Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)
2020-04-08 / 15. szám
Azok, akik most egészségügyi felszereléseket igyekeznek vásárolni a világpiacon, ők a megmondhatói, micsoda vadnyugati kíméletlenséggel zajlik egymás letiprása, a küzdelem a még megszerezhető eszközökért. Szó sincs globális szolidaritásról, még csak európai uniós szolidaritásról sem, már kifizetett eszközöket is visszatartanak, eladnak még egyszer másnak, ha ráígér az árra. Húsz évvel a schengeni egyezmény megkötése után Európa szinte minden országa bezárkózott, úton lévő emberek százezreit lökdösik határtól határig. Akad ugyan ország, amelyik külföldről már a saját állampolgárait sem engedi hazatérni, de a legtöbb egészen más politikát követ, akármilyen helyzetben vagy, a saját országodban otthonra lelhetsz. Aki azt gondolta, hogy neki most már egész Európa a hazája, azt most rideg hivatalnokok és fölfegyverzett határőrök világosítják föl a tévedéséről. A bajban csak két biztos menedékünk van, ez most mindennél világosabb: a családunk és a hazánk. Ezt a kettőt kell megerősítenünk akkor is, ha majd a vész elmúlik a fejünk fölül, újra megnyílnak a határok, és az élet visszatér a rendes kerékvágásba. ■ 2020. április 8.