Magyar Demokrata, 2019. július-szeptember (23. évfolyam, 27-39. szám)

2019-08-22 / 34. szám

rendelkezett, mint most: mocsarak, vizes rétek, erdők borították. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a „Török temető” környékén, ahol jelenleg a Magyar—Török Barátság parkja van, nem állhatott település, hiszen ártéri terület volt. A másik feltételezett helyszín a XVIII. században alapított tur­­béki kegytemplom, amely az ásatási hely­színtől mintegy egy kilométerre található. A néphit szerint a templom helyén temet­ték el Szulejmán szívét és belső szerveit. A templom homlokzatára 1913-ban került fel egy emléktábla, amely török és magyar nyelven azt hirdeti, hogy Szulejmán ott hunyt el. Sokáig az volt a közvélekedés, hogy ez a templom épült rá Szulejmán türbéjére. A kutatócsoport térinformati­kai modellezéssel igazolta, hogy ez a terü­let olyan mélyen feküdt, hogy onnan nem lehetett látni a szigetvári várat, másrészt ez is nagyon vizes rész volt, ráadásul a geofizikai mérések nem tárták fel épületek maradványait - magyarázza Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Hat év krónikája 2013 őszén tehát a kutatócsoport tu­dományosan igazolta, hogy a türbe nem lehetett ott, ahol eddig keresték, továb­bá meghatároztak egy nagyobb terüle­tet, ahol nagy valószínűséggel lennie kell. 2014-ben műszeres vizsgálatok segítségé­vel Mekka felé tájolt épületek nyomaira bukkantak. 2015-ben Fodor Pál vezeté­sével az MTA BTK is beszállt a kutatá­sokba, és így év végére sikerült feltárni egy közel egy méter vastag falú épületet, az előcsarnokával együtt. Megtalálták azo­kat a faragványokat is, amelyek díszítették az építményt. A jellegzetességek alapján a kutatók megállapították, hogy a türbe ma­radványai kerültek elő. A helyszínre érkező török szakértői cso­port az épület díszítményei alapján meg­erősítette, hogy az épület valóban nem más, mint a régóta keresett sírkápolna. A türbe közepén a törökök szimbolikus koporsót helyeztek el, amely alatt az a két méter mély gödör helyezkedett el, amely­ben a szultán teste az ostrom után 42 napig nyugodott. A kutatócsoport megtalálta a koporsót tartó emelvény nyomait is. Herceg Esterházy Pál 1664-es beszá­molójából kiderül, hogy az erődítménnyel körbevett türbe mellé további épületeket emeltek. Esterházy Pál rajza akkor készült, amikor Zrínyi Miklós katonái a téli hadjá­rat során felégették a Turbék nevű helysé­get. Bár a rajz stilizált, és nem pontos mé­réseken alapul, a kutatók másfél évszázada ebből indultak ki, és a jelen feltárás is erre támaszkodott. A kutatások előrehaladtá­val a magyar állam egyre több forrást biz­tosított a célra, 2015-ben 63 millió forintot. 2015 végén újabb geofizikai felmérést vé­geztek, ekkor megtalálták a türbe melletti dzsámi falait is. Ezt 2016-ban sikerült tel­jesen kiásni, és ekkor bukkantak a mellet­te lévő derviskolostor néhány cellájára is. A derviskolostor feltárása három évig tartott, 2017-ben a nyugati szárnyát, idén pedig a déli szárnyát ásták ki. Az ásatási helyszín 2016-ban állami védettséget ka­pott, 2017-ben pedig kormányhatározat döntött arról, hogy a területet állami kéz­be kell venni. Egy objektum azonban még 2019 elején is hiányzott. Esterházy Pál rajzán látható egy hosszúkás épület, ame­lyet katonai barakknak nevezett el. Ezt a kutatás kezdete óta hiába keresték, idén azonban sikerült beleásni. Kiderült, ez egy cölöpépület, a talajradar ezért nem észlelte, így csak a klasszikus régészeti módszerrel lehetett feltárni. A kutatócsoport hatéves munka után idén jutott el oda, hogy az Esterházy Pál rajzán lévő összes épületet megtalálták. A kutatás a végéhez közele­dik, idén be is fejeződik. Hátravan még a kaszárnya épületének teljes feltárása, az erődítmény több pontjának megvizsgálása és a zarándokközponthoz tartozó civil te­lepülés azonosítása is. A zarándokváros Szulejmán 1566. szeptember 7-én éjjel, a sátrában halt meg. Ezen a helyen egy üregbe helyezték a testét, és 1575 körül itt építették fel a türbét, a dzsámit és a derviskolostort. Mivel Zrínyi Miklós fia, Zrínyi György gyakran portyázott erre, ezért a törökök őrséget állítottak fel. Mi­után török katonákat telepítettek le a csa­ládjaikkal együtt, elkezdődött a település fejlődése. 1579-ben már ötven háztartást írtak össze. Fürdő, iskola és egy másik mecset is épült, a XVII. század végén már száz katona állomásozott itt. A tele­pülés neve a XVII. században lett Turbék. Mai szóhasználattal élve, fellendült a tu­rizmus, ugyanis az Oszmán Birodalom válságos korszakát élte, Szulejmán egyre inkább példaképpé vált, zarándokok ezrei keresték fel a türbét. Turbékon a keresztények már a XVII. század elején megjelentek. Katolikus papjuk is volt, a század végén pedig már elképzelhető, hogy többséget is képezhet­tek a városkában. 1683-ban, Bécs ostroma előtt Kara Musztafa nagyvezír Turbékra zarándokolt, hogy imádkozzon Bécs sike­res bevételéért. A hadjárat nem járt siker­rel, az oszmán sereget szétverték, és meg­indultak a felszabadító háborúk. 1686-ban felszabadult Pécs, de Szigetvár és Turbék még egy ideig tartotta magát. 1688-ban a keresztény csapatok blokád alá vették Szigetvárt. A törökök az éhezés és a hideg miatt feladták Szigetvárt, Turbékról pedig már korábban kivonulnak. Pap Norbert elmondta, a türbét és a dzsá­mit jezsuita szerzetesek Szűz Máriának szentelték fel, ahogy fogalmazott, egyfajta szakrális visszafoglalás történt. A császári katonaság néhány évvel később aztán telje­sen széthordta az épületeket, mert szüksége volt a téglákra. A díszes faragványokat, a türbe ólomtetejét pedig eladták, amelyről egy 1693-as jegyzőkönyv is tanúskodik.­­ Amit a forrásokból biztosan lehet tud­ni, hogy 1692-ben már csak egy fal állt az épületek helyén. Amikor száz évvel később Csokonai Vitéz Mihály ott jár, már K­on­fUnál 2019. augusztus 22.

Next