Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-02-19 / 8. szám

MAGYARORSZÁG ETNIKAI MÉSZÁRLÁS POZSONYLIGETFALUN 1945 NYARÁN Felvidék mártírjai Szárazajta és Barcaföldvár Erdélyben, Csúrog, Mozsor, Zsablya a délvidéki Sajkás-vidéken, Szolyva Kárpátalján­­ a második világháború utáni magyar holokauszt megannyi temetője. E sorba tartozik Pozsonyligetfalu is, ahol 1945-ben több ezer ártatlan magyart és németet gyilkoltak le a csehszlovák hadsereg martalócai, akik kegyetlenségben nem maradtak el a szerb, román, szovjet tettesektől. Pozsonyligetfalu Pozsonytól délre, a Duna jobb partján található, ma már a szlovák főváros közigazgatási része. Az egykori település helyén ma lakótelepek és áruházak végeláthatatlan sora terpesz­kedik, elfedve a véres közelmúltat. Nem itt történt a nyugati hatalmak által mesterségesen megteremtett „cseh­szlovák demokrácia” első vérengzése. Po­zsonyban 1919 februárjában áldozatokat is követelő véres sortűzzel oszlatták szét az akkor még magyar és német többségű város idegen uralom alá vetése ellen til­takozó tüntetést. Egy hónappal később Zselízen is halottak maradtak az utca kö­vén a csehszlovák hadsereg sortüze után, 1919 májusában pedig közel 300, a meg­szállás ellen fellázadó magyar fiatalt mé­szároltak le az új állam fegyveresei. A po­­zsonyligetfalui tömeggyilkosság azonban ezeken is túltett. Mi is történt 75 évvel ezelőtt? 1944 novemberében a visszavonuló né­met hadsereg kényszermunkatábort ho­zott létre a Duna jobb partján, melynek foglyait a Csehszlovákia által kiépített, ám annak 1939-es összeomlása után a Har­madik Birodalomhoz került védműrend­­szer megerősítésére vezényelték. 1945 ta­vaszán a lágerbe magyar és német rabokat hurcoltak a megszálló szovjetek. A tábort az év nyarán átvette a Csehszlovák Had­sereg 17. gyalogezrede, amelynek tagjai válogatás nélkül további magyar és német polgárokat fogdostak össze, összesen kö­zel 2500 embert. A katonák fékevesztet­ten kegyetlenkedtek, akiről úgy gondol­ták, hogy nem tud elég jól szlovákul, azt egyszerűen agyonlőtték. Nemcsak fel­nőtt férfiakat, hanem nőket és gyerekeket, köztük csecsemőket is. A felmenői révén az üldöztetésben érintett Dunajszky Géza tanár, közíró kutatásaiból tudjuk, hogy e gyalogezred fegyvereseinek kezéhez már korábban is ártatlanok vére tapadt, 1945. június 18-áról 19-ére virradó éjjel Prá­gából Pozsonyba tartva a morvaországi Prerov vasútállomásáról egy vonat teljes utazóközönségét, 267 kényszermunkáról hazafelé tartó magyart és németet öltek meg egy közeli falucska, Horni Mosteni­­ce Svéd sánc nevű dűlőjében. Az áldoza­tok között 120 nő és 75 gyerek is volt, 7-8 hónaposak is. A tömeggyilkosságra, amint arra Du­najszky Géza tényfeltáró munkája nyo­mán fény derült, Karol Pazar hadnagy, az ezred vizsgálótisztje és Bedrich Smetana ideológiai tiszt kezdeményezésére Lud­­vík Svoboda hadseregtábornokon keresz­tül nem más, mint Edvard Benes adott parancsot. Ami Smetanát illeti, csak névrokona a nagy cseh zeneszerzőnek, eredeti neve Friedrich Smitzer. Kalandos életútja volt, előbb a Tiso-féle független szlovák állam hadseregének tisztje lett, később moszk­vai titkosszolgálati kiképzésen vett részt, majd egy szovjet partizáncsapat tagjaként már 1944 szeptemberében felvidéki né­met civilek meggyilkolásában segédke­zett, utóbb belépett az újjáalakuló cseh­szlovák hadseregbe. Smetana­ Smitzer a pozsonyligetfalui haláltábor foglyainak legyilkolásában is aktívan közreműködött Jozef Janiéval és Eduard Kosmel táborparancsnokkal együtt. Irányításukkal 1945. június 20. után az említett 17. gyalogezred martalócai válo­gatás nélkül végeztek ki felnőtteket, időse­ket, nőket, gyerekeket. A nehézkes doku­mentálhatóság eddig mintegy 530 áldozat azonosítását tette lehetővé, a valós szám több ezerre rúghat. Túlélő szemtanúk be­számolói szerint a csecsemőket kézbe vet­ték, úgy lőtték agyon őket. A pozsonyligetfalui láger halomra gyilkolt foglyait tömegsírokba temették, ezek fölé az 1970-es évek első felétől az 1980-as évek közepéig hatalmas kiterje­désű panelrengeteget húztak fel. Szlo­vák lakosaik a magyar és német mártírok porai fölött élik mindennapjaikat, és ott tolják megrakott bevásárlókocsijaikat az elmúlt évtizedekben emelt nagyáruházak vásárlói is. És még mindig vannak feltá­ratlan tömegsírok. Az áldozatoknak Géczy Dávid és Ud­­vardy Zoltán Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilmje állított méltó emléket, a drámai mementót január 27- én vetítette a közmédia M5 kulturális csatornája. I^^SZÖVEG ÁGOSTON BALÁZS 2020. február 19. lilHullWrrld 36

Next