Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

azt az utasítást kapták, hogy csak az új határokon dolgozzanak, viszont erre már nem tudtak kellő időt fordítani, mert a háború váratlanul gyorsan véget ért - foglalja össze kérdésünkre Giant Tibor a kutatók feladatait. Az osztrák-magyar kutatócsoport vég­ső jelentése, amely szintén elolvasható a kötetben, kitér rá, hogy az általuk javasolt határok nem igazságosak, nem alkalmasak önálló államok létrehozására, ezért szerin­tük jobb lenne a föderációs megoldás. A legkedvezőbb határ A Monarchia feldarabolása kapcsán számos abszurd követelés is megfogal­mazódott. Az egyik ilyen a Dunántúlon létesítendő csehszlovák-jugoszláv kor­ridor volt, amelyet az osztrák-magyar kutatócsoport is alaposan megvizsgált. Seymour ezzel kapcsolatos elemzésében és térképvázlataiban elmélyedve kiderül, hogy az amerikai szakértők ellenezték a tervet. Giant Tibor szerint számos túl­zó követelésnek éppen ők szabtak gátat, mint például a Tiszáig húzódó új Romá­nia, vagy a Vác-Salgótarján-Miskolc vo­nalban létesítendő új szlovák határ. A korszak legizgalmasabb kérdése, hogy az amerikaiak végül miért vetet­ték el a Monarchia föderalizációjának a tervét, és milyen okból döntöttek a biro­dalom feldarabolása mellett. Giant Tibor szerint ez több okra vezethető vissza, de a Giant Tibor, a Debreceni Egye­tem docense, az Észak-amerikai Tanszék volt vezetője szerkesztésében jelent meg a Trianon 100 Kutatócsoport legújabb kötete Az Egyesült Államok út­ja Trianonhoz, Az Inquiry és Magyaror­szág jövője, 1917-1918 címmel. A szerző korabeli forrásokkal és térképvázlatok­kal mutatja be az Amerikai Egyesült Államok Magyarországgal kapcsola­tos béketerveit. A forráskiadvány az amerikai béke-előkészítő bizottság, az Inquiry magyar vonatkozású doku­mentumait ismerteti, amelyek segítsé­gével hiánypótló képet kapunk arról, az amerikaiak hogyan képzelték el az első világháború utáni Európát és benne Magyarországot. breszt-litovszki békének, aminek köszön­hetően 1918 tavaszára a német hadsereg a keleti fronton felszabadult, döntő szerepe volt benne.­­ Ha ez a hadsereg megjelent volna a nyugati fronton, az felborítja az 1916 óta fennálló katonai status quót. Az egyet­len stratégiailag működő megoldásnak az tűnt, hogy rávegyék a Monarchiát, lépjen ki a háborúból, mert ha elszakad Németországtól, a németek elveszítik a háborút. Ezért Wilson 1918 áprilisáig folyamatosan tárgyalt Ausztria-Magyar­­országgal, azt ígérve: szavatolják a biro­dalom területi épségét, cserébe a kapitu­lációt kérik. Ám a francia miniszterelnök, Georges Clemenceau a tárgyalások hírét kiszivárogtatta a sajtónak, így azok meg­szakadtak. Miután a német császár közös katonai irányítást követelt, a Monarchia betagozódott a német hadigépezetbe, így Wilson terve, miszerint tárgyalásokkal kiléptetni Ausztria-Magyarországot a háborúból, dugába dőlt. Ekkor lépett életbe a B terv. Monarchiát az etni­kai-nemzeti kisebbségein keresztül kell likvidálni - magyarázza Giant Tibor. Az Inquiry tudósait értesítették a meg­változott célokról: új államok jönnek lét­re, ezért ne föderációs terveket, hanem alternatív határjavaslatokat készítsenek. Ekkor már eldöntött tény volt, hogy Er­dély Romániához fog tartozni, pedig Seymour konföderációs terve szerint ön­álló