Magyar Demokrata, 2018. április-június (22. évfolyam, 14-26. szám)
2018-04-04 / 14. szám
Magyarország volt évszázadokon át a nyugati népek „donorja”, miközben ősi dicsőségét rombolták, beleértve történelmét, kultúráját, népművészetét, emberi életeket, végül Jézushoz hasonlóan hazánkat is keresztre feszítették (feldarabolták). A végső megsemmisítést most akarják befejezni, de ezt már a magyarok ősi Istene nem engedi. EMELD FEL FEJED, BÜSZKE NÉP! Bár országunkat már zsugorították, ne hagyd, hogy lelkeddel is ezt tegyék, mert gyermekeid és unokáid ellen vétkezel. Nem hajthatjuk fejünket Nyugat bárdja alá, mert ez a végső megsemmisítésünket eredményezi. Emeld fel lelkedet, találd meg magadban a magyarok öregistenének hitét, a szeretet hitét, mert csak így találhatunk egymásra, így maradhatunk meg és erősödhetünk ebben a kicsiny, meggyötört hazában. Kövessük istenhitű őseinket, Atillát, Álmost, Csaba királyfit, Árpádot, hisz az ő vérük csörgedez ereinkben. Ne forduljunk el őseink szeretethitétől, mert ez volt az összetartó kovász, és lesz a jövőben is, ha mi is így akarjuk igaz hittel és szeretettel. Magyar anyák: Emese leszármazottai, ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek az Istentől kapott pótolhatatlan gyermekáldást, az élet megújulásának örömét. Ne engedjétek, hogy elvegyék tőletek a legszebb érzést, az anyaság, a gyermekvárás legcsodálatosabb örömét. Mi vagyunk az új élet hordozója, ami Isten ajándéka, ne hagyjuk, hogy emberek paragrafusokkal szabályozzák az életünk megújulását. Minden anyaméhben meggyilkolt gyermek a sátán hadseregét erősíti. Széchenyi István (legnagyobb magyar) figyelmeztetése: „Magyarország pillanatai igen drágák Széchenyi már akkor cselekvésre sarkallta nemzetét. Valójában nincs veszteni való időnk, de a sötétség már oszladozik a fejekben és a lelkekben. Ki az, aki az éj sötétje után nem várja a felkelő napot? A tolvaj az éj sötét leple alatt munkálkodik, remélve, hogy a sötétség leple eltakarja bűneit. Amikor felkel az éltető nap, fényével bevilágítja a legsötétebb zugot is, napfényre kerülnek a sötét bűnök, és az igazságra fény derül. Az igazság fénye világítja be a magyar eget. Már tisztul a homály, ébred a lélek. Amikor Csíksomlyón a hegyen várjuk a felkelő napot, semmihez sem hasonlítható csodálatos várakozással fordulunk a fény felé. Szinte átjárja lelkünket Babba Mária napból kiáradó fénye. A szeretet fénye, mely csokorba köti lelkünket. Akkor, ott egy megfoghatatlan érzés felujjong bennünk, talán az átváltozás érzése tölti el szívünket. A nap éltető fénye nemcsak az arcunkat simogatja, de szívünket, lelkünket is átmelegíti. A nap éltető fénye nélkül nincs élet a földön, nem lenne évszakváltás, tavasszal nem rügyeznének a fák, nem vetnének az emberek, és ősszel nem lenne mit betakarítani. Megszűnne az élet a földön, Istennek hála, földünk még él, ezért higgyünk a fényben, mely bevilágítja életünket, higgyünk az igazság erejében és higygyünk abban, hogy a mi kis hazánk valóban Nagyboldogasszony országa. Az ő oltalma tartotta meg nemzetét több mint ezer éven át. ■ Ré WITTNER Mária ■ álláspont Kis nemzet-e a magyar f ilmiUKirifri 2018. április 4.