatává fejlődött. A megrendelésre dol­gozatot írók a tudomány árulói, a szellem kufárai, szerencsétlen prostituáltak, akik azzal védekezek, amivel a legtöbb prosti­tuált, de hisz óriási a kereslet... így azután jól jön az egyetemeknek az a néhány plágiumbotrány, aminek kap­csán felháborodva kifejthetik, hogy a pla­­gizálás megengedhetetlen és felháborító, miközben az egyetemisták és főiskolások jelentős hányada ma már a másolásba sem fektet energiát, hanem profi szakdolgo­zatíróval készre írt dolgozatot nyújt be. - Bocsásson meg, tanár úr, még nem volt időm elolvasni. Csak tegnap kaptam kézhez - védekezik a végzős, amikor a konzulens belelapoz a dolgozatba és fel­tesz néhány kérdést. - Nem maga írta? - Hát, az a helyzet, hogy egy barátom segített... - Vegye úgy, hogy ezt nem hallottam. És hogy fogja megvédeni? - Addigra átolvasom... Ez nem képzeletbeli párbeszéd. Meg­történt. Vajon hány hasonló párbeszéd zajlik az egyetemek, főiskolák falai kö­zött? Ahonnan soha nem szivárog ki a bizonyosság, hogy ez az egész egy óriási csalás? A tanár abban érdekelt, hogy mi­nél több diák minél jobb eredménnyel te­gyen záróvizsgát. Ez minősíti a munkáját, ez az oktatók értékelésének az alapja. A diák pedig minél kevesebb energiaráfor­dítással minél jobb jegyet szeretne. - El vagyok keseredve - panaszkodik egy diák, aki arról számol be, hogy ő csak hármast kapott az évfolyamdol­gozatára, pedig hetekig dolgozott rajta, miközben az egyik évfolyamtársa dol­gozatát, aki az egyik leglinkebb diák az egész évfolyamon, jelesre értékelték.­­ Tegnap dicsekedett vele, hogy pénzért vette a dolgozatát. Még az árat is elárul­ta: 25 ezer forintot fizetett érte. Szerinte nem sok. De nekem nincs ennyi pénzem. 2012. április 25. IlMiilMriM

Next