Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

MAGYARORSZÁG VILÁGVERŐ ÍJ ÉS FOKOSBALTA Mit ér a fegyver, ha magyar? I. A történelemkönyvek lapjai tele vannak győztes csaták, nagyszerű haditettek emlékével, amelyeket őseink gyakran túlerő ellen is ki tudtak vívni. Természetesen szükség volt ehhez a katonák vitézségére, de kiváló fegyverekre is. A magyar harceszközök között időről időre felbukkantak találmányok és fejlesztések, amelyek megelőzték korukat. Sorozatunkban ezeket gyűjtjük össze, kezdve az egész Európát rettegésben tartó honfoglaló magyar harcosokkal. „decretum... Ugros eliminandos esse" - adta ki a parancsot 907-ben IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király, majd a kor egyik legna­gyobb és legjobban felszerelt hadserege élén megindult a Kárpát-medence felé. Az ered­mény jól ismert: a jelentős túlerő dacára (a becslések szerint harmincezer támadó állt húszezer magyar harcossal szemben) a né­met sereg olyan csúfos vereséget szenvedett az Árpád vezér által irányított magyar ha­daktól, hogy még maga Lajos király is alig tudott elmenekülni. A magyarok mellé állt a hadiszerencse, vagy más is kellett ehhez a fényes győzelemhez? Minek köszönhették legendás sikereiket a X. századi hadjára­tok magyar lovasai? Ennek járunk utána dr. Hidán Csaba régész-történész, harcművé­szet-oktató segítségével. Mozgékonyság kontra nyers erő -Jellegzetesen sztyeppéi lovas nomád hadikultúra a honfoglaló magyaroké. Ez a harcmodor a honfoglalás korában már év­ezredes múltra tekintett vissza, a szkíták, hunok, avarok is művelték. A világ egyik leghosszabban élő hadikultúrája volt, műve­lői több fegyvertörténeti korszakon keresz­tül megtartották jellegzetes harcmódjukat, fegyvereiket. Sikerét annak köszönhette, hogy a hadviselés három alapkövetelmé­nyének maradéktalanul eleget tett - ez a mozgékonyság, a tűzerő és a páncélvédett­ség. Ráadásul egyiket sem fejlesztették túl a többi rovására - mutat rá Hidán Csaba. Az egyetemi docens szerint a sztyeppei népek 26 2020. április 8. IfainTA

Next