Magyar Demokrata, 2018. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)

2018-01-03 / 1. szám

EanEEEEl 2018. január 3. készített a halasi szűrök és subákat díszítő ősi motívumokat, illetve a szecesszió játé­kos, könnyed, kacskaringós vonalvezetését ötvözve, ám e csipketerveit családja kézi­munkázó hölgytagjai, sőt, a Pesten, Sza­badkán és Szegeden dolgozó, akkoriban a szakma fortélyait jól ismerő csipkekészítő asszonyok is kivarrhatatlannak tartották.­­ Szerencséjére azonban éppen visz­­szaköltözött Kiskunhalasra a budapesti Magyar Királyi Állami Nőipariskola te­hetséges ösztöndíjasa, Markovits Mária, aki elvállalta a Dékáni-féle tervek elké­szítését. Markovits meglehetősen jó refe­renciákkal bírt: Vaszary Kolos esztergomi hercegprímás a Mátyás-templom mise­ingeinek kihímzésével bízta meg, sőt, őt kérték fel a Ferenc József számára készülő ülőgarnitúra kárpitjainak kidíszítésére is. E munkáit az 1900-as párizsi világkiál­lításon aranyéremmel díjazták — meséli Pajor Kálmán, a Halasi Csipke Közala­pítvány kuratóriumának elnöke. Végül Markovits Mária elkészítet­te Dékáni terveit, de nem akárhogyan. A bonyolult motívumhoz egészen új tech­nikára volt szükség, amit a mai napig al­kalmaznak a kiskunhalasi csipkevarrók.­­ Markovits újítása volt, hogy a len­cérna összesodrásából egy úgynevezett kontúrszálat készített, majd ezt töltötte ki a csipkeöltések rögzítőhálózatával és a beszövéssel. Ez utóbbi csipkeöltések mű­vészi variációi adják a figurák térhatását. Markovits Mária a kezdeti tíz-tizenötféle rendelkezésére álló öltésmódot ötvenre bővítette, ma azonban hatvanféle öltést használnak a halasi csipkevarrók - teszi hozzá Pajor Kálmán. Felhőből hímezve A legelső, Markovits-féle technikával ké­szült csipkelegyező komoly karriert futott be a világban: Zseny József \\Aa.a földbirto­kosnak annyira megtetszett az áttört min­tával kivarrt legyező, hogy megvásárolta, és mikor 1902-ben az Egyesült Államokban tartott Kossuth-ünnepségre hívták, Pest aljegyzőjeként és a küldöttség vezetőjeként ezt vitte magával protokollajándékként az akkori amerikai elnök, Theodore Roosevelt lányának, Alice Rooseveltnek. Zseny József után számos államfő és közszereplő élt a halasi csipke eleganciájá­ban rejlő lehetőséggel. 1916-ban IV Károly és Zita királyné kapott koronázási aján­dékul halasi csipkét, 2006-ban a magyar állam Bush elnök feleségének, majd II. Er­zsébet brit királynőnek, 2016-ban I. Ferenc pápának ajándékozott e tradicionális, kéz­műves termékből. Sőt, 2017 nyarán a vizes vb protokollajándékai között is megtalál­ható volt a halasi csipke. A halasi csipkevarrás élő hagyománya 2010-ben a magyar szellemi kulturális örökség része lett, 2014-ben pedig hunga­­rikum. A kézműves-tradíció gazdag ha­gyományát jól jelzi a kiállításon is látható, 1934-ben tervezett és egy évvel később a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert híres Julianna terítő is, amit a közelmúlt­ban újra elkészítettek a Csipkeház kézmű­vesei. A terítő 3600 munkaóra alatt készült el, a légies, finoman áttört, gazdagon dí­szített textília súlya mindössze 34 gramm, olyan könnyű, mintha felhőből varrták volna. Nem is csoda, ha a helyiek úgy tart­ják, ez a halasi csipke koronája. Régi hagyomány, új stílus - A helyiek számára hallatlanul komoly presztízse van a csipkevarrásnak, nagyon büszkék a város termékére. A Csipkeház számára ma a legfontosabb irány, hogy a tradicionális technikával és a mai csipke­tervezők és kézimunkázok fantáziájával és tehetségével élő, a mai ember számára is használható termékeket hozzunk létre. Hogy a csipke ne csak valami poros, divat­jamúlt dolog legyen — magyarázza Szécsi­né Rédei Éva, a Csipkeház vezetője. Éppen ezért legújabb kezdeményezésük a divat felé kalandozik: a Hrivnák Tünde divattervező által készített kollekció darab­jai variációk a csipke mai felhasználására. A hollófekete koktélruhán és a hosszú, ele­gáns estélyin kimondottan jól mutat a hófe­hér, aprólékosan kidolgozott csipkedísz. — A kiskunhalasi Csipkeházban tíz csip­kevarró asszony dolgozik, négyen közülük fiatalok. Ezt a munkát a városban tisztelet övezi. Alapítványi formában működünk, az alkalmazottaink a csipkevarrók, vagyis számukra megélhetést jelent ez a munka. Ez a kulcsa annak, hogy fenn tudjuk tarta­ni a mai napig ezt a hagyományt. A halasi csipke védett termék, csak a Csipkeházban lehet előállítani - magyarázza Szécsiné Ré­dei Éva, aki szerint a városi önkormányzat támogatása nélkül ma már nem működné­nek, de többek közt megmutatkozási lehe­tőséget jelent számukra a Földművelésügyi Minisztérium és a Hungarikum Bizottság elmúlt években indított „folkTREND - a hagyomány a régi, a stílus új” programja is. Ennek célja az ősi motívumkincsünk megjelenítése a mai divatban, a zenében vagy akár az építészetben. Emellett persze ugyanilyen fontos a Hagyományok Háza partnersége is. ■ Szécsiné Rédei Éva Pajor Kálmán 61

Next