Magyar Demokrata, 2017. október-december (21. évfolyam, 40-52. szám)

2017-12-20 / 51-52. szám

KULTÚRA ÚJ LEMEZ ÉS TÖBB HÓNAPOS TURNÉ - ÖTVENÖT ÉVES AZ OMEGA A rock szauruszai Ez egy alapjában véve operettízlésű ország. Az elmúlt rendszerben mi voltunk a legvidámabb barakk, nálunk engedélyezték a rockzenét, de talán éppen ez tette túlsúlyossá. Mára csak visszaállt az alaphelyzet - mondta a Demokratának Kóbor János, az Omega énekese, társalapítója, akivel a zenekar fennállásának ötvenötödik évfordulója alkalmából beszélgettünk. - Idén lemezt készítettek, turnét vál­laltak, csak az évforduló miatt tették? - A Szimfónia, a Rapszódia, az Orató­rium koncerttermekben és templomok­ban rendezett előadásai után döntöttük el, hogy a jubileumra nagy bulikat tervezünk sportcsarnokokba és stadionokba. Először egy vadonatúj anyag megalkotásába kezd­tünk bele Testamentum címmel. A zené­vel jól haladtunk, Sülyi Petivel és Trunkos Andrissal már a szövegvilágát tervezget­tük. Közben sokan megkérdezték, hogy végrendelkezünk? Persze lehet a szónak ennek a jelentésére is gondolni, de inkább úgy éreztük, hogy mivel a pályánk nagy részén túl vagyunk, a Testamentum ehhez illik. Aztán jött tavaly az ’56-os események hatvanadik évfordulója. Úgy gondoltuk, a készülő albumunk két számának hangula­tában megidézzük azt a korszakot, hiszen az akkor történteket fiatal tizenévesekként mi is megéltük. Az egyik személyes él­ményem, amely a lányok iránt akkoriban induló érdeklődésem kezdete volt, egy­beesett az ’56-os eseményekkel, a másik pedig a korszak legendás rádiója, a Radio Luxembourg előtti tisztelgés, amely egyér­telműen csodát jelentett a generációnknak. - Hogyan született meg végül a Volt egyszer egy Vadkelet címet kapott album teljes anyaga? - A csapat szeptember 23-án lett 55 éves, és bár ez nem olyan jubileum, mint az öt­venedik vagy a hatvanadik, de a két ötös tiszteletet parancsol. Ráadásul nyugaton mindig azzal szembesültünk, hogy min­ket és a Rolling Stonest két, még élő két dinoszauruszként kezelnek, ezért egy ki­csit a múltat megidéző dolgot próbáltunk kitalálni. Teljesen véletlen, hogy éppen a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmet néztük ki tudja, hányadszor, ami 1968-ban iszonyatosan ütős volt zenéjében, hangu­latában, szellemességében. Óriási hatása volt, különösen abban az évben, mikor egyébként is nagy dolgok történtek. Azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk annak a hangulatnak a mai korban jelét adni, és ek­kor ugrott be a Volt egyszer egy Vadkelet, ami egyben a mi fiatalságunkat jelentette. - A lemezhez külföldi vendégeket is hívtak. - Kezdtük kigondolni, hogy miről szól­jon, de nem politikailag, hiszen mégiscsak az ifjúságunk volt a lényeg! Aztán jött a forradalom, de mivel 1956 nemcsak nálunk volt jelentős, hanem az NDK-ban és Len­gyelországban is, idézzük meg tehát ezeket a keleti kollégákat! Tiszteletből csináljunk egy-két olyan számot, amit azok játszot­tak, akiket sokra tartottunk, csak olyan országokban éltek, ahol még annyira sem engedték szabadjára a véleményt, mint nálunk. Sajnos ekkor szembesültünk a valósággal, hogy milyen sokan nem élnek már az akkori zenészek közül, így például Czeslaw Niemen, aki a legnagyobb alakja volt a lengyel, sőt a világ progresszív rock műfajának. Egyik nótája a Dziwny jest ten swiat a lengyelek Gyöngyhajú lány-szerű óriási sikere volt. Őt tehát már nem le­hetett elérni, viszont Józef Skrzek, aki az SBB együttesben és korábban Niemen­­nel játszott, nagyon boldog volt, amikor megkerestük. Lengyelországban együtt játszottunk vele, most pedig az Arénába is eljön. Azt is elhatároztuk, hogy akikkel fel tudtuk venni a kapcsolatot a volt szocialis­ta országokból, elénekeljük csehül, lengye­lül, németül egy-egy dalukat, így alakult ki ez a többnyelvű lemez, és lett kerek a Volt egyszer egy Vadkelet történet. A Tes­tamentumot átmenetileg pihentetjük. - Hogyan készültek a december 28-i Aréna-koncertre? - Már voltak olyan fellépések Németor­szágban, Prágában, ahol a német, illetve a cseh zenésszel, persze külön-külön, az őket érintő dalt már elj­átszőttük, de az Aréná­ban mind a négyen ott lesznek. A több mint kétórás műsorba a csehül, lengyelül ének­lés okozza nekünk a legtöbb gondot, mert egészen más a hangsúlyozásuk. Magyaror­szágon valószínűleg az SBB-t ismerik leg­jobban, de a keletnémet Puddys is népszerű volt. Az egykori Csehszlovákiából a Blue Effectet, amellyel először játszottunk Prá­gában, akartuk elhozni, de ők már régen abbahagyták, ráadásul a gitáros Hladik ta­valy elhunyt. Így az Olympic együttest vá­lasztottuk, amellyel többször is turnéztunk a volt Csehszlovákiában. Akivel szintén nem tudunk már fellépni, Marian Varga, a szlovák Collegium Hungaricum zenésze, ő is tavaly hunyt el. Ezekkel a szomorú té­nyekkel egyre gyakrabban kell szembe­néznünk, hiszen az 55 évnek nagyon sok szereplője már nincs életben. Tavaly érte az Omega tagságát is az első villámcsapás, amikor Somló Tomi ment el, majd néhány hét múlva Laux Józsi követte. Benkő Laci viszont, hála istennek, kezd jobban lenni, és csak egyetlen szlovákiai bulit hagyott ki. - Fontos, hogy ne hagyja el magát, akarjon meggyógyulni... - Ő is ugyanezt mondta. Ha vállalja az utazást, számára azonos értékű a terápiával, hogy velünk tud lenni és zenélni. Salgótar­jánban kezdtük a felkészülési bulikat, majd Budapesttel indul az egész Európában, köztük az itthoni vidéki sportcsarnokok­ban zajló, több hónapos turné.­­ A zeneszerzéssel kapcsolatban egy­más után jönnek az ötletek, vagy oly sok lemez után egyre nehezebb a hasonlatos­ságok elkerülése? ►SZÖVEG SZAKÁCS GÁBOR FOTÓ VERMES TIBOR 2017. december 20. IMiiMifrM 96

Next