Magyar Demokrata, 2013. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
2013-06-19 / 25. szám
Demokrata KULTÚRA 50 Kirándulása A kecskeméti rajzfilmstúdió munkatársaként négy évtizede elkötelezettje a minőségi animációnak. Nevéhez fűződik a Magyar népmesék sorozat, amelynek tavalyi befejezése után a cigányság folklórkincsét készül feldolgozni. A június 19-én startoló Kecskeméti Animációs Fesztivál (KAFF) versenyprogramjában két rajzfilmmel szerepel, bábszínházi munkáiból pedig tárlat nyílik a városi művelődési házban. Horváth Má riával a mesék bölcsességéről, a jó animáció titkáról beszélgettünk, és arról, miért szeretik annyira az ázsiaiak a magyar rajzfilmeket. — Eredetileg képzőművésznek készült, ám a középiskola után mégis a rajzfilmet választotta. Mi vonzotta az akkoriban még gyerekcipőben járó műfaj felé? — Elsősorban a kalandvágy és a kíváncsiság. Mindig is érdekelt a mozgás ábrázolása. Gyermekkoromban sokszor rajzolgattam mozdulatokat, a filmezés pedig mindig érdekelt. Ezért jelentkeztem a rajzfilmstúdióba - ennek már negyven éve. Tulajdonképpen a stúdió születése óta itt dolgozom, ezért nagyon a magaménak érzem: más érzés belecsöppent valamibe, és más, ha egy csapattal közösen építesz fel valamit. — Fontosak a mesék? — Talán a legfontosabbak a világon. Közhely, hogy a kicsik érzelmi fejlődésében, a fantáziájuk alakulásában nagy szerepe van annak, hogy hallgatnak-e meséket. Sok szülő tart a népmesék ijesztő fordulataitól, de ezeknek funkciójuk van: segítenek feldolgozni az agressziót a gyermekben, régen ugyanez volt a feladatuk a közösségen belül. A legnagyobb bölcsességeket e történetek hordozzák, ez a műfaj tehát nem csak gyerekeknek szól. Egyébként mindig is az érdekelt, hogy olyan rajzfilmet készítsek, ami minden korosztály számára érdekes. Milyen a jó animáció? — Olyan, mint az irodalomban a vers. Ha jól értelmezel egy verset, magad előtt látod a szövegben megfogalmazott képeket. Sűrűn vannak benne érzelmek, gondolatok. Az animáció is egy ilyen képi, gondolati, érzelmi sűrítmény. Sokan úgy vélik, nem szabad egy gyerekeknek erős képi világot mutatni, mert sérül a fantáziájuk. Erről mi a véleménye? — Ezzel nem értek egyet. Emlékszem a gyerekkori mesekönyveimre, egy-egy tusrajz éppen úgy elindított bennem gondolatokat, mint egy szépen kidolgozott akvarell. Egyáltalán nem kell félteni a gyerekeket, hogy a fantáziájuk kiszolgált lesz, ha igényes képi világot mutatunk nekik. A gyerekeknek általában sokkal nagyobb a befogadókészségük, mint amit a felnőttek tulajdonítanak nekik, könnyen dekódolják a bonyolultabb szimbólumokat is. Éppen ezért az alkotónak nagy a felelőssége. Éppen most fejezzük be Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő című meseregényének újabb epizódját, a Maminit, a kicsi zöld tündért. A négyéves unokám fantáziáját egyáltalán nem zavarja a rajzfilm, attól még ugyanúgy érzi magában a saját Mamintijét vagy Vacskamatiját. Nem lehet egyszerű feladat eltalálni egy figura karakterét úgy, hogy az mindenki számára szerethető és elfogadható legyen. 2013. június 19. lanl'Wind