Magyar Demokrata, 2013. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
2013-06-19 / 25. szám
Demokrata KULTÚRA olvasztotta saját folklórkincsébe - köztük magyar motívumokat is. A történeteiket szájról szájra örökítik, adják tovább, így azok könnyen változnak, alakulnak. Az első három mese, amit kiválasztottam, nem népmese, de egészen olyan, mintha az lenne. Szécsi Magda Cigány asszony meg az ördög című meséjén dolgozunk jelenleg, ami az anyai önfeláldozás szép példája, egy szomorú, megható történet. Nagyon sok cigány mesét olvastam, köztük Bari Károly gyűjtéseit. Olyan történeteket kerestem, amelyekben a cigány lélek jól megmutatkozik. Ezek hűségről, szerelemről, vándorlásról, a család összetartásáról szólnak. - Miben mások ezek a történetek, mint a magyar népmesék? - Érzelmileg nagyon túlfűtöttek: vagy nagyon szomorúak, vagy nagyon vidámak. Az érzelmek amplitúdója nagyon szélsőséges skálán mozog, ennek ellenére sokkal reálisabbak, mint a mi népmeséink. - Cigány alkotókat is felkért. Hogy segítsék a munkáját: örültek a megkeresésnek? - Igen, azonnal az ötlet mellé álltak. Orsós Teréz roma festőművész képei alapján készül a mesék vizuális látványvilága, a zenéért Oláh József és a Parno Graszt zenekar felel. Vajda Imre a mesék válogatásában és a tárgyi kultúra dokumentumainak összegyűjtésében volt a segítségemre, Varga Erika pedig viselettörténeti kutatásait bocsátotta a rendelkezésemre. - A sorozat elindításának ötlete mögött volt tudatosság, nevelő célzat? - Úgy gondolom, mindenkinek a saját területén kell segítenie, jobbítania a világon. Nagyon boldog lennék, ha ezt a sorozatot cigány gyerekek is láthatnák, ha szembesülnének saját kultúrájukkal animáció formájában. Hiszen a kultúra felemel, tartást, öntudatot ad. És erre nagyon nagy szükségük volna. Mi azzal tudunk segíteni, hogy felmutatjuk nekik a művészetükből, kultúrájukból azt, amire büszkék lehetnek. -A magyar animáció helyzete nem túl rózsás, az utóbbi huszonöt évben egy kézen meg lehet számolni, hány egész estés rajzfilm került ki a hazai műhelyekből. A rövidfilmeknél sem jobb a helyzet. Sikerült támogatást kapnia a sorozat további darabjaira? - Valóban nagyon nehéz a helyzetünk, hiszen a Magyar Televízió az utóbbi két évtizedben nem igazán áldozott pénzt a műfajra, ahogyan nem készültek tévéfilmek, úgy animációk sem. A Magyar Média Mecenatúra program animációs pályázatához adtam be a cigány mesék sorozattervét, egy epizódra nyertem támogatást. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig két epizódot finanszíroz. Egyébként a Duna televíziótól kaptunk szándéknyilatkozatot arra, hogy legkorábban 2014-ben képernyőre kerülhetnek a mese kész részei. - Nehéz lehet így tervezni, hogy kétséges a sorozat további finanszírozása. - A bizonytalanság a legrosszabb, hiszen nem tudni, nyer-e az ember a pályázaton, vagy sem. Ráadásul ezek sorozattervek, nyilván nem öt év kihagyással szeretnénk folytatni. Miközben ez egy nagyon aktuális dolog, hiszen a cigánykérdés egész Európát érinti, valószínű, hogy a többi európai ország szívesen megvásárolná a mesesorozatot, sőt, tervezzük azt is, hogy lovári nyelven is megjelenjen, ami sokat segíthetne a cigány gyerekeknek a tanulásban. Dávid Mária nyelvész tanulmányában leírja, hogy mikor külföldieket tanított magyarra, rendkívül eredményesen használta a magyar népmeséket nyelvoktatás céljából - mindez a romák esetében is működhetne. - Az animációs munkái mellett könyvillusztrátorként is dolgozik, illetve báb- és díszlettervezőként. Kiegészítik egymást ezek a feladatok? - Mindig elfogadom, amit az élet kínál. Van, hogy elakadok egy feladatban, vagy egyhangúvá válik a munka: ha az ember kirándul a műfajok között, könnyebben mozgósíthatók a kreatív energiák. - A bábszínházas munkáknál más szempontokat kell figyelembe venni, mint a rajzfilmnél? Másképp kell gondolkodni? - Nem, hasonlóan, hiszen a bábok karakterét is pontosan kell megfogalmazni, pont úgy, mint az animációs figurákat. Annyi különbséggel, hogy a bábszínházban nem egy elképzelt, hanem igazi színpadtér van, igazi színészekkel, és minden valóságos időben történik. Az előadáson a gyerekek azonnal reagálnak a történetre: minden előadás másképp alakul, hiszen más a közeg, más az atmoszféra, így sohasem egyformák a reakciók. Az animáción viszont, ha elkészül, már nem lehet változtatni. Általában arra törekszem a bábszínházas munkáimnál, hogy ne legyen folyamatos narráció a történet alatt: fontos, hogy a gyerek megtanuljon olvasni egy-egy mozdulatból, ő maga fejtse meg a történetet, ne kapjon szóbeli magyarázatot mindenre. -Az idei KAFF a nyitás jegyében zajlik, az ázsiai animáció rendkívül változatos kínálattal lesz jelen a fesztiválon. Mi ennek az oka? - Ez a nyitás már évek óta tart, a stúdiónak rendkívül jó viszonya van több ázsiai országgal. Kínában több fesztiválsikerünk volt, a japánokkal pedig különösen jó a kapcsolatunk: ők biztosak abban, hogy közösek a gyökereink, mindemellett rendkívüli módon értékelik a Magyar népmesék sorozat szép, tiszta, dekoratív látványvilágát. A japán animáció egyébként kétpólusú: egyfelől elárasztották a világot a manga típusú, lassított mozgású borzalmakkal, másfelől a főiskoláról egyre több kísérletező szellemű fiatal kerül ki, akik nagyon szép, költői rajzfilmeket készítenek. A magyar animáció egyébként nem csak a Távol-Keleten népszerű: tavasszal a Teheráni Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon díjat nyert a Négyszögletű Kerek Erdő sorozat első epizódja, a Vacskamati virágja. Talán azért, mert olyan általános emberi érzésekről szól, ami a világ minden táján szíven találja a nézőket. Szentes Anna 2013. június 19. ll.HlililÜtl*! 52