Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-03-18 / 12. szám

idézetekhez, említik a keresztény ér­tékeket, az imádság megtartó erejét be­szédeik és nyilatkozataik során.­­ Kritizálják, gúnyolják is őket tanú­ságtételeik okán. Ez egy harc, és még azt sem mondanám, hogy kisebbségben vagyunk. Legfeljebb kevésbé mondják a többiek. Az orvosok többsége meggyőző­désem szerint hívő, hiszen nap mint nap találkozhatnak a földi elmúlással, ami az örök életnek ugyanolyan lépcsője, mint a születés vagy a házasság, és sorolhatnám. Egyébként nehéz lehet az ateistáknak. Kire támaszkodnak? Isten keres minket, nem hívő testvéreinket ugyanúgy. A nem hívő embernek nagy bátorság kell, nehéz korunkban élni. - Hamvas Béla szerint az Istent taga­dó ember elbizakodott, alázatra, szere­­tetre nem hajlik, ugyanakkor reszket, bujkál és hazudozik. Böhme pedig azt mondja róluk: Isten haragjában élnek. - Istennel kapcsolatban a harag szó ne­hezen értelmezhető a számomra, inkább a szeretet értelmezhető. Jézus a gyilko­sainak is megbocsátást kért. Ez a keresz­ténység egyik leglényegesebb üzenete, az ellenségszeretet. Gyermekkorban és fia­talon a szív beszél belőlünk, de az álmok, a vágyak már éledeznek és mutatkoznak. A hívás, az elhívás lelkünk mélyéről ér­kezik, és Krisztus homályos hangjaként halljuk. A sorshoz igazodás kitérőkre kényszerít. Eleinte az erős és tékozló fiú szerepében tetszelgünk, aki már fiatalon is kis és nagy disznóólakat hagyhat maga után, mielőtt hazaindulna. A csapongást megtorpanás, majd bűnbánat követi, fel­szakadnak a könnyek, végül rátalálsz az egyetlen utadra. Megérted, és küldetéssé válik benned Krisztus halk hangja, meg­­unhatatlanná és szenvedéllyé a hivatás­­tudat. - Hogyan teremtődött meg a műtét anyagi háttere? - 2017 novemberében találkoztunk elő­ször a bangladesi családdal, egy misszió­ban. Gergely már évek óta szervezett ott égésplasztikai missziókat. A világhálón kértek segítséget, de ha lett is volna je­lentkező, a műtét ára Amerikában elérte volna az egymillió dollárt. A Budapesten és Dakkában végzett beavatkozások szi­gorú takarékosság mellett nagyságrendi­leg kisebb összeg körül mozognak. Igen, mi is áldozatot hoztunk, de szívesen tet­tük.­­Vajon miért nem éreznek hason­lóan nagyon sokan azok iránt az életek iránt, akik megszülethetnének, de az édesanyák különösebb bűntudat nél­kül szándékosan lemondanak róluk? Évente több tízezer gyermek nem szü­lethet meg, miközben mindent megte­szünk a gyermekeinkért. - Sajnos a tendencia már a múlt szá­zadban elkezdődött, de meggyőződésem, hogy a megoldása elsősorban nem a poli­tika dolga. Lengyelországban próbálkoz­tak vele, vissza kellett vonni. Az, hogy hol kezdődik az emberi személy élete, baráti társaságok, családi összejövetelek, akár házibulik beszélgetéseinek témája kellene hogy legyen, még csak a hit vo­natára sem kötelező jegyet váltani. A tu­domány már a múlt században eljutott a DNS felfedezéséig, ami egyértelművé te­szi az emberi személy életének kezdetét a fogantatás pillanatában. A tudományos tény pedig többé nem vallási kérdés. Száz éve az volt, de ma már nem az. Ezzel tisz­tában kell lenni. A gyökeres változáshoz hétköznapi evangelizációra, állandó dis­kurzusra van szükség. A kedvező poli­tikai intézkedések, anyagi támogatások serkentik ezt a folyamatot.­­Napjainkban többen csodálják azokat a fiatal nőket, akik kisgyermek helyett tetovált karjukon retikülku­­tyával korzóznak, mint azokat a kis­mamákat, akik a párjukkal babakocsit tolnak. - Nagy kihívás. A kormány segít a családalapításban, a gyermekvállalásban, de az elhatározás az egyéntől függ. Ha nemcsak az apostolokra bízzuk az evan­gélium terjesztését, nemcsak a papokra és lelkészekre, hanem mi magunk is részt veszünk benne, ahogy Jézus mondta: „menjetek és hirdessétek a háztetőkről”, akkor történhet változás. Ebben részt kell venni! A legtöbbet a politika és a tu­domány képes segíteni. Jó lenne kiírni a Parlament és a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatára Jézus monda­tát nevének aláírásával, amely a bazilika bejáratát is díszíti: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Végre szabadítsuk ki Krisztust a vallási ketrecből, mert a tudo­mányt is, benne a politika tudományát is megváltotta. ■ CSODÁLATOS TELJESÍTMÉNY A fejüknél összenőtt bangladesi kislányok, Rabia és Rukia a múlt év augusztusának második napján, életükben először külön ágyba fekhettek. 2018-ban dr. Hudák István 14 órában, három műtét során szétválasztotta az agyi fővénákat. A magyar tervezésű szövettágító implantátumrendszert Budapesten ültették be dr. Pataki Gergely plaszti­kai sebész irányításával 42 lépésben, hét hónapon át. Az utolsó fázist, magát a szétválasztást dr. Csó­­kay András idegsebész vezette, dr. Valálik István, dr. Jósvai Attila és több idegsebész közreműkö­désével. A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Ala­pítvány magyar orvosai a dakkai kórházban 33 órás küzdelmet követően se­bésziég sikeres műtétet hajtottak végre. Rabia magához tért, fejlődik, beszél, játszik. Rubiánál azonban véralvadási zavar következtében 33 nappal később agyi bevérzés lépett fel, de októberben ő is kikerült az intenzív osztályról, és javulás jeleit mutatja. Későbbi végle­ges állapotáról jelenleg nem lehet még felelősen nyilatkozni. Dr. Csapody Marcell, dr. Ezer Erzsébet, dr. Szenohradszki Kata­lin aneszteziológusok vezették az altatást és utána 18 napig az intenzív szakaszt. A csapat azóta is több alkalommal kint volt. Dr. Csohány Ágnes gyermekrehabilitációs szakorvos és Császár Zsu­zsanna pszichológus a rehabilitációban segített. Az orvosi stáb tiszteletére Áder János köztársasági el­nök és felesége vacsorát adott a Sándor-palotában, kifejezve elismerésüket a hazánk hírnevét öregbítő, kiemelkedő teljesítmény előtt. ■

Next