Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)
2020-04-08 / 15. szám
VILÁG néhányszor fellobbant, mire a XVIII. századra kifulladt - ehhez a fejlettebb higiénia és a fürdés elterjedése is hozzájárult. Ráadásul 1770 fordulópontot jelentett a gyógyítás újkori történetében: Mária Terézia kiadta a Generale Normativum in Re Sanitatist, vagyis a nagy egészségügyi rendeletet, amely megalapozta Magyarország egészségügyi közigazgatását, rendeletben szabályozta a patikák, kórházak működését - magyarázza Kapronczay Károly, majd hozzáteszi, létezik egy betegség, amely az emberiség története kezdetén megjelent, és azóta is makacsul tartja magát: a tuberkolózis, vagyis a tbc. Házikarantén sütőlapáttal A pestist, a himlőt sikerült elfojtani, ám a tbc végigkísérte a történelmet: ez lassú ütemű betegség, kiterjedt módon teszi tönkre a szervezetet, számos ásatásról kerülnek elő olyan szuvas csontok, amik igazolják a betegség korabeli jelenlétét — mondja az orvostörténész, hozzáfűzve: a tuberkolózis okozta a történelem során majdhogynem a legtöbb halálesetet. 1901-ben Magyarországon az elhunytak 25 százaléka tbc-ben szenvedett, mivel itthon népbetegségnek számított, morbus hungaricus néven vonult be a járványtörténetbe. A XIX. század elején ugyanakkor egy másik súlyos fertőzés szedte áldozatait: a kolera. Oroszországból az 1830-31-es lengyel felkelés leverésére érkező cári csapatok révén jutott el a Habsburg Birodalom keleti részébe a betegség. A magyar hatóságok 1830 decemberében lezárták a határokat, így próbálták elejét venni a ragály terjedésének. A zárlatot sajnos túl korán oldották fel, így tavasszal újra fellángolt a kór. A fiatal Kossuth Lajos kolerabiztosként dolgozott ekkoriban, bár az egészségügyi intézkedések nagyjából kimerültek a házi karantén rendszerében: fegyveresek őrizték az utcán a fertőzött házakat, ahová az ételt sütőlapáttal nyújtották be az ablakon - mesél a XIX. század első nagy megpróbáltatásáról a történész. A járványban negyedmillióan hunytak el, köztük az idős, Széphalmon élő Kazinczy Ferenc is. A bajokat tetézte, hogy a kolera továbbterjedése miatt a kutak vizét bizmutporral akarták fertőtleníteni, ám a parasztok többsége összeesküvést sejtett az intézkedés mögött, úgy vélték, az urak vesztükre törnek. Felvidéken lázongások robbantak ki, amit megtorlás követett, eközben a betegség feltartóztathatatlanul terjedt tovább. Bármennyire furcsa, de a kolerajárványnak némi pozitív hozadéka is volt, igaz, évtizedekkel később: a nagyvárosok kiépítették csatornahálózatukat, vízvezetékrendszerüket, elterjedt az angolvécé és a fürdőszoba használata. A XIX. század első harmadában dühöngő kolerajárvány volt talán a történelem első pandémiája. A modern korban az epidémiából (járványból) pandémia (világjárvány) lett, hiszen ahhoz, hogy kontinenseken átterjedjen, olyan feltételeknek is teljesülniük kellett, amire a XIX. századig nem volt példa: a földrajzi szempontból is kiterjedt háborúk, a harcokban menekülő emberáradat mind összefüggésbe hozhatók a ragály terjedésével. A járványok közös jellemzője ugyanis az akut, gyors lefolyás, gyors fertőződés, amit a vasút, később a légi közlekedés megjelenése, a nagy földrajzi távolságok gyors bejárhatósága ugyancsak felgyorsított. Harc a kézmosásért A XIX. század első felében élő Semmelweis Ignác bebizonyította, hogy a gyermekágyi lázat azok az orvosok és orvostanhallgatók okozták, akik boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára a várandósokat vizsgálni. Ekkoriban nem volt divat a fertőtlenítés, Semmelweist kinevették, mikor összefüggést vélt felfedezni a „hullaméreg” és a gyermekágyi láz között. A szakmai szempontból ekkor még jórészt ismeretlen Semmelweis által javasolt klórmészoldatos kézmosásra az orvosok többsége nem volt hajlandó, Semmelweis statisztikáit pedig nem vették komolyan. Holott a szülészorvos által vezetett adatokból jól látszott, a nem boncoló bábák páciensei között alacsonyabb a halálozási arány. Semmelweis nem mikroszkóppal, hanem logikai következtetéssel jutott el oda, ahová jó pár évtizeddel később Louis Pasteur, a mikroorganizmusok felfedezéséig - mondja az orvostörténész, majd hozzáteszi, a vakcinálás, vagyis a védőoltás bevezetése a XIX. század utolsó harmadának tudományos eredménye, amely alapvetően megváltoztatta a járványok terjedését és pusztító hatását. Érdekesség, hogy a 2020. április 8. kWilWfrM 48