Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-01-08 / 1-2. szám

KULTÚRA HIÁNYPÓTLÓ ÚJ TÁRLAT A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN Az utolsó békeévek Az 1930-as évek végére Magyarország nemcsak gazdaságilag és politikailag, de társadalmilag is talpra állt. De vajon hová tartott és hová juthatott volna el, ha nem szól közbe a második világháború? Az elmúlt évtizedekben erősen átpolitizálódott megítélésű Horthy-korszakot, azon belül is az utolsó békeéveket mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar világ 1938-1940 című, március 15-éig látogatható kiállítása. BARTA BOGLÁRKA Trianon után kezdetben úgy tűnt, Ma­gyarország életképtelenné vált. Elveszí­tette területének kétharmadát és lakos­ságának felét, a nyersanyagokat biztosító bányáit, az ipari területek és a közlekedés pedig a főbb vasútvonalak elcsatolásával szinte teljesen ellehetetlenült. A fennma­radásért vívott küzdelem egyik első lé­péseként a nemzetgyűlés úgy határozott, hogy az ország élére ideiglenes államfő­ként kormányzót választ. Erre a feladatra a magyarok többsége azt a Horthy Mik­lóst tartotta a legalkalmasabbnak, aki az első világháborúban tengerésztisztként, majd 1919-ben a Nemzeti Hadsereg fő­­parancsnokaként szerzett magának hír­nevet. Tenni a hazáért­ ­Horthy Miklós államférfiúi nagysága abban áll, hogy pontosan tudta, nem ő a legjobb politikus, ezért a legalkalmasabb embereket gyűjtötte maga mellé. Ennek köszönhető, hogy a trianoni sokk után Magyarország társadalmilag, gazdasági­lag és politikailag egyaránt talpra állt, és a béke országa tudott maradni még ak­kor is, amikor Európában már a totali­tárius diktatúrák törtek előre - idézi fel az 1930-as évek végének időszakát Nyá­ri Gábor történész, a kiállítás kurátora. - A magyar emberek előtt egyetlen, közös cél lebegett: bebizonyítani Európának, hogy az igazságtalan békediktátum sok mindentől megfoszthatott ugyan ben­nünket, de önbecsülésünket nem vehette el. Mindehhez nagyban hozzájárult Kle­­belsberg Kunó oktatási reformja, aminek köszönhetően közel kétezerrel nőtt a népiskolák, ötezerrel pedig a tanítók szá­ma, így felnőtt egy olyan fiatal generáció, amelynek legfontosabb célja a hazáért va­ló tenni akarás lett. Magyarországon 1938 és 1940 között valóban számos változás történt, hiszen a békés revíziók eredményeképp az or­szág területe több mint hatvanhatezer négyzetkilométerrel, lakossága több mint hárommillió fővel gyarapodott. A tárlat ugyanakkor nem hallgatja el a korszak olyan súlyos problémáit sem, mint a pa­rasztság megoldatlan helyzete, az egyre növekedő antiszemitizmus, benne az első két zsidótörvény elfogadásával. A láto­gatók mindezt nem a megszokott száraz ismeretanyagon és hosszú leírásokon ke­resztül ismerhetik meg, hanem úgy, ahogy a korabeli emberek valóban átélhették. Az időutazás egy kisváros utcájában kezdődik. Az egyik oldalon kirakatok, a másikon a kormányzói különvonat, a Túrán, amellyel a területi visszacsatolá­sok után Horthy Miklós Kárpátaljára és Erdélybe is ellátogatott. A korhű leírások szerint felépített sötétbarna vagonon ott az eredeti arany magyar címer, ablakaiból a kormányzó mellett Imrédy Béla és Tele­ki Pál miniszterelnök, Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter tekint le a bevonulást ünneplő tömegre. Utóbbiak között van az akkor tizennégy éves Földi Jolán is, akinek nemzeti színű díszruháját a család nyolcvan éven át őrizte, és ad­ta kölcsön most a kiállításra. Az akkori hangulatot jól érzékelteti Szabó K. Sán­dor tartalékos karpaszományos őrvezető érzékletes leírása: „Ahogy a falu közelébe értünk, felkondul a harang, és ércnyelvével kiált felénk üdvözletet [...] Lányok, fiúk gyönyörű nemzeti viseletben táncolnak, éne­kelnek, összeölelkezve előttünk, mámoros boldogságba csöppentünk. ” Az új világégés küszöbén A kor városi emberének egyik legfőbb szórakozása a mozgóképszínház, azaz a mozi látogatása volt, amelyből 1938-ban több mint ötszáz működött az országban. Mindez természetesen összefüggött a magyar film Karády Katalin, Muráti Li­li, Jávor Pál és Szeleczky Zita fémjelezte aranykorával. Csak a mondott évben harmincnégy hazai hangosfilm készült, ezekből ízelítőt is kapunk a múzeumban felépített Apollo Filmszínház vetítőter­mében. Az 1938 -as év országimázs szempont­jából legkiemelkedőbb eseménye az Eu­charisztikus Világkongresszus megren­dezése volt, mely éppen egybeesett első királyunk halálának 900. évfordulójával, azaz a Szent István-ével. E két sikeres rendezvénnyel mutattuk meg Európának, hogy az egyre jobban erősödő valláselle­­nességgel szemben hazánk továbbra is hű maradt keresztény gyökereihez. Ekkoriban a magyar emberek nagy ré­sze erősen hitt abban, hogy elkerülhető az újabb világégés. A magyar kormány azonban mégis háborúra készült: 1938. március 5-én Győrben egymilliárd pen­gős fegyverkezési és beruházási progra­mot hirdettek, a következő év tavaszán életbe lépett honvédelmi törvényben pe­dig újra visszaállították a Trianon után . FOTÓ T. SZÁNTÓ GYÖRGY 2020. január 8. IzFitarr*' 60

Next