Magyar Demokrata, 2012. április-június (16. évfolyam, 14-26. szám)
2012-06-13 / 24. szám
jt hogy arról már szó esett, a / % közép-európai virágzó műveltségeknek a Kr. e. 2500 / ^ körül megjelent, indoeu-L_ ,illz.rópainak nevezett hordák vetettek véget, akik gyakorlatilag leromboltak mindent, amit csak találtak. Ugyanakkor Kr. e. 3000 körüli időktől már virágoztak az első civilizációk: a sumir, az egyiptomi, az Indus-völgyi. Ez idő tájt kezdődően Kelet már elkápráztat bennünket, várak, paloták, templomok hosszú sorát építették, írtak és olvastak az emberek, közigazgatás, adózás létezett. Iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban, de művészetekben, szobrászatban, zenében, irodalomban stb. is kifinomultat és szépet teremtettek. Tudósaik bámulatos matematikai és csillagászati tudással rendelkeztek, öntözőcsatornákat, többemeletes templomokat, városokat hoztak létre, törvényeket alkottak, gyógyítottak, kézművesek voltak. Szent könyveikből és feltárt leletekből arra lehet következtetni, hogy ötezer éves, vagy idősebb vallási elképzelésekkel rendelkeztek. Az egyiptomi papiruszok, a piramisszövegek, a védikus írások már Ábrahám előtt évszázadokkal arról tanúskodtak, hogy hittek az Egyetlenben, az Abszolútban, a Teremtőben. Ezekben az évezredekben Európa Kelet mögött kullog. De vajon ki hoz valamifajta szervezettséget a kontinensre a Római Birodalom kialakulása előtt? Azok, akik a Kr. e. VIII. század környékétől majd’ ezer évig az eurázsiai sztyeppéket uralják. A szkíták. (Összefoglaló név, több népcsoportot is magába foglal, akiket azonban egységes szellemi és anyagi kultúra jellemez.) Bátran állíthatjuk, a szkíták az akkori világ urai. A királyi szkíták birodalma a Kr. e. VII. század végén az Altaj-hegységtől a Kárpát-medencéig tartott. A Kárpát-medencében a szkíták a vasművesség meghonosításával a Kr. e. VIII-IV. században az Alföldön élt lakosság új gazdasági, kereskedelmi fejlődését alapozták meg és meghatározó politikai-gazdasági hatalommá váltak a közép-európai térségben. (Kb. Kr. e. 600-ból származik az a baltatok, ami a Kárpát-medencében készült, és ami arra utal, hogy a szkíták írtak, a Római Birodalom megalakulása előtt pár évszázaddal.) Nem gyakran emlegetik, hogy az ókor folyamán a szkíták háromszor nyerték el a hatalmat Ázsia felett: Dareioszt, az óperzsák királyát csúfosan kiűzték, Küroszt az egész hadseregével együtt lemészárolták, és Nagy Sándor hadvezérét csapataival együtt elpusztították. Érdekes módon mégis az említett legyőzöttek és nem a győztes szkíta vezérek neve vált közismertté. Ázsia ezerötszáz évig az adófizetőjük volt, olvashatjuk Iustinus Világkrónikájában. Az ókori görög és római források sokat foglalkoznak velük. Arrianus, Hérodotosz, Szicíliai Diodórosz, Sztrabón, Homérosz, Pompeius Trogus és mások írásaiból igencsak dicső kép bontakozik ki róluk: nem ismerik a vagyongyűjtést, nem foglalkoznak pénzszerzéssel. Az egyszerűség, az igazságosság nemzeti jellemvonásként testesül meg bennük. Nincs náluk igazabb és jobb, törvénytisztelően élnek egymás között. Tetteik fényesek és nagyszerűek. A nép fáradalmakban és háborúkban edződött meg, testi erejük óriási. Az ókori bölcsek között is volt szkíta Keveset hallani arról is, hogy a szkítáknak elsődleges szerepük volt a buddhizmus korai elterjedésében is, sőt Buddha egyik neve, a Szkíták Bölcse (Sákjamuni Buddha - a szaka szkíta nép Buddhája. Az indoszkíták uralma alatt a hatalmas birodalom virágzott. Híres uralkodója Kaniska (I. század környéke) volt, aki Baktriából kiindulva hozta létre Közép-Ázsiától a mai Afganisztánon és Pakisztánon át Közép- Indiáig terjedő birodalmát, amely vetekedett a Római Birodalommal, Kínával és a pártusok birodalmával. Az említettek ellenére azonban a köztudatban gyakran az él, hogy a szkíták barbárok volt. Erre azonban alaposan rácáfolnak előkerült alkotásaik. Hogy csak például a szibériai Tuva szenzációs leleteit említsük: egy kb. Kr. e. 700-ból származó szkíta királysírra bukkantak, ahonnét 20 kilogramm arany, 5700 aranytárgy, több száz borostyángyöngy, több mint ezer türkizgyöngy stb. került a felszínre. A leletek ámulattal töltik el az érdeklődőt, azok láttán minden más eszünkbe juthat, csak az a szó nem, hogy: barbár. Hasonló módon ámulatba ejtő leletek kerültek elő az Urmia-tótól délre fekvő Zsivije nevű falu környékéről, amelyek a Kr. e. IX. századból valók. A tárgyak közül van olyan, ami a sumirar város hagyományára utal. A leletek alapján a szkíták magas fokú szervezettségére és társadalmi kooperációjára következtethetünk. Zseniális harcmodor, önellátó fegyvergyártás és magas színvonalú fémfeldolgozás jellemezte őket. A szkítákkal kapcsolatban ejtsünk néhány szót Horezmről is! Ugyanis nem gyakran kerül szóba, hogy Almos vezér dédszülei horezmiek, ahogy azt Kézai krónikája említi, de erről a kapcsolatról tud a Pozsonyi krónika is. Horezm az Aral-tó környékén elterülő, hatalmas kiterjedésű műveltség, az orosz Tolsztov tárta fel. A vidéken a Kr. e. IV—III. évezredtől a XIV. századig nyúló, tehát mintegy négy és félezer évet (!) az emlékek szinte szakadatlan láncolata képviseli. A Szír-darja torkolatától délre eső vidék az ókorban a szakamasszagéta (szkíták más elnevezései) törzsek településének központja volt. Horezm a Kr. e. XIII. századtól kezdett virágba borulni. Erre időszakra esik Zarathusztra tevékenysége, tanításának, a Zend (Szent) Avesztának a létrejötte, mely első részeinek horezmi kapcsolatai vitathatatlanok. A vidék a Kr. e. VIII. század környékén történelmének új szakaszába lépett: ekkor kezdődött egy majd ezer évig tartó virágzása, ami mögött a társadalmi, gazdasági alapok sokkal mélyrehatóbb egysége rejlik. A Kr. e. VI. században hatalmas befolyási Szkíta jogai a tuvai leletből elenkezk. 2012. június 13.