állam lett volna. Grant Tibor hozzá­teszi, az amerikai határjavaslatok - ame­lyek Magyarország számára mind közül a legkedvezőbbek voltak - összességében 20-25 százalékkal több területet hagytak volna Magyarországnak, mint végül a trianoniak. Új világrend Giant Tibor szerint az Inquiry magyar nézőpontból elsősorban azért kritizálha­tó, mert nem törekedtek arra, hogy job­ban megismerjék a magyar álláspontot. Az osztrák-magyar bizottságnak ugyanis nem volt magyarul beszélő tagja, ellen­ben volt egy cseh származású tudós, aki a csehszlovák propagandát vitte, illetve két román szakértő, akik megpróbálták papí­ron 600 ezerre redukálni a Romániához csatolt területen élő magyarok számát.­­ Az amerikaiak nem akartak tisztán etnikailag magyar területeket elvenni Magyarországtól, és amíg ők jelen voltak a béketárgyalásokon, mindvégig képvi­selték ezt az álláspontjukat. A Magyar­­országra vonatkozó határjavaslatok 1919 tavaszára már készen voltak, de többször is Magyarország rovására módosították őket, miután az Inquiry amerikai szakér­tői már hazautaztak - teszi hozzá a tör­ténész. Az amerikai kutatócsoport rovására írható viszont, hogy több olyan tanul­mányból dolgozott, amelyek a román, a jugoszláv és csehszlovák propaganda­­kiadványok alapján íródtak, és a ma­gyarországi kisebbségi lét vélt és valós sérelmeiről szóltak. Giant Tibor úgy véli, némelyiknek volt is igazságtartalma, viszont olyan abszurd érvelés is elhang­zott a tárgyalásokon, hogy bár a románok eddig rosszul bántak a náluk élő zsidó kisebbséggel, a jövőben ezen változtatni fognak. A történész ugyanakkor elmond­ta: ha igény lett volna a magyar álláspont felmérésére, az Inquiry hitelesen el tudta volna végezni ezt a munkát. Kérdésünkre, miszerint a kutatásból a hazai történelemoktatásnak mit kellene átvennie, úgy válaszolt, a legfontosabb egyrészt, hogy az amerikaiak visszafog­ták az extrém területi követeléseket, más­részt segélyezési rendszerükkel tízezrek életét mentették meg hazánkban.­­ A kommunista történetírás hatásá­ra kiírtuk a történelemkönyvekből az amerikaiak szerepét az első világháborús békeszerződések kapcsán, pedig mind a politikai retorikájukkal, mind a segélye­zések beindításával megváltoztatták a világról alkotott képünket. Bár a Wilson által megálmodott igazságos és „tudo­mányos” béke nem jött létre, a nemzet­közi segélyezés rendszerét az amerikai kormány által nyújtott hitelek alapjaiban változtatták meg. Magyarország 1920- ban komoly élelmezési problémákkal küzdött, a magyar lakosság 1917 óta nem jutott hozzá a saját maga által megtermelt élelmiszerhez. Az amerikai segélyszerve­zet faládáiból bölcsőket készítettek, és a vagonlakók gyermekeit a Parlamentben helyezték el, hogy ne fagyjanak halálra, továbbá a spanyolnátha idején, majd egé­szen 1923-ig segítették és koordinálták a gyermekétkeztetést. Ezeket a kommu­nista történetírás imperialista összeeskü­vésnek minősítette és elhallgatta - ma­gyarázza Giant Tibor. Hozzáteszi, hogy az amerikaiaknak köszönheti a világ az emberkereskedelem leállításra tett első kísérletet és egyes nem­zetközi munkajogi szabályokat is. Triano­nért nem az amerikaiak tartoznak felelős­séggel, hanem sokkal inkább a franciák és a britek, akik a saját biztonságpolitikai játszmáikat folytatták a térségben. ■

Next