Magyar Demokrata, 2012. április-június (16. évfolyam, 14-26. szám)

2012-05-16 / 20. szám

Demokrata KULTÚRÁ­ nak a problémáival: a high-class hazai tervezők most már egyre sikeresebbek, neves márkáik is vannak, de hiányzik a középső szint, a tömeggyártás. Egy hazai tervezésű zakó nyolcvan-százezer forintba kerül, többek közt azért, mert az egykor virágzó textiliparnak csak a romjai marad­tak - szögezi le F. Dózsa Katalin. Nekünk nincs olyan konfekciómárkánk, mint például a lengyel Reserved vagy Tatuum, amelyek egész Közép-Európában elter­jedtek. - Pedig tömeggyártás nélkül nem tudunk betörni a nemzetközi divatvilágba sem. A divat diktálója ugyanis elsősorban a középosztály, és nem lehet kikerülni a hazai vásárlóközönséget, nem lehet úgy dobbantani, hogy itt nincs rá vevő, de oda­kint legyen. Ezért jelenleg komoly állami dotációra lenne szükség, ami nem az első évben fog megtérülni. Ugyanis csak olyan helyen indulhat el valami, ahol sok tervező működik, akkor lőhet ki közülük a nem­zetközi porondra egy-két csillag. Sztárok virágba borulva - A legújabb nemzetközi trend a nagy, vi­rágos, színes motívumok világa, ebbe na­gyon jól illeszkednek a kalocsai és a matyó minták - magyarázza F. Dózsa Katalin, hogyan kerülhettek most a mainstreambe a magyar motívumok.­­ Ezenkívül jó rek­lámot nyújthattak a McLaren forma-1-es, kalocsai mintás pilótaruhái, az ilyesmi fel szokott tűnni a kuriózumokat kereső di­vattervezőknek. S mindez valahol talán összefügg a Gombold újra pályázattal is: valószínű, hogy felfigyelt rá a nemzetközi közvélemény. Az internettel ugyanis de­mokratizálódott a divat, a tervezők gyak­ran eldugott kis honlapokról nyernek ins­pirációt. És ez a vásárlók felől is működik, vannak olyan hazai alkotók, akiket hon­lapokon keresztül találtak meg a külföldi megrendelők. A művészettörténész szerint ezt a di­vathullámot úgy is meg lehetne lovagolni, hogy a cannes-i vagy a berlini filmfesztivál vörös szőnyegén megjelenő magyar szí­nésznőket hazai divattervezők munkáiba öltöztetjük, mint ahogy egyébként erre volt már példa korábban is. A nemzeti ih­letésű divat ugyanis - nem politikai érte­lemben véve - világszerte az adott kultúra reprezentációjának fontos kelléke. - 1979-ben például részt vettem a Metropolitan Múzeum Kosztüm Intéze­tében egy osztrák-magyar ruhakiállítás megrendezésében. A megnyitó nagy társa­sági eseménynek számított, ahol jelent volt a New York-i felső tízezer. A szervezők előre megkértek, hogy valamilyen nemze­ti jellegű estélyit vegyek fel, nagy sikert is arattam. Ebben nincs semmilyen politikai szándék, egyszerűen bizonyos eseménye­ken igény van arra, hogy egy diplomata vagy éppen az államelnök felesége a saját nemzetére jellemző ruhában jelenjen meg. Persze ez egy vékony mezsgye, könnyen el lehet veszni az ízléstelenségben. Magyar polc a gardróbban­ ­ A mai divatvilág ki van éhezve a válto­zatosságra - vázolja a helyzetet Zsolt Péter, aki szerint szintén életképes lenne kifeje­zetten magyaros motívumokkal dobban­tani a nemzetközi színtéren, de csak akkor, ha az képes XXI. századi lenni, ugyanis a profik világában azonnal érzékelik, ha valami nem az. A globalizmusban csak akkor vesznek észre va­lakit, ha valami sajátos, egyéni ízzel jelentkezik Ilyen bevonulásra volt már példa más országok esetében is: a hetvenes években a japán tervezők a történelmi viseleteiket felidéző ruhákkal robbantak a nemzetkö­zi divatéletbe, az egyikük, Miyake pedig az origami feldolgozásával. A svédek a népművészetük motívumaival lettek si­keresek, akárcsak a finnek: a Marimekko világhírű textilmárka. - A globalizmusban csak akkor vesznek észre valakit, ha valami sajátos, egyéni íz­zel jelentkezik. Kezdünk kikerülni abból a tendenciából, hogy nem baj, ha száz egy­forma van, csak márkás legyen: az egye­di hódít, a különlegest keresik a vásárlók, azok a külföldiek is, akik hazánkba láto­gatnak — mondja F. Dózsa Katalin. F. Dózsa Katalin művészettörténész: 1­ 58 Szabó Eszter kalocsai tetoválása „Amikor pár évvel ezelőtt csináltattam, még nem volt divat, sőt, cikinek szá­mított. Én azonban a ha­gyományőrzésnek ezt az extrém formáját nagyon , izgalmasnak találtam." 2012. május 16.

Next