Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

jó érzéssel mondhatom, hogy mindenhol megpróbálnak a legszélesebb összefogás­sal segíteni. Ahol végképp nem lehet di­gitálisan megoldani a feladatvégzést, még az is előfordul, hogy papíralapon viszik és hozzák a szükséges felszerelést.­­Akinek nincs otthon számítógépe, vagy nem tudja megoldani napközben a gyerekek felügyeletét, kénytelen bejár­ni az iskolába. Sikerült megszervezni az intézményeknek, hogy a lehető leg­kevesebb kontaktus jöjjön létre? - Ebben egészen biztos vagyok. A fel­ügyeletet kérők száma az állami fenntar­tású iskolákban naponta 400 alatt van. Róluk gondoskodnak a kijelölt intézmé­nyek. - Óriási teher hárul a szülőkre, talán a leginkább az ő helyzetük erőt próbáló. Az alsósok még nem tudnak önállóan tanulni. Mit tud tenni a szülő, ha nap­közben maga is dolgozik? -Az ő helyzetük valóban a legnehe­zebb. Az alsós gyerekek, közülük is el­sősorban az első-másodikosok esetében értelmezhető legnehezebben a digitális oktatási rend. Ezért kérünk mindenkit, aki velük foglalkozik pedagógusként, hogy türelemmel, mértéktartással adjon nekik feladatot. Nem lenne jó az sem, ha nagyon komoly értékelés zajlana, osztály­zattal, hiszen itt a szülői segítség eltérő mértéke miatt óriási különbségek lehet­nek számonkéréskor. Egyúttal szeretnék köszönetet mondani minden szülőnek, aki segíti gyermeke tanulmányait. Soha nem volt még ilyen fontos a diák-szü­­lő-pedagógus együttműködés és a biza­lom egymás iránt. -A felsősök is szorulhatnak segítség­re. Ez a szülőnek is feladhatja a leckét, ha elképzelése sincs arról, hogy hogyan kell megoldani például egy nehezebb matematikai feladatot. Kitől kaphat se­gítséget? -Természetesen elsősorban a tanárá­hoz forduljon. Visszajelzés nélkül félkarú óriások vagyunk mi is. Nem szabad el­feledkezni róla, hogy mi is tanuljuk ezt a képzési formát, ezért lehet, hogy az arányokat még nem látjuk tisztán, tehát hogy mit és mennyit lehet elvárni. Ezért is tettük fel az NPK honlapjára a meg­fontolandó tanácsainkat. -A gyerekeknek óriási a mozgásigé­nyük. Kapnak útmutatót az otthoni körülmények közt végezhető tornagya­korlatokhoz? - Tudomásom szerint igen, persze itt is tetten érhetőek néha túlzások. - Mennyire hatékony a nyelvtanulás ilyen körülmények között? - Ez is korosztályfüggő. A haladókkal szerintem könnyebb a helyzet, hiszen ön­állóbban tudnak dolgozni. A kezdő lépé­seket megtevőknek nagyobb erőfeszítése­ket kell tenniük, illetve nyilván lassabban lehet velük haladni. -Van már terv a számonkérésre, az év végi értékelésre? Mennyire tükrözi a diák teljesítményét, ha a szülő oldja meg helyette a feladatokat? - El tudom képzelni, hogy az alsó év­folyamosok inkább csak írásbeli visszajel­zést kapnának a konkrét jegy helyett, de erről helyben kell dönteni. -Igaz lehet az oktatási rendszer egé­szére, hogy teher alatt nő a pálma? A sok nehézség ellenére számtalan ötlet szü­lethet, mert a kényszerű helyzet kedvez a kreativitásnak, az innovációnak? - Egészen biztos vagyok abban, hogy rengeteg energia mozdult meg a pedagó­gustársadalomban, és másoktól is kapunk ötleteket. Ezek egy része biztosan haszno­sul a következő tanévekben is. A felsőbb évfolyamokon, leginkább az érettségi előtt állóknál felmerülhet akár a kontaktórák számának csökkentése is, kiegészítve az egyéni vagy csoportos konzultációkkal. De azt gondolom, hogy ezt is csak a he­lyi ismeretek, az iskolák tanárainak közös döntése alapján érdemes vizsgálni. ■ 2020. április 8.

Next