Magyar Demokrata, 2018. október-december (22. évfolyam, 40-52. szám)

2018-10-17 / 42. szám

HALLGATÁS MAGYARORSZÁGÉRT -1956 NÉMET SZEMMEL Néma forradalom A szabadságharc vérbe fojtása és Puskás Ferenc halálának álhíre olyannyira felborzolta egy keletnémet középiskolai osztály kedélyeit, hogy diákok úgy döntöttek, egy tanórán kétperces csenddel fejezik ki részvétnyilvánításukat. Az egész életüket megváltoztató akciót az azonos címmel megjelent önéletrajzi regény után A néma forradalom című német játékfilm meséli el. NÉMET DÁNIEL A mozi első jelenetében az egyik gimna­zista főszereplő barátjával nyugatra uta­zik, hogy virágot vigyen nagyapja sírjára. A berlini fal még nem áll, viszonylag köny­­nyű az átkelés a határon, és ha már odaát vannak, rögtön belógnak egy moziba is, hogy megnézzenek egy, a keleti oldalon tiltottnak minősített filmet. A Berlintől hatvan kilométerre lévő Storkowba ha­zatérve aztán megdobálnak néhány orosz tisztet a kocsmában, ám tettük a katonák érdektelensége miatt komolyabb retorzió nélkül marad. Már ebből a pár képkocká­ból jól érzékelhető, hogy a korabeli NDK tizenévesei rühellték ugyan a megszállást - mindössze három évvel vagyunk a kelet­német felkelés után­­, átmeneti időszak­ként tekintettek rá, és a hatalom megtorló mechanizmusaival sem voltak még tisztá­ban. Ahogyan a filmben is látható, nyíltan hallgatták például az amerikai katonai rádió, a RIAS adásait, innen értesültek a magyarországi eseményekről is, a kezdeti sikerektől a harcokon át a szabadságharc vérbe fojtásáig. A néma lázadás oka még­sem ez utóbbi lett, hanem Puskás Ferenc, mint utóbb kiderült, hamis halálhíre: az Aranycsapat világsztár kapitánya miatt érzett gyász volt az elsődleges oka a törté­nelemóra eleji kollektív csendnek. A fiatalok természetesen nem sejthet­ték, hogy az esetnek milyen súlyos követ­kezményei lesznek. Azt meg pláne nem gondolták, hogy tettüket a hatalom poli­tikai demonstrációnak bélyegzi, a tanuló­kat fasisztának és rendszerellenesnek ki­áltják ki, néhány héttel később pedig már maga Fritz Lange oktatási miniszter hall­gatja ki őket, a felbujtó nevét követelve az érettségi engedélyért cserébe. Megoldás csak egy maradt, ha mindannyian nyu­gatra szöknek: a húsz főből tizenhatan így is cselekedtek, és egy külön számukra létesített osztályban végül befejezhették a középiskolát. - Na és mi hasznuk ebből a magya­roknak? - kérdezi a film végén az iskola igazgatója. Ha más nem is, annyi min­denképpen, hogy hatvan évvel később egy keserűsége ellenére is felemelő al­kotás született a megtörtént események nyomán. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy egy külföldi filmes szakember a magyar forradalmárokkal foglalkozzon. Lars Kraume ráadásul nem is egy kényelmes rendező, így A néma forradalom legna­gyobb erénye a tartalmi-formai preci­zitás és alaposság. A tárgyalt időszak a legapróbb használati tárgyakig bezáró­lag hiteles és korhű, ehhez csatlakozik a kiváló operatőri munka, a karakterek mindegyike is kidolgozott és összetett. Ezek együttesének köszönhető, hogy az ábrázolt mikroközösségen és a túlnyo­mórészt polgári családokon keresztül az egész korabeli keletnémet társadalom sokszínű, de a hatalomtól való függés és rettegés okán mégis valahol homogén mentalitása is remekül kirajzolódik. A nyugaton hősként ünnepelt diákokról a kilencvenes évekig nem igazán hallhat­tunk a vasfüggöny ezen oldalán. Egészen a 2000-es évekig, amikor is megjelent Dietrich Garstka A néma osztály című önéletrajzi regénye, a forgatókönyv írásá­ban is részt vevő férfi nem sokkal a mozi idei Berlinalén való premierje után hunyt el. Amikor 2006-ban nálunk járt, egy, a Népszabadságnak adott interjújában el­mondta, Magyarországról egész életében a bátorság és a saját sorsa furcsa fordulója jutott az eszébe. Puskásról pedig így be­szélt: „.. .valódi hős volt a szemünkben. Ha a grundon fociztunk, az volt a legnagyobb kitüntetés, ha valaki az ő nevét viselhette. Nekem Hidegkúti jutott, de én vele is teljesen elégedett voltam. ” ■ A 2018. október 17.

Next